31. XII. 2017 Homília Szentcsalád Vasárnapján

31. XII. 2017 Szt. Család Vasárnapja.

Kedves Testvérek! Szentcsalád vasárnapja van. A Szent Család ünnepe nemcsak a család ünnepe, hanem mindenkié. Társadalmi intézményeket talán nem is lehet ünnepelni: hisz a család is önmagában nem is létezik: a családot mi alkotjuk: emberek, férfiak és nők, szülők és gyerekek. A házasságban, a családban is mindenki megmarad egyedülálló személynek, de azzal a különbséggel, hogy életét másokhoz fordulva éli. Hogy milyen lesz a másokhoz való viszonyunk, attól függ, hogy mi milyenek vagyunk. Ilyen szemszögből Szent Család ünnepe mindannyiunk ünnepe, mert itt három egymáshoz tartozó, de mégis különálló személy áll szemünk előtt: Mária, József és Jézus.

Mária az isteni gondviselésbe vetett bizalom példaképe. Az írástudóknak volt egy sajátos Messiás elképzelésük: nem egy kisbabát vártak, hanem egy hirtelen előbukkanó, megjelenő Messiást. Később is Jézus szemére vetették ezt, hogy ismerték, honnan származik, szerintük ez nem illik hozzá. Túl köznapi embernek tartották Jézust, hogy Messiás lehessen.

Ebből megtanulhatjuk azt, hogy Isten a szürke hétköznapok Istene is, aki azokon az embereken, illetve eseményeken szól hozzánk, akik, illetve amelyek a mindennapi környezetünket, hétköznapjainkat alkotják. A családi élet is a hétköznapok egymásutánjában valósul meg. Néha nehezebb felismerni a hozzánk közel állókban Istent, mint a távolból csodált jeles emberekben.

A megígért és várva várt Messiás nem a felhőkből ereszkedett le, hanem az emberi valóság természetes útján jött közénk: volt magzat, kisbaba, gyermek és fiatal, végül megjelent felnőtt férfiként. Jézus tökéletesen azonosult midnen szerepével, nem volt se csodagyerek, se környezetét meghaladó géniusz. Mindenki csak úgy ismerte őt, mint Mária és az ács fiát.

József ennek a Szent Családnak a harmadik eleme. Ő az Isten szava iránti engedelmesség példaképe. A hír, hogy jegyese gyermeket vár, aki nem az övé, Józsefet megzavarta. Nemigen tudott elképzelni más magyarázatot erre, mint hogy Mária félrelépett: hűtlen volt hozzá. Ismerte a zsidó törvény ide vonatkozó előírásait: hogy a házasságtörő nőt inkább meg kell kövezni, minthogy szégyent hozzon a kiválasztott népre.

József emberi nagyságát tükrözi a tény, hogy ez a megoldás meg sem fordult a fejében. Inkább azt akarta, hogy fájdalmában és szégyenében kilép Mária életéből, és magányban tölti további napjait.

Az angyal bátorította Józsefet, hogy ne féljen magához venni Máriát és nevet adni a gyermeknek, még akkor is, ha az nem az ő személyes gyermeke.

Mária helyzete sem volt kevésbé drámai. Őt is az érzelmek özöne borította el: önzetlenül átadta magát Isten akaratának, de ebben a pillanatban talán Jeremiás próféta siralmai juthattak eszébe: Rászedtél Uram, és én hagytam hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra. Isten néha mintha igen furcsa módon viselkedne barátaival szemben. Biztosan Mária is fohászkodott Istenhez, hogy segítsen rajta kilátástalan helyzetében. Végül Isten csakugyan megmutatta a legalkalmasabb megoldást: Józsefet világosította fel.

Minden életben és családban vannak félreértések, félelmek, téves ítéletek. Néha József helyzetében találjuk magunkat, akinek úgy tűnik, hogy minden legszebb álma meghiúsult. Néha viszont Mária helyzetében találjuk magunkat, akinek úgy tűnt, hogy senki sem volt képes megérteni legszentebb tisztát.

Legyen azonban bármilyen is a mi válságunk, Isten soha nem hagy magunkra bennünket. Tőlünk csak annyit vár el, hogy Józsefhez és Máriához hasonlóan mi is belé helyezzük bizalmunkat. József és Mária példájából megtanulhatunk egy általános életigazságot: amikor Isten belép valaki életébe, vele együtt megérkeznek a nehézségek is, de ugyanakkor a nehézségekkel együtt jön Isten segítsége is, gyakran nem várt módon ugyan, de egész biztosan örömteli végkimenettel.

Év vége is van. ilyenkor visszatekinthetünk az eltelt évre: átgondolhatjuk, hogy milyen is volt az elmúlt év. A sok kapott jóért hálát adhatunk, megköszönhetjük Istennek, az elkövetett rosszért pedig engeszteljünk, kérjük a mi Urunk bocsánatát.

Előttünk áll a következő év is: ott is szükségünk lesz Istenünk védelmére, támogatására, segítségére: kérjük őt egész szívvel.

Lehet, hogy Isten valami újat készít számunkra: kérjük őt, hogy mindent az ő áldásaként tudjunk fogadni.

Bizalmunkat őbelé helyezzük, és törekedjünk mindig előre haladni az Üdvösség felé vezető, helyes úton, a régi úton, a jó úton, amely soha nem változik, mert Jézus Krisztus és az ő tanítása ugyan az tegnap, ma és mindörökké.

Neki legyen hála az elmúlt évért, és ő vezessen minket az Új esztendőben is.

Ámen.