Homília 2017 május 7

7. 05. 2017 Húsvét IV. vasárnapja, Jópásztor vasárnap, 09.15 PÉD, 10.30 JÁN

         Krisztusban kedves testvérek. Ha mélyebben meg akarjuk érteni János evangéliumának most hallott részletét, amely a jó pásztor alakjáról beszél, az egész összefüggésben kell olvasnunk. Jézus a 9.fejezetben azt nyilatkoztatja ki magáról, hogy ő a világ világossága, aki meggyógyítja a vakon születettet, és előremutat a zsidók lelki vakságára. Etiópiai Hénok apokrif irata úgy beszél a zsidókról a Messiás eljöveteléig, mint a vakság időszakáról. Aki a látást vissza akarja adni, nem más, mint Jézus, igazolva ezzel, hogy ő az igaz pásztor, az egyedüli pásztor aki a nyájat az üdvösség felé vezeti, és ő a várva várt Messiás.

         Az egész szakasz több kis részből áll, melyeket később kapcsoltak össze egy egésszé. Ezzel lehet megmagyarázni, miért találkozunk a szövegben olyan sok hasonlattal és képpel, és miért nehéz megtalálni a logikai összefüggést az egyes részek között.

         Az első részben, amit most hallottunk, Jézus azonosítja magát a Jó Pásztorral, aki belép a juhok aklába. Az akol görögül aulé, Jézus az akolba az ajtón keresztül lép be. Az aulé szóval jelölték régen a templom bejárata körüli részt, ahol a nép egybegyűlt.

         Jézus, mint a nép hiteles vezetője mutatkozik be, akinek Isten hatalmat adott, a rablókkal és tolvajokkal szemben.

         A palesztin pásztorok különféle fütty jelekkel és vezényszavakkal terelték a bárányokat, amit ezek az állatok jól ismertek, és követték a pásztort, Jézus ismeri övéit, és övéi ismerik az ő hangját. A Jó Pásztor kivezeti őket, a Messiás az üdvösség felé vezeti népét, és a nyáj, a bárányok nyugodtan, félelem nélkül követik őt.

         Mivel hallgatói nem nagyon értették, mit akar mondani, a második hasonlat, amit Jézus mondott: Én vagy az ajtó. Mert Jézus az Út, az egyedüli közvetítő Isten és ember között. Aki Jézuson keresztül megy, életet talál, biztonságot talál, bizonyosságot, legelőt talál, az élet teljességét. A pásztor küldetése szolgálni a bárányokat. Ezzel ellentétesen tesznek azok, akik szeretik kihasználni hatalmukat, amit Isten nem is bízott rájuk, és amely átváltozik öncélú kizsákmányolássá, elnyomássá, erőszakká.

         A ma hallott mindhárom igerészlet hátterében Krisztus áll, a jó Pásztor, akit az Atya küldött, hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott nyáját.

         A pásztor az evangéliumban olyan mint az ajtó, amelyen keresztül be lehet menni a juhok aklába. Jézus megengedi nekünk hogy rajta keresztül bensőséges kapcsolatunk legyen Istennel, aki a mi Atyánk. Ez az egész emberi élet legfőbb célja: hazatérni az Atyához, az Atya ölébe megérkezni, ahonnan Krisztus eljött és ahová visszatért, miután véghezvitte a mi megváltásunkat.

         Ezért a jelen idő a vándorlás ideje, a visszatérés, a hazatérés ideje, a keresés, a nosztalgia ideje. Minden, ami életünkben lejátszódik, jelentősége van az örök célunkkal kapcsolatban, amit akarunk kell elérni, amit el kell érnünk életünk végén.

         Isten terve velünk nem más, mint menni az emberek közé, akik jobban szét vannak szóródva, mint a bárányok, és próbálni vezetni őket az üdvösség felé, az örök élet felé.

         Az ajtó, amelyen mindenkinek be kell menni, nem más mint Jézus Krisztus. Ő az üdvösség kapuja, az élet és a remény, ő ez a minden, és még ennél is több.

         Végtelenül nehéz annyira alázatosnak lenni, hogy képesek legyünk felismerni az igazi pásztor hangját, aki hív minket, hogy térjünk vissza a mi önzőségünk rövidítéseiről, és menjünk be az ő országába, az igazi szabadság királyságába.

         Egész életünk, örök üdvösségünk attól függ, hogy vajon fogunk e Jézusra hallgatni, követni őt, és őrajta keresztül bemenni.

         Jézus a mi jó pásztorunk, és a mi jó legelőnk, aki tévedés nélkül vezet minket az élet útjain, aki név szerint ismer minket, és nap mint nap hív minket. Kérjük a mai szentmisében, hogy tegyen minket még inkább képessé arra, hogy meghalljuk a hangját és mindig érezni tudjuk az ő bátorító jelenlétét.

         Lehet, hogy sokszor úgy tűnik nekünk, hogy az út, amin vezet minket, túl szűk és néha áthatolhatatlan, és az éj néha túl sötét és végtelennek tűnő.

         De ha az Úr után fogunk haladni mindenféle letérések és kerülők nélkül, és félelem nélkül fogunk menni előre, akkor elérjük a legelőket amelyek szép zöldek és friss források vannak ott, ahol igazán el tudjuk majd oltani szomjunkat, és ahol megtaláljuk igazi nyugalmunkat.

         Kérjük ma, Jópásztor vasárnapján az Urat, hogy adjon nekünk sok jó pásztort, sok igaz papot, akik nem a maguk előnyét nézik, hanem mindig az igazságot prédikálják, és élik is, törekedve az élet szentségre, az igaz Krisztus követésre, nem megijedve a farkasoktól, akik próbálják a nyájat és a pásztorokat szétkergetni. Krisztus csak egy van, igazság csak egy van, menyország is csak egy  van: csak azok jutnak el oda, akik Krisztuson keresztül mennek, aki az Út, az Igazság és az Élet.

         Jézus az ajtó, lépjünk be ő rajta keresztül abba a hajlékba, amit az idők kezdetétől nekünk készített, pásztoraink: a pápa, a püspökök és papjaink vezetése alatt.

         Adj nekünk Urunk sok szent papot, sok jó papot, sok Jézus és Mária szíve szerinti papot.