28. I. 2018 Évközi 4. vasárnap - homília, B év

28. I. 2018 Évközi 4. vasárnap

     Krisztusban kedves testvérek. Mózes a zsidó nép történelmének elején áll: tudjuk, hogy ő vezette ki a népet Egyiptomból, és negyven évig vándorolt velük a pusztában. Ekkor sok mindenre megtanította őket. Megjövendölte azt is, hogy Isten prófétákat ad, s általuk irányítja népét, tehát hallgatni kell rájuk.

     A zsidó nép alapvető meggyőződéséhez tartozott Mózes óta az a tudat, hogy a nép igazi uralkodója Isten. Amikor a Sínai hegynél szövetséget kötöttek vele, Istennek ígértek engedelmességet, Isten pedig megígérte az ő védelmét. A királynak is tartania kellett magát a törvényhez. A próféták, mint Isten küldöttei a királyt is felelősségre vonhatták, ha megszegte a törvényt. Nátán próféta Dávid királyt intette bűnbánatra, mert házasságtörést követett el és megparancsolta az egyszerű katona meggyilkolását, hogy Dávidé lehessen a katona felesége.

     Isten az uralkodó, az ő uralma elsősorban az erkölcsi rend fenntartását célozza. A próféta feladata Isten üzenetének közvetítése.

     Az igazi próféták jövendölése, szavai beteljesednek. Megdöbbentő, hogy ma a világ azt hiszi, hogy valaki Isten törvényei fölött állhat, hogy mindent megtehet. Hogy Isten törvényeit kedve szerint változtathatja, hogy a modern világnak jobban megfeleljen. Ez eretnekség. Régen mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy még a királynak is, még a pápának is meg kell tartania Isten Tízparancsolatát, és ragaszkodnia kell nyíltan és egyértelműen az Egyház mindenkori hagyományához és tanításához.

     Régen is voltak kisebb-nagyobb félrecsúszások, félre-értelmezések, de régen is voltak úgymond próféták, akik figyelmeztettek arra, ha valami rosszul ment: és végül ezt igyekeztek helyreigazítani, helyrehozni.

     Milyen érdekes, hogy ma is vannak próféták Egyházunkban. Már már úgy tűnik, hogy győz a liberalizmus, a relativizmus, de Isten, a Szentlélek nem hagyja el soha az Ő Egyházát és népét: mindig megtalálja azokat, akik nem féltik karrierjüket, helyüket, és ki merik mondani, hogy a király meztelen, és hogy ezt vagy azt nem jól tanítja. Nincs ebben semmi rossz: hisz Nátán próféta is megmondta Dávidnak, amit az ÚR üzent általa, és a ma prófétái is hallatják hangjukat. A Szűzanya is megmondta jelenései alkalmával, hogy papok papok ellen lesznek, és püspökök püspökök ellen: nem telt el sok idő e szavak óta: megbotránkoztató, ami a világban folyik a 21. Század egyházában. De valamire még ez is jó: elválik a búza és a konkoly: lassan kirajzolódik, hogy ki melyik oldalon áll, kinek fontos az Isten és az igaz, változatlan hit, és kinek fontos az, hogy a világ, a médiák tapsoljanak nekik.

     A próféták mindent tudtunkra adnak, és nem maguk miatt teszik ezt, nem azért, hogy magukat refelktorfénybe állítsák, vagy hogy ők legyenek a fontosak: a prófétát erről is fel lehet ismerni, szerénységéről és alázatosságáról.

     Volt egyszer egy apáca, akinek állítólag látomásai voltak. elhívtak egy híres teológust abba a kolostorba, ahol ez az apáca élt.

     A teológus megérkezve megkérte ezt a látnok apácát, hogy húzza le a lábáról az úti csizmáját. A látnok apáca felháborodott, hogy még ilyet: ő a látnok, aki Szűz Máriával beszél, ő húzza le a papnak a csizmáját?

     A pap sarkon fordult és távozott a kolostorból. A püspöknek ezt írta a levelében: nincs itt semmiféle látomás, csak beképzeltség és vágyakozás a híresség, az elismertség után.

     Pál apostol üzenete is aktuális: az egyik legszebb hely a korintusiakhoz írt első levélből. Ezt a részt se ismerik sokan, pedig Jézusnak sem volt családja, ő nőtlen volt, ugyan úgy a tizenkét apostol, amikor Jézus apostolaivá lettek, elhagyták feleségüket és akkori családjukat, és szabaddá váltak egy magasabb küldetésért.

     Ma is mennyi sokat halljuk, hogy a katolikus papok nősüljenek már meg. Miért nem nősülnek a papok? Ezzel úgy szeretnek foglalkozni a kocsmában az emberek, meg akiknek eddig terjed a vallásos tudása. Ez számukra a legnagyobb kérdés, a papok nősülése. De az senkit nem érdekel, hogy a sok fiatal fiú és lány miért nem köt szentségi házasságot. Miért nem törődik mindenki a saját magával, a saját családjával. Miért élnek vadházasságban? Az senkit nem zavar, csak az, hogy a papok miért nem nősülnek.

     A cölibátus, a mennyek országáért vállalt nőtlenség nem természetes állapot.

     Ez természetfeletti állapot. Isten hív meg erre. Isten, akit meghív, annak megadja az erőt is hozzá, hogy helyt álljon, és osztatlan szívvel az Urat szolgálja. A házasságban benne van a másik ember szolgálata is: de ehhez is hivatás kell: mindenki felismeri, hogy neki mire van hivatása: hogy családot kell e alapítania, vagy egészen, tökéletesen és teljesen Istennek szentelt életet kell e élnie.

     Felettünk számtalan repülőgép repked. Az újságok soha nem szoktak arról írni, hogy hány repülő repült el fejünk felett. De ha lezuhan egy repülő, akkor egy hétig másról se hallani, csak a katasztrófáról.

     Mennyi jó pap és mennyi jó család van. ezekről se hallani az újságokban. Ha viszont történik valamilyen baleset, félrelépés, botrány, akkor mást se hallani egy hétig, csak azt, hogy mi történt.

     Fontos, hogy tudjunk megkülönböztetni, és hogy ne keressük minden áron a szenzációt, hanem inkább imádkozzunk papjainkért és családjainkért, hogy mindenki a vállalt hivatásában helyt tudjon állni.

     Isten megadja a kegyelmet a jó házasélethez is, és ugyan úgy az Istennek szentelt személyeknek is.

     Nem elég, hogy a legfelsőbb helyeken bomlasztják a házasság felbonthatatlanságáról szóló tanítást, és a tartósan bűnben élő embereket szentségtörő módon áldozni küldik, pár éven belül be akarják vezetni rendkívüli esetekben a nős férfiak pappá szentelését is, hacsak Isten közbe nem avatkozik, be is fogják vezetni. Először megkezdik Dél Amerikában, az Amazonas őserdejében, majd a paphiányra hivatkozva ez egyre inkább terjedni fog szerte a világon.

     Az Egyház mindig veszített, amikor a pénz volt a lényeg és a világhoz próbált alkalmazkodni mindenben,

És mindig eljött a megújulás, amikor Isten került újra a középpontba, a hit megélése és gyakorlása és ünneplése volt a lényeg.

     Mi is elgondolkozhatunk saját magunk felett: vajon Istennek tetsző ahogyan élek? Mit tudnék jobban csinálni, még inkább Őt szolgálni, Őt követni?

     Hogyan tudnék még inkább feddhetetlen életet élni és a Mi Urunkhoz osztatlan szívvel ragaszkodni? Hallgassuk ezért gyakran a próféták szavát és az Úr Jézus szavét, és ahhoz igazítsuk életünket, lelkiismeretünket. Ámen.