2018 április 1. Húsvétvasárnap, Homília

1. IV. 2018 Húsvétvasárnap

Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt!

Krisztusban kedves testvérek. A mai olvasmányban szent Péter a pogányságból megtért századosnak és családjának tanúskodik a feltámadásról, arról beszél, hogy a feltámadt Jézus nem jelent meg az összes embernek, csak neki, Péternek és más tanítványoknak, azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott.

Nem jelent meg mindenkinek, sem a farizeusoknak, se az Athéniaknak, de még azoknak sem, akiket meggyógyított, vagy megszabadított.

     Az apostolokat az ószövetségi jövendöléseken és az üres síron kívül Jézus megjelenései győzték meg a természetfölötti esemény valódiságáról. Jézus élő valóságában mutatkozott meg előttük (vele együtt ettek!), de azt is igazolta, hogy már megdicsőült, az Atyánál van és hatalommal rendelkezik. Őt, mint embert az Atya ereje támasztotta fel, s hatalmat adott neki, hogy ő legyen majd az élők és holtak bírája.

     Krisztus feltámadása a mi feltámadásunknak is a forrása. A hívő ember a keresztség által öltözik be az ő halálába és feltámadásába.

     Ezért van szemünk előtt egész húsvéti időben a keresztkút, hogy emlékeztessen, a keresztségben meghaltunk a bűnnek és az új életre születtük a keresztvíz által.

     Ezért mondja az apostol, hogy ,,Isten vele együtt minket is feltámasztott.''

A vele való új közösség arra ösztönöz, hogy életünket az égi értékek felé irányítsuk, mert csak így lehetünk azok örökösei.

     Az apostolok hite meggyőző jeleken nyugodott. A megjelenésekben meggyőződtek arról, hogy ugyanaz a személy áll előttük, mint akit halála előtt ismertek, ugyanazzal a szeretettel és a megváltás művének a befejezésével. Itt minden szent és meggyőző. Az üres sír felébresztette az apostolok csodálkozását, de a hitet a megjelenés adta. Ennek tartalma az, hogy Jézus a valóságos halálon ment át a valóságos örök életbe, s ezzel megmutatta, hogy mi a földi élet egyetlen célja.

     Péter tovább folytatja: Isten megparancsolta neki és a többi tanítványoknak, hogy hirdessék és tanúskodjanak a feltámadásról. Ahelyett, hogy Isten fennhangon kihirdette volna az égből, hogy az egész földön mindenki hallja, egyszerű embereket választott és megparancsolta nekik, hogy ezt az örömhírt tovább adják. Más szóval, ugyanolyan embereket választott, amilyenek mi vagyunk.

     Miért ezt választotta Isten? Ilyen alázatos és egyben kockázatos stratégiát? Erre soha nem fogunk tudni pontos választ adni. két lehetőség van: Először is, Jézus azt akarja, hogy az ő szeretetét a másikon keresztül tapasztaljuk meg. azt akarja, hogy érezzük az ő jelenlétét a másik bőkezűsége, szeretete, alázatán keresztül. Ezért hív minket közösségbe, hogy Egyházat alkossunk, hogy rajtunk keresztül cselekedhessen és kevesével, lassan megváltoztassa a világot. Ezért gyűjt egybe Isten oltáránál, hogy mint testvérek, együtt imádkozzunk Istenhez.

     Másodszor: Jézus hitt nekünk. meg volt győződve róla, hogy a Szentlélek segítségével Szent Péter, Mária Magdolna és a többi tanítványok nagy és szép dolgokat fognak végbe vinni. És hisz neked is. tudja, hogy talán nem fog neked minden olyan tökéletesen sikerülni, ahogy szeretted volna, de az apostoloknak se sikerült minden tökéletesen.

Mégis tudja, hogyha eldöntöd, hogy a szívedben szeretnéd a többieket úgy szeretni, ahogy ő szerette őket, nagyon sok mindenre képes lehetsz.

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! bárcsak hirdetni tudnánk ezt saját szeretetünk kimutatásával.

     A keresztény ember jól tudja, hogy a feltámadásban való hit az üdvösség feltétele. Szent Pállal mondhatjuk: ha száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz. Higgyünk a feltámadásban és bátran hirdessük mindenkinek: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!