22. IV. 2018 HÚSV. IV. VAS, B év
Húsvét negyedik vasárnapja, Jó Pásztor vasárnapja van. Jézus
nevezte így magát János evangéliumában. Ha Jézus a jó pásztor, akkor mi vagyunk
az elveszett bárányok? Sokszor igaz is ez. De Jézus nem azt mondja, hogy az
elveszett bárány legyen a példaképünk, hanem Jézust utánozzuk: tőle tanuljunk
jóságot, szeretetet, megbocsátást. A mai vasárnap három nagy erényt tanulhatunk
tőle:
Először láthatjuk, hogy a jó pásztor kezdeményez. Nem várja, hogy
a másik bocsánatot kérjen, vagy hogy a másik megalázkodjék előttünk. Nekünk is
így kell viselkednünk: a gyengébbet tudni kell felsegíteni, megvigasztalni a
szomorkodót.
A Jó Pásztor ismeri juhait. Nem tömegként kezeli a rábízott
nyájat, hanem mindegyiket egyformán szereti. Itt azt is kérdezhetjük: mennyire
ismerjük egymást? A férj a feleséget, a szülők a gyermekeiket, a barát a
barátját? Túl könnyen ítélkezünk mások felett, pontosan azért, mert nem
ismerjük őket.
Harmadszor megfigyelhetjük, hogy a jó pásztor örül, amikor
megtalálja az elveszett bárányt: nem szidja, nem oktatja ki, hogyan kell
viselkednie a jövőben, egyszerűen örül, hogy újra vele lehet. Mi leginkább
először megszidjuk a másikat, aki rosszat tett. Időnként még kárörvendők is
tudunk lenni a másik baját látva, kijelentve, hogy megérdemelte sorsát. Tudunk
e örülni mások sikerének, mások boldogságának?
Jézus a Jó Pásztor. De miért jó?
Mert ő név szerint ismeri juhait. Ez válasz mindenki legalapvetőbb
kérdésére, miért vagyunk a világon? Mindenki szeretne valaki lenni, hogy
ismerjék őt a többiek és elismerjék. Senki nem akar névtelen, egy szám lenni a
statisztikában. Van nevünk, ami azonosít minket. Jézus név szerint ismer
minket: Istennél mindenkinek van neve, ő mindenkit személyesen ismer, Neki
mindannyian fontosak vagyunk.
Jézus olyan pásztor, aki a juhok előtt megy. A pásztor elöl megy:
Jézus a mi életünk útmutatója. Életünknek irányt kell adni: mert egész életünk
menetelés, nem mindegy merre felé megyünk. Aki Jézust követi, az nem téved el.
Jézus olyan pásztor, aki keresi az elveszett juhokat. Nincs
végérvényesen elrontott élet. Az emberi élet tele van kereséssel, tévelygéssel,
elhibázott döntésekkel. Mégis hinni akarunk abban, hogy minden szakadékból van
kivezető út. Ezt a hitet támasztja alá a jó Pásztor, aki keresi az elveszett
juhot.
Jézus saját személyében
nyújt igazogási, tájékozódási pontokat a mi életünkhöz. Ha Jézust követjük, nem
futhatunk zsákutcába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése