2015. december 25., péntek

Homília az Éjéfli misén 2015

25. 12. 2015 Éjféli mise, 22.00 Péder, 24.00 Jánok
         Krisztusban kedves testvérek.
         Mit lehetne ma éjjel mondani? Hogyan lehetne megfelelő szavakkal kifejezni, amit látunk? Nincs megfelelő szó, és az ajkak sem tudják kellőképpen kifejezni ezt a csodát, ami a mai éjjelen történt. Ezért csak az angyalokkal együtt így szólunk: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.
         Isten itt van a földön. Isten hozzánk érkezik, a Szűztől születik. Isten egyszerű pólyába van takarva. Örvendezünk, mint a pásztorok, amikor az angyalok énekét hallották: ki ne akarna a jászolhoz menni, amelyben Isten fekszik, és belépni az égi barlangba? Hogy megláthassa a titkot, amely ma kinyilvánítódott?
         Annak színe előtt, aki ma született, szeretnénk örömmel így énekelni: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.
Ahhoz, hogy a karácsonyt igazán meg tudjuk ünnepelni, át tudjuk élni, rácsodálkozásra van szükség. Karácsony üzenetét csak úgy tehetjük magunkévá, ha megállva előtte, rá tudunk csodálkozni. Ahogy a kisgyerek tud csodálkozni, amikor meglát egy szép karácsonyfát, vagy egy ajándékot, vagy egyszerűen valamit, amit még nem látott.
A gyermek áll és néz. Nekünk is így kell minden éven odaállni a jászol elé – bár már sok karácsonyt átéltünk, mégis mindig új, mindig más.
         A mai éjszaka üzenete egyszerű – egy gyermek születését ünnepeljük, de ez a gyermek az egész világ Üdvözítője. Minden ember szívébe új reményt önt, aki a béke, az igazságosság, az üdvösség után vágyakozik.
         Ez a gyermek, védtelen, szegény, gyenge, alázatos: Isten Fiában minden olyan tulajdonság megvan, amit ez a világ elutasít.
         Jézus születése megmutatta, hogy nem minden az erő, a bölcsesség, és a hatalom, mert Isten Fia mint gyenge, kis, jelentéktelen gyermek született, mert Isten a jászolban fekvő kisdedet választotta, aki a társadalom peremére szorult.
         Mi is gyakran harcolunk saját magunkkal, mert szeretnénk az erőseket követni, szeretjnénk a hatalom oldalán állni, vagy akár erőszakkal megszerezni azt.
         A betlehemi gyermek azt üzeni a világnak, hogy a karácsonyi békesség csodája csak ott válik valóra, ahol az emberek elfogadják azokat az ajándékokat, amelyeket Jézus hoz nekünk.
         Így megérthetjük, hogy ez az éjszaka nem csak egy emlékezés egy múltbeli eseményre, de egy mindig aktuális történés, amely a ma emberét is megihletheti, és átváltoztathatja.
         Isten így mutatta meg szeretetét minden ember iránt, hogy Fiát ilyen közel engedte hozzánk: egyszerű gyermek képében. A zsidók számára ez elfogadhatatlan volt, hogy Isten Igéje Jézus gyenge emberségén keresztül jelenjen meg. A pogányok számára pedig botrányos volt, hogy Isten Fia mindvégig teljes értékű Isten maradt, miközben teljes mértékben emberré lett.
         Mi mindennek ellenére hisszük, hogy az idők teljességében az Ige testté lett, felvette a teremtmény törékenységét és tehetetlenségét, amikor megszületett az asszonytól.
         A harmadik évezred emberének is szüksége van Jézusra és az Ő Atyjának, Istennek a kinyilatkoztatott szeretetére, mert egyedül ezzel lehet áttörni az önzőség, az individualizmus, a felületesség falait, amelyek elválasztanak minket az igazi értékektől, amelyekben megtalálhatjuk reményünket.
A mai éjjelen térdre borulunk és hódolunk a gyermek Jézus emberi arca előtt, az Isten egyszülött Fia előtt.
Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet.
Jézus Krisztusnak, az értünk emberré lett Isten Fiának, a világ Megváltójának születési körülményeit írja le e szavakkal Lukács evangélista. Először megrendítő, aztán elgondolkodtató ez a radikálisan őszinte mondat. Megrendítő, mert szívesen gondolunk karácson örömteli üzenetére, és szinte észre sem vesszük e szavak lényeglátását. Mert annyi mindenre figyeltünk a készület alatt, hisz mindenből a legszebbet, a legjobbat akartuk adni mindenkinek. De rájövünk, hogy a lényeg, az egyetlen fontos, Krisztusnak a lelkünkben való megszületése elhomályosul.
         Az isteni kinyilatkoztatás nem szórakoztató regény. Azért szólalt meg, azért adatott nekünk, azért írták le, mert minden szava, kivétel nélkül minden szava gondolkodásra és cselekvésre indítson minket.
         Az ember hajlamos kirekeszteni másokat, akik nem osztják a véleményét, akik más vallási, világnézeti állásponton vannak, akiknek más a bőrszíne, a kultúrája. Az ember hajlamos kirekeszteni másokat mert azt hiszi, hogy ő maga több lesz, vagy többnek tűnhet másoknál. Pedig önmagunk építése éppen abban nyeri el igazi értelmét, hogy mások is gazdagodjanak általunk.
         Az Ige azért testesült meg, hogy elmondja, elénk élje a szeretetnek és a közösségnek ezt a legszentebb törvényét. És a megtestesült Ige nem kapott helyet. Kirekesztették. Helyesebben mondva: kirekesztettük. Mert az evangéliumi lelkiség nem mások bűnének a szemlélését jelenti, hanem önmagunk bűnbánatából való újjászületését. Az ünnep titka talán éppen az, hogy személyes tartalmat, belső gazdagodást és új életet ad nekünk.
         Legyünk követői Máriának, aki ebben a kitaszított és kirekesztett állapotban is a legnagyobb szeretettel ölelte magához Jézust. Pólyába takarta, melengette. Szeretetének gyengéd gesztusaival a legőszintébben akarta befogadni. Máriának ez a csendes ölelése oldja fel a kirekesztettség magányát. Nemcsak akkor Betlehemben, de most is, a mi szívünkben is.
         Mert az Úr ma is megtestesül minden szentmisében. Önmagát nyújtja nekünk és értünk az Eukarisztia misztériumában.
         Ha az ő születését ünnepeljük, felmerül a kérdés: kap e helyet a mi szívünkben? Mert neki bennünk is meg kell születnie. Nem egyedül jön és kopogtat, hanem Máriával és Józseffel együtt. Mert meg akarja szentelni családjainkat, meg akar tanítani minket is arra, hogy a valódi boldogság nem a külső körülményekben, hanem az egymás felé megélt, őszinte szeretetben van. Az egymás felé megélt őszinte szeretetben.
         A szeretet pedig a kitaszítottságban is szeretet, amely végtelenül szabaddá teszi az embert.
         Fogadjuk be Jézust, és vele együtt az általa hozott szabadságot is.
         Isten Fia itt van. Eljött, megszületett, ember lett. Befeküdt a jászolba, hogy onnan nézzen fel az emberre, aki a jászol fölé hajol. Az ember gyakran már ilyen – az élet terhe, gondjai, vállára nehezedve lenyomják, meggörbítik őt: már csak lefelé tud nézni, de Isten akkor is szembe akart nézni velünk, ezért a gyermek, ezért a Betlehem, ezért a Karácsony.
         Fogadjuk be az Isteni kisdedet a mi szívünkbe is, adjunk neki helyet a mi lelkünkben is, hogy mi is tiszta szívvel énekelhessük az angyalok seregével:
         Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.
         Ámen. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése