18. III. 2018 Nagyböjt V. vas. B év
Kedves testvérek. A mai válaszos zsoltár válasza így hangzott:
Istenem, kérlek téged, teremts bennem tiszta szívet. A híres 50. vagy 51.
zsoltár hangzott fel, amely latinul így kezdődik: Miserere.
Ez a zsoltár Dávid király válaszát beszéli el nekünk, amikor
házasságtörést követett el és elrendelte, hogy Uriást, hűséges katonáját öljék
meg a csatában és álcázzák balesetnek, háborús veszteségnek a halálát.
Dávidot mindenki úgy ismerte, mint Isten szíve szerint való
férfit és királyt, de amikor ez az eset történt vele, Betsabéval és Uriással,
inkább úgy viselkedett, mint egy szappanopera szereplője.
A legrosszabb az egész történetben az volt, hogy Dávid nem is
tudatosította, hogy valami rosszat tett. addig, amíg Isten fel nem nyitotta
szemét Nátán próféta által. Ekkor költötte Dávid ezt a zsoltárt, amelyet ma
hallottunk. Mit tanulhatunk meg, amikor ezt a zsoltárt imádkozzuk?
Először is, nagyon gyakran, bűneinket már nem is látjuk,
legyenek azok nagyok vagy kicsik. A különféle vágyak, önzőség, büszkeség, hamis
meggyőződés arról, hogy mi igazságosak vagyunk, harag, mindezek a dolgok
elvakítanak minket, úgy, ahogy Dávid se látta, hogy nagyon rossz úton jár.
Legyünk hálásak a mi Urunknak, hogy küld utunkba olyan
embereket, akik segítenek nekünk növekedni az életszentségben.
Másodszor, Isten mindig keres minket, akkor is, amikor közel
vagyunk, mellette, de akkor is szeretettel néz utánunk, amikor messze kerültünk
tőle. Állandóan kopogtat szívünk ajtaján. Mindig felkínálja nekünk saját
gondolatait, elküldi az ő angyalait és saját embereit, hogy segítsenek nekünk.
Mindent megtesz, amit megtehet, hogy buzdítson minket megvallani a bűneinket és
segítsen visszatérni hozzá.
Kérjük a mai szentmisében a Mi Urunkat, hogy segítsen nap, mint
nap észrevenni az ő érintését.
Harmadszor, Isten irgalmassága végtelen. Isten nem mondott le
Dávid királyról, nem tántorította el Istent tervei véghezvitelétől se a
házasságtörés bűne, sem a gyilkosság. Abban a pillanatban, amikor bűnbánatot
tartunk, Isten irgalmassága és szeretete feltör a szívünk mélyéről, úgy ahogy
ez Dávid királlyal történt: köszönjük meg a mai szentmisében a Mi Urunknak az ő
hűségét.
Végül nézzük meg e zsoltár utolsó két versét: Dávid király
megígéri Istennek, hogyha megbocsát neki, megtesz mindent, hogy más embereket
is őhozzá vezessen. A vágy, az embereket szolgálni és törődni az emberekkel
természetes reakció, miután találkoztunk Isten irgalmasságával.
Kérjük a Mi Urunktól, hogy használjon fel minket is, mint
eszközt, saját tervei véghezvitelére.
Üdvösséged örömét add meg újra, * a készséges lelkületet erősítsd
meg bennem.
Megtanítom utaidat a vétkeseknek, * és a bűnösök hozzád térnek.
A megtérő bűnös, aki lerakja bűneit Isten előtt, újra megérezhet
valamit az üdvösség öröméből, a szabadságból, felszabadulásból.
Nagyon fontos a jó, mély, teljes szentgyónás.
Amikor az ember szabaddá válik a bűntől, nagyobb benne a készség
a jóra: akár arra, hogy másokat is a jó útra vezessen, Istenhez vezessen,
megmutassa nekik az üdvösség útját.
Ez a keresztény mivoltunk lényege: saját magunk az üdvösség
útján járjunk, amelyhez hozzá tartozik a jó, mély, rendszeresen gyakorolt
bűnbánat, és a mennyországba egyedül senki nem fog bejutni: a többieket is
magunkkal kell vinni, magunk után húzni, buzdítani, mutatni az utat nekik.
Erre jó a nagyböjti szent idő, amely lassan kicsúcsosodik:
jelzik ezt az eltakart keresztek, hogy a Mi Urunk szenvedése immár közel van:
szakítsunk a bűnnel, hagyjunk el mindent, ami eltérít minket az egyenes, szűk
úttól, és szilárd lábakkal induljunk az üdvösség felé vezető, keskeny úton,
amely a szenvedésen és kereszten keresztül vezet a megdicsőülés felé.
Tiszta szívvel, amelyet egyedül Isten képes nekünk megadni.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése