Homília Szentcsalád vasárnapján

A mai evangéliumban elhangzott: Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.

A 12 éves Jézus szüleivel JERUZSÁLEMBE zarándokol, a Húsvéti ünnepekre.

A Törvény előírta, hogy évente 1x zarándokolni kell JER-be.

Az ember bizalommal és szeretettel fordul az Egyház közösségén belül – Isten felé.

Az Isten tiszteletének törvényei – mindenki számára kötelező és figyelmeztetés, a hívő élet megéléséhez.

Aki Istent a törvény szerint tiszteli, nagyobb indíttatás a többi törvény és a közösség, a családi élet tisztelete és megbecsülése iránt.

De történt valami. Jézus elveszett. De nem egy gyerekes CSÍN, vagy elcsatangolás ez.

Jézus itt kinyilatkoztatja, kifejti egész küldetését, megváltói művét. Az Atya dolgában lenni. Ezt a feladatot elfogadta a Fiú, hogy megtestesülésével, tanításával, szenvedésével, halálával, feltámadásával beteljesítse megváltásunkat. Jézus minden pillanatban az Isten Fia, aki küldetést telejsít. Tizenkét évesen is arra ad példát, hogy mi a legfontosabb az Istenre figyelő ember életében. Nyitott volt a kinyilatkoztatás megismerésére. Nem Jeruzsálemben nézelődött, nem új barátokat, érdekes emberi kapcsolatokat keresett, hanem a tanítók között ült és hallgatta, kérdezgette őket.

Akik pedig hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Tudott figyelni Isten szavára és az igét számára hitelesen magyarázó tanítókra, tudott kérdezni. Ha őt kérdezték, tudott okosan felelni.

A család feladata önállóságra nevelni és felkészíteni a gyerekeket. Hányszor van az, hogy amíg otthon vannak, járnak templomba, gyónnak, áldoznak, de aztán mikor kikerülnek, ez már nem egyértelmű. Hogy jó felnőtt életet tudjanak élve, dolgozva, saját gyerekeket nevelve. Sokszor megvan a jó szándék, de valamiben hiba van. Nem elég a szülői példa – és sokszor az is hiányzik, hogy válljon valaki úgy hívő kereszténnyé, amikor körülötte senki nem gondolja komolyan a hitet, senkinek nem hiányzik Isten – a hit, az ima, a szentmise, a szentségek –

Életünk, hitünk, egymás közötti kapcsolatunk megújításának, dinamikájának, mindig teljesebb kibontakozásának éppen ez a titka. Figyelni Isten szavára, gondolkodni, kérdezni, és hittel megszólalni. Mindez azt fejezi ki, hogy Jézus befogadni akart, és nem lázadni. Ismereteket akart szeretni, és nem új divatokat akart követni. Éppen ezért szavai méltók lettek arra, hogy Mária megőrizze azokat szívében. Így újítsuk meg a magunk életét, hogy családunk és minden ránk bízott ember élete is megújulhasson általunk a szeretetben.

Hirdetések 2015 december 27

Kisboldogasszony Római Katolikus Plébánia JÁNOK
Rímskokatolícka farnosť Narodenia Panny Márie JANÍK

* 044 05 Janík č. 31   ' 055/464 7212    + janik@rimkat.sk

 

Karácsonyi Idő

Vianočné obdobie

deň/nap	liturgický prehľad/liturgikus naptár	čas/idő	úmysel/szándék
pondelok hétfő 28. 12.	Hétfő Karácsony nyolcadában	-----
utorok kedd 29. 12.	Kedd Karácsony nyolcadában	17.00	+ Huszka László
streda szerda 30. 12.	Szerda Karácsony nyolcadában	-----
štvrtok csütörtök 31. 1.	Csütörtök Karácsony nyolcadában	10.00 J	Év végi hálaadás
piatok péntek 1. 1.	Szűz Mária Isten Anyja főünnep	09.30 P 11.00 J
sobota szombat 2. 1.	Nagy szt. Vazul és Nazianzi szt. Gergely, püspökök és egyháztanítók, emléknap	09.00 TR
nedeľa vasárnap 3. 1.	Karácsony utáni 2. Vasárnap	09.00 P 10.30 J

Gyóntatás: 15 perccel a szentmise előtt

Csütörtök – hálaadó szentségimádás 09:30.

Hirdetések:

·        Szombaton 09.00 Jánokon régi rítusú karácsonyi szentmise.

·        Még egyszer köszönet mindenkinek, aki bármivel hozzájárult a karácsony méltó megünnepléséhez. Isten fizesse meg.

·        A betegek áldoztatása majd február első péntekjén lesz, február 5.én.

·        A karácsonyi kántáláskor összesen 1123 euró gyűlt össze. A perselypénzek 70 és 160 euró között mozogtak. Minden adományukat Isten fizesse meg.

·        Beszámoló az egyházközség lelki állapotáról, a bevételekről is kiadásokról, az elért eredményekről csütörtökön lesz az év végi hálaadó szentmise végén.

·        A házszentelések január 3.án lesznek Péderben, 13.órai kezdettel,

·        Jánokon a házszentelés január 9. szombat 10 órától és vasárnap 13 órától. A hátul kitett papírlapokra lehet feliratkozni. Mindenki a neki megfelelő napra iratkozzon fel, aki szeretné megáldatni a házát. 

Könyörület istenfélelem nélkül?

Könyörület istenfélelem nélkül?

Írta: Ettore-Gotti-Tedeschi

(forrás: www.katholisches.info – 2015. december 21.)

Ettore-Gotti-Tedeschi – pénzügyi szakember és bankár, 2009-től 2012-ig a Vatikáni Bank elnöke, jelenleg az Osservatore Romano és az Il Sole-24Ore gazdasági lap cikkírója – előző írása a Megmérettettünk – és könnyűnek találtattunk címet viselő összefoglalás 3. részében olvasható: „A harmadik világháború már elkezdődött – és az Egyház ellen irányul” címmel. A most következő írás egy Bergoglionak szóló nyílt levél:Miután a „könyörület” évének megnyitójáról ma számos kommentárt meghallgattam és elolvastam, fellapoztam János Evangéliumából ezt a fejezetet (Jn 3,14-21):      „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.” És elgondolkodtam. Igaz, hogy Isten irgalmassága önmagában véve végtelen. De mennyire vagyunk biztosak abban, hogy hatásában is végtelen? Isten mindig megbocsáthat, végtelenül gyakran. De biztosak vagyunk abban, hogy valóban végtelenül gyakran megbocsát nekünk? Ezt gondoltam: Isten, bár öröktől fogva végtelenül irgalmas, megengedte a bukott angyal és követőinek elkárhozását, méghozzá rögtön az általuk elkövetett első bűn után.      Majd tovább gondolkodtam: Igaz, hogy Isten könyörületes. De nem igaz az is, hogy egyúttal igazságos is? A híres istenfélelem nem arra szolgál nekünk, hogy ne ringassuk magunkat olyan illúziókban, hogy Isten irgalmasságával visszaélhetünk és tovább sértegethetjük Őt? Miért nem mondják ezt is? Néhány híres mondatot őriz az emlékezetem ezzel kapcsolatban:      Nagy Szent Vazul írja: Az irgalmas Istenre hivatkozni, de az igazságosra nem, egyet jelent azzal, hogy Istent saját aljasságunk cinkosának tekintjük.      Szent Ágoston mondja: Az irgalmasságban való puszta remény sok lelket megtévesztett és elveszejtett.      Ligouri Szent Alfonz-Mária mondja: Az Isten irgalmasságában való bizonyosság több lelket taszított a pokolba, mint Isten igazságossága, mert az irgalmasságára való vakmerő hagyatkozás, megtérés nélkül és a bűn ellen való küzdelem nélkül, kárhozatba dönt. „Deus non irridetur – Isten nem hagy magából gúnyt űzni.” (Gal 6,7) Miért nem tanítják hát, hogy Isten irgalmassága abból áll, hogy a megtérő, bűnbánó bűnöst visszafogadja?

Homília az Éjéfli misén 2015

25. 12. 2015 Éjféli mise, 22.00 Péder, 24.00 Jánok

         Krisztusban kedves testvérek.

         Mit lehetne ma éjjel mondani? Hogyan lehetne megfelelő szavakkal kifejezni, amit látunk? Nincs megfelelő szó, és az ajkak sem tudják kellőképpen kifejezni ezt a csodát, ami a mai éjjelen történt. Ezért csak az angyalokkal együtt így szólunk: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.

         Isten itt van a földön. Isten hozzánk érkezik, a Szűztől születik. Isten egyszerű pólyába van takarva. Örvendezünk, mint a pásztorok, amikor az angyalok énekét hallották: ki ne akarna a jászolhoz menni, amelyben Isten fekszik, és belépni az égi barlangba? Hogy megláthassa a titkot, amely ma kinyilvánítódott?

         Annak színe előtt, aki ma született, szeretnénk örömmel így énekelni: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.

Ahhoz, hogy a karácsonyt igazán meg tudjuk ünnepelni, át tudjuk élni, rácsodálkozásra van szükség. Karácsony üzenetét csak úgy tehetjük magunkévá, ha megállva előtte, rá tudunk csodálkozni. Ahogy a kisgyerek tud csodálkozni, amikor meglát egy szép karácsonyfát, vagy egy ajándékot, vagy egyszerűen valamit, amit még nem látott.

A gyermek áll és néz. Nekünk is így kell minden éven odaállni a jászol elé – bár már sok karácsonyt átéltünk, mégis mindig új, mindig más.

         A mai éjszaka üzenete egyszerű – egy gyermek születését ünnepeljük, de ez a gyermek az egész világ Üdvözítője. Minden ember szívébe új reményt önt, aki a béke, az igazságosság, az üdvösség után vágyakozik.

         Ez a gyermek, védtelen, szegény, gyenge, alázatos: Isten Fiában minden olyan tulajdonság megvan, amit ez a világ elutasít.

         Jézus születése megmutatta, hogy nem minden az erő, a bölcsesség, és a hatalom, mert Isten Fia mint gyenge, kis, jelentéktelen gyermek született, mert Isten a jászolban fekvő kisdedet választotta, aki a társadalom peremére szorult.

         Mi is gyakran harcolunk saját magunkkal, mert szeretnénk az erőseket követni, szeretjnénk a hatalom oldalán állni, vagy akár erőszakkal megszerezni azt.

         A betlehemi gyermek azt üzeni a világnak, hogy a karácsonyi békesség csodája csak ott válik valóra, ahol az emberek elfogadják azokat az ajándékokat, amelyeket Jézus hoz nekünk.

         Így megérthetjük, hogy ez az éjszaka nem csak egy emlékezés egy múltbeli eseményre, de egy mindig aktuális történés, amely a ma emberét is megihletheti, és átváltoztathatja.

         Isten így mutatta meg szeretetét minden ember iránt, hogy Fiát ilyen közel engedte hozzánk: egyszerű gyermek képében. A zsidók számára ez elfogadhatatlan volt, hogy Isten Igéje Jézus gyenge emberségén keresztül jelenjen meg. A pogányok számára pedig botrányos volt, hogy Isten Fia mindvégig teljes értékű Isten maradt, miközben teljes mértékben emberré lett.

         Mi mindennek ellenére hisszük, hogy az idők teljességében az Ige testté lett, felvette a teremtmény törékenységét és tehetetlenségét, amikor megszületett az asszonytól.

         A harmadik évezred emberének is szüksége van Jézusra és az Ő Atyjának, Istennek a kinyilatkoztatott szeretetére, mert egyedül ezzel lehet áttörni az önzőség, az individualizmus, a felületesség falait, amelyek elválasztanak minket az igazi értékektől, amelyekben megtalálhatjuk reményünket.

A mai éjjelen térdre borulunk és hódolunk a gyermek Jézus emberi arca előtt, az Isten egyszülött Fia előtt.

Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet.

Jézus Krisztusnak, az értünk emberré lett Isten Fiának, a világ Megváltójának születési körülményeit írja le e szavakkal Lukács evangélista. Először megrendítő, aztán elgondolkodtató ez a radikálisan őszinte mondat. Megrendítő, mert szívesen gondolunk karácson örömteli üzenetére, és szinte észre sem vesszük e szavak lényeglátását. Mert annyi mindenre figyeltünk a készület alatt, hisz mindenből a legszebbet, a legjobbat akartuk adni mindenkinek. De rájövünk, hogy a lényeg, az egyetlen fontos, Krisztusnak a lelkünkben való megszületése elhomályosul.

         Az isteni kinyilatkoztatás nem szórakoztató regény. Azért szólalt meg, azért adatott nekünk, azért írták le, mert minden szava, kivétel nélkül minden szava gondolkodásra és cselekvésre indítson minket.

         Az ember hajlamos kirekeszteni másokat, akik nem osztják a véleményét, akik más vallási, világnézeti állásponton vannak, akiknek más a bőrszíne, a kultúrája. Az ember hajlamos kirekeszteni másokat mert azt hiszi, hogy ő maga több lesz, vagy többnek tűnhet másoknál. Pedig önmagunk építése éppen abban nyeri el igazi értelmét, hogy mások is gazdagodjanak általunk.

         Az Ige azért testesült meg, hogy elmondja, elénk élje a szeretetnek és a közösségnek ezt a legszentebb törvényét. És a megtestesült Ige nem kapott helyet. Kirekesztették. Helyesebben mondva: kirekesztettük. Mert az evangéliumi lelkiség nem mások bűnének a szemlélését jelenti, hanem önmagunk bűnbánatából való újjászületését. Az ünnep titka talán éppen az, hogy személyes tartalmat, belső gazdagodást és új életet ad nekünk.

         Legyünk követői Máriának, aki ebben a kitaszított és kirekesztett állapotban is a legnagyobb szeretettel ölelte magához Jézust. Pólyába takarta, melengette. Szeretetének gyengéd gesztusaival a legőszintébben akarta befogadni. Máriának ez a csendes ölelése oldja fel a kirekesztettség magányát. Nemcsak akkor Betlehemben, de most is, a mi szívünkben is.

         Mert az Úr ma is megtestesül minden szentmisében. Önmagát nyújtja nekünk és értünk az Eukarisztia misztériumában.

         Ha az ő születését ünnepeljük, felmerül a kérdés: kap e helyet a mi szívünkben? Mert neki bennünk is meg kell születnie. Nem egyedül jön és kopogtat, hanem Máriával és Józseffel együtt. Mert meg akarja szentelni családjainkat, meg akar tanítani minket is arra, hogy a valódi boldogság nem a külső körülményekben, hanem az egymás felé megélt, őszinte szeretetben van. Az egymás felé megélt őszinte szeretetben.

         A szeretet pedig a kitaszítottságban is szeretet, amely végtelenül szabaddá teszi az embert.

         Fogadjuk be Jézust, és vele együtt az általa hozott szabadságot is.

         Isten Fia itt van. Eljött, megszületett, ember lett. Befeküdt a jászolba, hogy onnan nézzen fel az emberre, aki a jászol fölé hajol. Az ember gyakran már ilyen – az élet terhe, gondjai, vállára nehezedve lenyomják, meggörbítik őt: már csak lefelé tud nézni, de Isten akkor is szembe akart nézni velünk, ezért a gyermek, ezért a Betlehem, ezért a Karácsony.

         Fogadjuk be az Isteni kisdedet a mi szívünkbe is, adjunk neki helyet a mi lelkünkben is, hogy mi is tiszta szívvel énekelhessük az angyalok seregével:

         Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.

         Ámen. 

Karácsonyi jókívánság

Mindenkinek kívánok kegyelemteljes, 

áldott, békés, meghitt karácsonyi ünnepeket, 

és Boldog Újesztendőt.

Bízzuk midnenkor életünket Krisztusra.

Legyünk irgalmasok, 

amint Mennyei Atyánk is irgalmas.

Törekedjünk jobb életet élni, minden nap.

szeretettel: Dénes atya

Hirdetések 2015 dec. 20

Kisboldogasszony Római Katolikus Plébánia JÁNOK
Rímskokatolícka farnosť Narodenia Panny Márie JANÍK

* 044 05 Janík č. 31   ' 055/464 7212    + janik@rimkat.sk

 

Advent 4. hete / Karácsonyi Idő

4. adventný týždeň / Vianočné obdobie

deň/nap	liturgický prehľad/liturgikus naptár	čas/idő	úmysel/szándék
pondelok hétfő 21. 12.	féria	-----
utorok kedd 22. 12.	féria	17.00
streda szerda 23. 12.		-----
štvrtok csütörtök 24. 12.	Karácsony vigíliája	22.00 P 24.00 J	Pro populo
piatok péntek 25. 12.	Urunk Születése	09.00 P 10.30 J
sobota szombat 26. 12.	Szent István első vértanú	09.30 J 10.30 P
nedeľa vasárnap 27. 12.	Szent Család vasárnapja	09.00 P 10.30 J

Gyóntatás: 15 perccel a szentmise előtt

Hirdetések:

·        December 23, szerda: Péder: 10.00 gyakorlás a ministránsokkal. Ne feledkezzünk meg róla. Jánok: 11.00 gyakorlás a ministránsokkal. Hogy a karácsonyi ünnepi szentmiséket méltóképpen ünnepelhessük.

·        December 21. Hétfő: Jánok: 9 óra – templom díszítés, fenyőfa állítás, takarítás.

·        Énekpróba szerdán 18 órakor a Plébánia nagytermében. Az énekelni vágyókat szeretettel várjuk, hogy ezzel is méltóképpen felkészüljünk Karácsony megünneplésére.

·        December 24. Csütörtök: délután: kántálás: a hívek csoportjai bejárják a falut, meghirdetik Jézus örömteli születését mindenkinek, és adományt gyűjtenek a templom számára.

·        A betlehemi fény a plébánián van, a templomba is felhozom kedd estére. Vigyünk belőle haza, és Szenteste gyújtsuk meg a gyertyát a karácsonyi asztalon a Jézus születése helyéről származó kicsi lánggal, ezzel is csatlakozva a béke üzenetéhez, amit e kicsi gyertyaláng jelképez. 

Homília Advent IV. vasárnapján

20. 12. 2015 Advent IV. vasárnapja, 09.00 PÉD, 10.30 JÁN

         Krisztusban kedves testvérek.

         Lukács evangélista ma két anya találkozásáról beszél, akik örülnek a találkozásnak, és Keresztelő János, aki még csak magzat – mégis amikor az Úr Anyjának hangját hallja, felujjong anyja méhében, mert a Fiút hordozza ez az Anya. Keresztelő János hasonlóképpen ujjong, ahogy Dávid király ujjongott, aki az Úr Ládája, a Frigyláda előtt táncolt, amely Isten jelenlétének jele volt. Keresztelő János is ujjong, mert Mária, mint Szent Frigyláda az ő ölében, méhében hordozza az Urat.

         Jánosban, aki örvendezik az Úr jelenlétének, elénk jön az egész Ószövetség, amely várja és befogadja az éppen érkező, épp kinyilatkoztatásban lévő Újszövetséget. Erzsébet, ez az idős, terméketlen asszony, nagy csodákat lát öreg napjaiban, amikor Isten válaszol a nép vágyakozására és várakozására: a nép Krisztusra, a Megváltóra várakozik: és épp Erzsébeté az a megtiszteltetés, hogy először köszöntheti a Megváltót, mert ebben a találkozásban, felismeri, anélkül, hogy ő maga ezt tudatosítaná, hogy épp erre a gyermekre várt ő, és az egész Ószövetség. Erzsébet nem tudhatta, csak egyedül a Szentlélektől, hogy Mária, aki alig pár napja várandós, hogy méhében ott az Isten Fia.

         Isten Fia, aki ember lett – az öröm forrása, mert megvalósítja azt, amire minden ember hivatott, hogy Isten gyermekévé, Isten fogadott fiává legyen, amint ő Isten valóságos Fia.

         Mária elfogadja Erzsébet köszöntését, amelyben újra elhangzik, hogy kegyelemmel teljes és boldogságos, mert hitt Isten ígéretében.

         Boldog aki hitt annak beteljesülésében, amit Isten mondott neki. Ezek Erzsébet szavai. Ennek az adventnek a végén arra vezetnek minket ezek a szavak, hogy a saját hitünkről elgondolkodjunk. Mária hitét az Isten ígéreteihez való ragaszkodás jellemzi. Mária biztos abban, hogy Isten meg akarja tartani és meg is tarthatja adott szavát. Isten titka eddig el van rejtve a gyermekben, ahogy az összes gyermek először édesanyjuk méhében rejtőzködik. De ő hitt abban, és ezért már most meggyőződhet arról, hogy Isten az ő tervét sikeresen véghez is fogja vinni.

         Ez igaz miránk is. ha nincs bennünk hit, soha nem fogjuk megtapasztalni, hogy Isten ajándéka titokzatos módon megnyilvánulhat a mi életünkben is.

         Mária hitének kifejeződése az is, hogy meglátogatja idős rokonát Erzsébetet. Máriát elsősorban emberi célok vezérlik: a gyermekszülés nem könnyű dolog, az idős Erzsébetnek jól fog esni Mária segítő keze. De nem csak az emberi segítség e látogatás célja: Mária szeretne találkozni egy másik emberrel, akit szintén különleges módon megérintett Isten.

         Ezt nekünk is el kellene sajátítani, hogy mi is meg tudjuk látni, fel tudjuk fedezni, mit tesz Isten a mi életünkben, és mit tesz felebarátaink életében. Ma Mária és Erzsébet arra tanítanak minket, hogy megosszák egymással azokat a nagy dolgokat, amit Isten tett az ő életükben. Egyik sem önmagáról beszél, hanem arról, mit tett Isten az ő személyes életükben.

         Mária hite arra tanít minket, hogy mi is legyünk olyan alázatosak, és egyszerűek, mint az Úr szegényei, mint az Úr kicsinyei, akiket ő felmagasztal.

         Épp a kicsinyek, az alázatosak hirdetik az Úr nagy tetteit. Az ő életüket jellemzi az állandó igen, az állandó egyetértés Isten terveivel, ahogy a zsoltárostól hallottuk a mai második olvasmányban: Íme jövök Istenem, hogy akaratodat teljesítsem.

         Az Úr hozzánk érkezik, szembe jön velünk, és megadja a kegyelmet, hogy mi is fel tudjuk őt ismerni. Az Egyház közel hozza hozzánk Istent, úgy ahogy Mária hordozta szíve alatt Krisztust, hogy meglátogasson minket, és felébressze, felélessze bennünk a hitet.     

         Kérjük az Úrtól, hogy mi is tudjunk örülni, hogy közel jön hozzánk, hogy eljön hozzánk, hogy nekünk is részünk lehet abból a látogatásból, amikor Erzsébetet meglátogatta Szűz Mária szíve alatt Isten Fiával.

         Kérjük, hogy újítsa meg lelkünkben a Szentlélek ajándékát, hogy mint Erzsébet, mi is szívesen fogadjunk mindenkit, aki Istenről beszél nekünk, és hogy szüntelenül keressük Istent ott, ahol meg lehet őt találni, ahol találkozni lehet vele, az Egyházban.

         Urunk Jézus, a Te látogatásod, a mi életünket is találkozássá változtatja, amelyben szüntelenül az Atya szól hozzánk.

         Urunk, Születésed ünnepe már közel van, kérünk, add, hogy felismerjünk téged Mária szavaiban, és ugyanúgy, ahogy ő hirdette a világnak mindazokat a hatalmas dolgokat, amiket vele műveltél, mi is felismerjük Isten műveit életünkben, és mi is hirdethessük azokat.

Add, hogy a kicsinyek közé tartozhassunk és az Istenfélők közé, az alázatosak közé.

         Már csak egy néhány nap van hátra, és ott fogunk állni Jézus jászola előtt. Addig is, készítsük szívünket bűnbánatban, alázatosságban, kicsinységben, örülve annak, hogy Isten mindig közel van hozzánk, amikor Igéjét hallgatjuk, és amikor leszáll az Oltárra, a kenyér és a bor színe alatt.

         Urunk, jöjj el immár, és ne késlekedjél. Ámen.