2015. december 27., vasárnap

Homília Szentcsalád vasárnapján

A mai evangéliumban elhangzott: Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.
A 12 éves Jézus szüleivel JERUZSÁLEMBE zarándokol, a Húsvéti ünnepekre.
A Törvény előírta, hogy évente 1x zarándokolni kell JER-be.
Az ember bizalommal és szeretettel fordul az Egyház közösségén belül – Isten felé.
Az Isten tiszteletének törvényei – mindenki számára kötelező és figyelmeztetés, a hívő élet megéléséhez.
Aki Istent a törvény szerint tiszteli, nagyobb indíttatás a többi törvény és a közösség, a családi élet tisztelete és megbecsülése iránt.
De történt valami. Jézus elveszett. De nem egy gyerekes CSÍN, vagy elcsatangolás ez.
Jézus itt kinyilatkoztatja, kifejti egész küldetését, megváltói művét. Az Atya dolgában lenni. Ezt a feladatot elfogadta a Fiú, hogy megtestesülésével, tanításával, szenvedésével, halálával, feltámadásával beteljesítse megváltásunkat. Jézus minden pillanatban az Isten Fia, aki küldetést telejsít. Tizenkét évesen is arra ad példát, hogy mi a legfontosabb az Istenre figyelő ember életében. Nyitott volt a kinyilatkoztatás megismerésére. Nem Jeruzsálemben nézelődött, nem új barátokat, érdekes emberi kapcsolatokat keresett, hanem a tanítók között ült és hallgatta, kérdezgette őket.
Akik pedig hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Tudott figyelni Isten szavára és az igét számára hitelesen magyarázó tanítókra, tudott kérdezni. Ha őt kérdezték, tudott okosan felelni.
A család feladata önállóságra nevelni és felkészíteni a gyerekeket. Hányszor van az, hogy amíg otthon vannak, járnak templomba, gyónnak, áldoznak, de aztán mikor kikerülnek, ez már nem egyértelmű. Hogy jó felnőtt életet tudjanak élve, dolgozva, saját gyerekeket nevelve. Sokszor megvan a jó szándék, de valamiben hiba van. Nem elég a szülői példa – és sokszor az is hiányzik, hogy válljon valaki úgy hívő kereszténnyé, amikor körülötte senki nem gondolja komolyan a hitet, senkinek nem hiányzik Isten – a hit, az ima, a szentmise, a szentségek –
Életünk, hitünk, egymás közötti kapcsolatunk megújításának, dinamikájának, mindig teljesebb kibontakozásának éppen ez a titka. Figyelni Isten szavára, gondolkodni, kérdezni, és hittel megszólalni. Mindez azt fejezi ki, hogy Jézus befogadni akart, és nem lázadni. Ismereteket akart szeretni, és nem új divatokat akart követni. Éppen ezért szavai méltók lettek arra, hogy Mária megőrizze azokat szívében. Így újítsuk meg a magunk életét, hogy családunk és minden ránk bízott ember élete is megújulhasson általunk a szeretetben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése