14. I. 2018 Évközi 2. VAS., B év.,
Krisztusban
kedves testvérek!
A mai
evangéliummal kapcsolatban megelőlegezve kell leszögeznünk a következőket:
Szent János apostol már nagyon idős, amikor megírja evangéliumát. Negyven
esztendő messzeségéből örökítette meg első találkozását Jézussal. János apostol
nem említi magát név szerint. Neve, címe, rangja mindig rejtve marad
evangéliumában.
Ami
számára fontos, amiről nem mondhat le, az mesterének, Jézusnak kitüntető
szeretete, megkülönböztetett szeretete. Így azonosítja magát: a tanítvány, akit
az Úr szeret. A mai szentírási részletben található két apostoljelölt - András
és János - halászok. A tenger mélységeit ismerő, a mélységek vonzásában élő
kereső emberek. A keresés nyugtalansága és Keresztelő Szent János elengedő,
útbaigazító szeretete az igazi mélység követésére sarkallja őket.
András
és János Jézus nyomába szegődik. Jézus megáll, feléjük fordul és megkérdezi:
Mit kívántok? És ők csak egyet szeretnének: Jézussal akarnak maradni, Jézus
tartózkodási helye után érdeklődnek. Mester hol laksz? – kérdezik Tőle.
Jöjjetek és nézzétek meg – válaszolja a Mester. Mennyire csodálatos és egyben
meghökkentő: ez az esemény, az Úrral való első találkozás élménye, negyven év
múlva is elevenen él az apostolban. Még arra is emlékszik, hogy tíz óra volt.
Ez a mi időszámításunk szerint délután négy órának felel meg. Andrást és
Jánost, délután négy órakor, Jézus meghívja otthonába. A nap további
eseményeiről nem számol be az evangélium. De ami Jézus otthonában történt az egyszer
biztos, hogy meggyőzte Andrást és Jánost Jézus messiási méltóságáról. András
másnap bemutatja Simont, az édestestvérét, Jézusnak. Ez a név, hogy Simon,
hajladozó nádszálat jelent. Jézus új nevet, új lényeget ad Simonnak. Az új név,
az új lényeg: Kéfás, azaz Kőszikla, akire az Úr az ő egyházát építeni fogja.
Igen. Valahol egy kicsit mi is hasonlítunk János és András apostolokra. Azért
vagyunk mi is gyakran a templomban, ott ahol jól érezzük magunkat, mert Jézus
ott lakik minden szentségházban és vendégül lát bennünket. Templomunk Jézus
háza. Itt lakik a szent hajlékban. Minden szentmisében megjelenik istenségével,
emberségével, önfeláldozó szeretetével az oltárainkon. Jézus társaságába, a
Vele való egyre bensőségesebb találkozásba, mi is be tudjuk vonni testvéreinket
úgy, mint András az ő testvérét, Simont. Jó nekünk Jézust követni, Jézus
társaságában lennünk. Jóllehet nem látjuk őt színről színre, de jelenléte
hitünk számára valóság. Ha őt követjük, egyszer, életutunk végén, nekünk is meg
fog állni Jézus, mint ahogy megállt Andrásnak és Jánosnak. Szembefordul velünk.
Színről színre fogjuk őt látni, és ha megkérdezzük tőle, Mester hol laksz,
bennünket is hívni fog, éppen úgy, mint Andrást és Jánost, jöjjetek és
lássátok. Megláthatjuk a mi mennyei hazánkat, és az Úrral maradhatunk
mindörökre. Törekedjünk erre minden nap, mert a találkozás lehetősége ott van
minden felkelt, felvirradt napunkban, de vajon mi felfedezzük-e Őt életünkben?
Akarunk-e vele olyan bensőséges találkozást, egyénit, mint az evangéliumban
szereplő apostol-jelöltek? Mert ha bátor lélekkel igennel válaszolunk erre,
akkor nekünk is megadja a hivatás kegyelmét és ajándékát: legyünk szegények,
vagy gazdagok, keresők vagy már rátalálók, hitetlenek, vagy kevésbé hívők…
Rajtunk áll, hogy felfedezzük-e Jézusban a személyes Megváltót és Üdvözítőt.
Mert Jézus rám is vár, hív az Ő követésére… csak ezt kevesen hallják meg a mai
idők hangzavarában. Legyen nyitott fülünk és szívünk, mert Jézus ma is köztünk
jár és teszi csodáit. Meglátom ezt személyes életemben? Észreveszem, hogy Jézus
velünk, köztünk jár? Ha igen, akkor az én bensőmből is feltör a megismerés
csodálata: Megtaláltam a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet, és ezzel a
felismeréssel másokat is elvezethetek Jézushoz. Hogyan? Személyes életpéldámmal,
méltó keresztény életemmel… És akkor biztos lehetek benne, hogy Jézus lélekben
rám emeli tekintetét, és így szólt hozzám: Te jó vagy, de ha hiszel Bennem,
akkor általam még jobb ember leszel. Így az általad megvalósítani kívánt isteni
tervet, a világ jobbá tételét, véghez tudom vinni. Leszel ebben a partnerem, a
barátom? Engedjük hát ezt a Barátot minél közelebb személyes életünkben, és
akkor nem marad el nap, mint nap a boldogság, életérzés és az öröm, ami Jézus
hiteles munkatársaikén ér bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése