Homília Elsőáldozáskor, 2017 május 28.

28. 05. 2017. Első szentáldozás ünnepe, Jánok, 10.30

         Kedves gyerekek, kedves szülők, Krisztusban kedves testvérek. Nemsokára odalépünk Isten oltárához, elkezdjük ünnepelni a Szentmise lényegi részét: az áldozat liturgiáját. Ennek gyümölcse az Eukarisztia, más szóval az Oltáriszentség, amelyet az Úr Jézus adott nekünk az utolsó vacsorán. Ekkor ő átváltoztatta a kenyeret és a bort az ő valóságos testévé és valóságos vérévé az ismert szavakkal: Ez az én testem, Ez az én vérem kelyhe.

         Az Úr Jézus a Tizenkét apostolra bízta, hogy ugyanezt cselekedjék egész az idők végéig amikor így szólt: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Az apostolok átruházták a szentmise végzésének hatalmát a püspökökre és a papokra. Ma is csak érvényesen felszentelt pap tud létrehozni „igazi“ Oltáriszentséget: más közösségekben, akiknek nincs érvényes papi rendjük, az csak közönséges kenyér és bor, amit magukhoz vesznek: a katolikus egyház és a keleti egyházak Oltáriszentsége érvényes és valódi.

         Az Oltáriszentség tehát tényleg Krisztus valóságos teste és valóságos vére a kenyér és a bor színében: ez az Élő Krisztus. Ha megnéznénk mikroszkóppal egy egyszerű ostyának a darabját és egy darabkát az Oltáriszentségből, Krisztus testéből: mind a kettő ugyanúgy néz ki a mikroszkóp alatt, de az egyik csak egyszerű búzakenyér, a másik viszont Jézus valóságos teste. Ehhez hit kell, hogy ezt felismerjük, elfogadjuk.

         Egyre inkább kezd kiveszni ez a hit, még a templomba járó emberekből is, és nem is tudják igazán, mi is az oltáriszentség, mi történik valójában az oltáron. Ezért kell ezt gyakran ismételni. Az Oltáriszentségben az Úr Jézus valóban jelen van, egészen és oszthatatlanul, minden részében az átváltoztatott kenyérnek, és az átváltoztatott bor minden cseppjében benne van. Az Eukarisztiát imádni kell, mert az az Élő Isten maga.

         Imádatunkat fejezi ki nagyon szépen az, hogy az elsőáldozók térdre borulnak, és a nyelvükre fogadják Jézus valóságos testét a kenyér színe alatt. Bárcsak egyre jobban elterjedene újra az egész világon a szentáldozásnak ez a legjobb, legméltóbb formája: hogy térdre borulva és nyelvükre fogadnák a hívek az Úr testét.

         XVI. Benedek pápa sokszor hansúlyozta az Oltáriszentség kötelező tiszteletét: ő maga 2008 Úrnapjától példát adott erre: a pápai misén azok a hívek, akik a pápa mellett áldoztak, mind térdelve áldoztak és a nyelvükre fogadták a Legszentebb Szentséget. Ferenc pápa nem áldoztatja a híveket, csak az oltár mellett szolgáló segédkezőket, de ők is mind térdelve szoktak áldozni.

         A kenyér színe alatt valóban az Úr van jelen, maga Jézus van jelen, megilleti őt a mi hódolatunk, imádatunk.

         Miért is alapította Jézus az Oltáriszentséget? Hogy köztünk maradhasson egész a világ végezetéig. Áldozócsütörtökön ünnepeltük az ő mennybemenetelét: feltámadott megdicsőült teste testetől lelkestől a mennyei dicsőségben van: de itt maradt közöttünk a kenyér és a bor színe alatt.

         Nagypénteken igazán feláldozta magát a kereszten: ez volt az egyetlen tökéletes áldozat, amellyel kiengesztelte Istent az egész világ bűneiért: de ez az áldozat vértelen módon megismétlődik minden egyes szentmisében: újra meg újra megjelenítve az ő megváltói művét: szenvedését, halálát, feltámadását.

         Nem utolsó sorban az Oltáriszentség a mi úti eledelünk: Isten újszövetségi népe épp ezáltal, a szentáldozásban nyer megerősítést földi vándorlása folyamán az örök haza felé.

         Az Oltáriszentség, amit a neve is mutatja, az oltáron jön létre, ahol az Úr Jézus értünk feláldozza magát vértelen módon, a kenyér és a bor színe alatt. A szentmise megjeleníti Krisztus kereszt-áldozatát. A kereszten Jézus igazán, véres módon, valóságosan szenvedett, a szentmise áldozat folyamán is feláldozza magát értünk Isten Fia, de vértelen módon, titokzatosan, a szentségi színek alatt.

         JÉzus azért is alapította az Oltáriszentséget, hogy azok, akik nem lehettek ott az ő keresztje alatt Nagypénteken, ugyanazokban a kegyelmekben részesüljenek a szentmisén való részvétel által, amelyeket ő szerzett nekünk a kereszten.

         Jézusnak ez a keresztáldozata jelen van a világon mindenhol, ahol bemutatják a Szentmisét, egész a világ végezetéig.

         A szentmisének két fő része van: az első az ige liturgiája, ahol az Úr maga szól hozzánk és tanít minket, és a második részben pedig létrejön az ő áldozata, és saját magát adja nekünk útra valóul, megerősítésképpen.

         Az Úr Jézus nem csak feláldozza magát értünk a szentmisében, de magunkhoz is vehetjük őt, mint az örök élet kenyerét és az örök élet italát. Jézus akarja hogy áldozzunk, hisz ő maga mondta: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.

         A Szentáldozásban kapjuk a lehető legtöbb kegyelmet, amelyre szükségünk van, hogy az égbe jussunk általa.

         A szentáldozásra fel kell készülni lélekben és testben is. Lélekben úgy készülünk, hogyha súlyos bűnünk van, előtte meggyónunk. A bocsánatos bűnöket elég megbánni, és el kell végezni az áldozás előtti imádságot is. Testileg úgy készülünk a Szentáldozásra, hogy Szentségi böjtöt tartunk: egy órával áldozás előtt nem eszünk és nem iszunk tiszta vízen kívül semmit. A szentáldozás után lélekben mindig hálát kell adni az Úr Jézusnak a kapott kegyelmekért.

         Kedves gyerekek. Nemsokára megújítjátok a keresztségi fogadalmatokat, és miután elimádkoztátok a hívek könyörgését, elhozzátok Isten elé az áldozati adományokat, és elkezdődik a szentmise legfontosabb része: Isten maga száll le az Oltárra: legyetek figyelmesek, hiszen ma maga Jézus jön el a ti szívetekbe, életetekbe.

         Szüleitek, nagyszüleitek, keresztszüleitek ide vezettek titeket, hogy ti is részesüljetek ma először a Szentáldozásban: kívánom nektek, hogy igazán be tudjátok fogadni Jézust a ti kicsiny, tiszta szívetekbe, és hogy ezt a mai szentáldozást még számtalan találkozás kövesse az élő Úr Jézussal, aki azt mondotta: engedjétek hozzám a gyermekeket, mert ilyeneké az Isten országa.

         Az Úr Jézus már számtalanszor megmutatta a történelem folyamán, hogy ő valóban jelen van az átválzotatott ostyában és borban. Lanciano-ban történt az egyik legismertebb Eucharisztikus csoda: a kenyér igazi emberi szív szövetté változott, a bor igaz embervérré: ez több mint 1200 éve történt, és ezek a színek megvannak mind a mai napig.

         Ugyan úgy ismert az a csoda, amely 1905-ben történt Spanyolországban, amikor egy városban a népmisszió alatt a redemptorista szerzetes atya bűnbánati liturgiát tartott: kitették az Oltáriszentséget imádásra, és pap a szószékről imádkozott a bűnök bocsánatáért. Ilyen bűnbánati imádságot tartottak ezek a szerzetek mindig, amikor a népet gyóntatni kezdték a misszó kezdetén. A templom tele volt sok sok néppel. Egyszer csak a pap azt látta, hogy mind feláltak és a Főoltár felé kezdtek tódulni. Amikor a pap ezt meglátta, rájuk szólt, hogy térdeljenek le az ima alatt. Ekkor felkiáltott egy hétéves kisgyerek: Én is akarom látni a kis gyermeket! Mi történt, hogy mindenki felállt és Főoltár felé tolakodott? Azt látta mindenki, hogy a Főoltáron, ott ahol az Oltáriszentség ki volt téve a Szentségmutatóban: egy leírhatatlan szépségű gyermek áll ragyogó fehér ruhában, olyan 7-8 éves. A gyermek kinyújtotta kezeit a nép felé, mintha a jelenlévőket meg akarná ölelni. Az oldalán egy nagy sebet volt látni, és a Kis Jézus jobb kezével tartotta ezt a sebet, mintha szerette volna visszatartani a kiömlő vért. Amikor az emberek ezt látták, nagyon sokan a gyóntatószékekhez mentek és beálltak a sorba. Majd illő módon megáldoztak. A misszió utolsó napján a szentáldozást három órán keresztül osztották a népnek.

         Kedves gyerekek, kívánom nektek, hogy lelki szemeitekkel ti is fel tudjátok ismerni Jézust, a kenyér és a bor színe alatt: amikor Úrfelmutatáskor feltekintetek a szent Ostyára és a Szent Vérre, lélekben mindig így szóljatok: én Uram, Én Istenem.

         Adja az Úr, hogy hűségesek legyetek őhozzá, kitartóan járva a keresztény élet útját, amelyen ma egy nagy lépést tesztek előre.

         Jézus tegye teljessé a jót, amit elkezdett bennetek. Amen.