A kassai érsek
pásztorlevele 2018. január 1 – én, Újév napján
Krisztusban kedves Testvérek!
A karácsonyi idő figyelmünket a jászolban
fekvő isteni Kisdedre irányította. Jézus Krisztus születésével ugyanis a
történelemnek egy új korszaka kezdődött, ami ajándék az egész emberiség
számára. Ma, esdeklő tekintetünket az Édesanyjára - az Istenanyára, Szűz Máriára
emeljük. Ezért ma, a 2018 - as polgári év első napján amikor, az Istenszülőre
szegezzük tekintetünket azzal a kéréssel tesszük, hogy esdje ki számunkra Szent
Fiánál a kegyelmet, hogy ez az új kezdet, ez az Újesztendő is, jó és áldott
legyen. Bizalom tölt el bennünket, hiszen nem is olyan régen, az elmúlt év
októberében az Ő Szeplőtelen Szíve oltalmába ajánlottuk főegyházmegyénket. Mivel
Ő ismeri Fiát és Fia tervét, ezért tudja, hogy leginkább mire van szükségünk. Hisszük,
hogy közbenjár értünk és így mindnyájunk számára ígéretes és áldott ez a
kezdet.
Mennyei Édesanyánk révén a világban nagy Világosság
támadt. Igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. Ezért helyes és
hasznos, ha mindent ennek az isteni szeretetnek a fényében értékelünk és
tervezünk. Krisztus világosságánál, ahogy Szent János evangélista fogalmaz: „Jézus az igazi világosság, aki a világba
jött és megvilágosít minden embert” (Jn 1, 9).
Szívből kívánom és imádkozom azért, hogy a
most kezdődő esztendő minden napján a Szűz Anya segítségével ápoljuk szívünkben
a krisztusi szeretet fényét, mivel csak ez biztosít számunkra teljes és boldog
életet. Napjaink nagy bizonytalansága, békétlensége, önzése és sötétsége
közepette különös szükség van arra, hogy egyre inkább felszítsuk magunkban a
hit fényét. Tanítsuk erre gyermekeinket is. Vezessük őket Istenhez. Ki adhat
nekik biztosabb jövőt, mint az Úr Jézus? Tegyünk meg mindent gyermekeinkért,
hogy szavunkkal és életpéldánkkal megismertessük velük az igazi és maradandó
értékeket. Imaéletünk és a vasárnapi szentmisén való részvételünk által lássanak
tőlünk maradandó példát. A mindennapi rohanás és a sok stresszhelyzet közepette
féltve őrizzünk meg legalább egy napot a hétből, amikor merítve Isten
jóságából, időt szánunk a lelki töltekezésre. Mivel ilyen kimeríthetetlen lelki
forrása otthon senkinek nincs, ezért mindnyájunknak szüksége van a vasárnapi eucharisztikus
közösségre, ahol hálát adhatunk és meríthetünk az élet vizéből.
Ebben az újévben legyünk egymáshoz kölcsönösen
jobbak, mint eddig. Embertársi kapcsolatainkban ápoljuk a jóindulatot és a
nagylelkűséget. A szenvedők, a hajléktalanok és a háborúk miatt menekülők iránt
legyen bennünk valós gyakorlati segítő és tettrekészség. Ne zárkózzunk el a
mások nyomora elől.
Kedves Hívek! Megelőlegezem hálámat és
nagyrabecsülésemet azért a keresztényekhez méltó állhatatos magatartásért és
elköteleződésért, amellyel részt vesztek plébániaközösségeink életében és azért
a tevékeny jelenlétért, amellyel a hit növekedését, a lelkiélet fejlődését,
valamint az Egyház jó hírének terjesztését szolgáljátok. Bátran valljuk meg továbbra
is, hogy számunkra a legnagyobb kincs a család. A gyermekek számára nem létezik
nagyobb ajándék, mint a szülők: az édesapa és az édesanya szeretete. Az emberi
élet legszebb időszaka a gyermekkor. Persze, az embernek ehhez fel kell nőnie,
sőt meg kell öregednie, hogy ezt, megértse és elfogadja. Ezért támogassátok
azokat, akik a házastársi, vagy a családi életkapcsolatuk mélypontján vannak,
hogy önmaguk és gyermekeik java érdekében, legyenek készek kölcsönösen újból és
újból megbocsájtani egymásnak és folytatni a szeretetköteléket.
Szólítsuk meg és biztassuk azokat a fiatal
párokat is, akik ugyan együtt élnek, de nincs erejük vagy készségük az egymás
iránti végleges elköteleződésre és így elodázzák vagy félnek szentségi
házasságot kötni. Támogassuk és erősítsük őket, hogy ne féljenek kinyilvánítani
szeretetüket Isten és a társadalom - a családtagok és a jó barátok előtt.
Mindnyájunknak szüksége van látni és meggyőződni arról, hogy a szeretetben való
elköteleződés egy egész életen át lehetséges és az Isten áldásával megkötött és
megélt házasság szép, annak ellenére, hogy sokan ezt feladták.
Végül egy kéréssel fordulok a kedves Hívekhez,
mégpedig; hogy bennünket, püspököket és papokat az Eukarisztiában jelenlévő
Krisztuson keresztül szemléljenek, mert mi is erre a látásmódra törekszünk a
kedves Hívek irányában. Legyenek türelemmel irányunkban. Fogyatékosságaink,
gyengeségeink és hibáink ellenére, fogadjanak el bennünket olyanoknak,
amilyenek vagyunk. Szükségünk van a hívek visszajelzéseire, de nem csak a
negatív visszajelzésekre. Bocsánatukat kérjük, ha emberi gyarlóságaink, vagy
papi hiányosságaink miatt nem tudunk mindig jó pásztorként helytállni. Kérem,
hogy imádkozzanak értünk. De még többet imádkozzanak új hivatásokért, hogy
minden plébániaközösségben legyenek olyan ifjak, akik elfogadják a papi
hivatást. A ministráns oltárszolgálatban támogassák fiaikat, tanácsaikkal
erősítsék hozzáállásukat és bátorítsák őket, hogy az isteni hívásra merjenek
pozitív választ adni. Ma hatványosan érvényes, hogy minden időben szükség van
új, lelkes, de főleg szent papokra!
Kedves Testvérek! Noha sokukkal személyesen
még soha sem találkoztam, biztosítom Önöket, hogy a szívemben hordozom, és naponta
imádkozom mindnyájukért. Mennyivel inkább igaz ez Isten részéről, aki mindenek fölött áll, és áthat mindenkit
és mindenkiben jelen van... (Ef 4, 6)! Erős családként legyünk egyek
Urunkban, Jézus Krisztusban. Az újévben járjunk az Ő segítségébe vetett bizalom
útján. Mindemellett naponta hagyatkozzunk a Szűz Anya lelki támogatására, aki
legjobban tanít bennünket feltétel nélkül bízni Istenben.
Kívánom mindnyájuknak, hogy az újév napjai és
hónapjai, úgy a személyes életük eseményeiben, mint családjaik életében
teljenek be az Úr Jézus szeretetével és a belőle áradó fénnyel. Az újév minden
napján Isten áldása és védelme kísérje Önöket. Őrizze meg mindnyájukat kellő
erőben és egészségben, hogy ezt az évet az Ő segítségével kezdjék és az Ő
kegyelmével sikeresen be is fejezzék. Jókívánságaimhoz csatlakozik Márk
segédpüspököm és Alajos emeritus érsek úr is. Együtt kérjük Önökre Isten
áldását!
Áldjon meg Benneteket a mindenható Isten, az
Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.
Mons. Bernard Bober,
érsek - metropolita
Tisztelettel
kérem a paptestvéreket, hogy 2018. január 1- én, Szűz Mária Istenanyaságának
ünnepén, olvassák fel ezt a Pásztorlevelet, homília helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése