Homília 2018 ápr. 22, Húsv. IV. vasárnapja, Jó Pásztor Vasárnapja

22. IV. 2018 HÚSV. IV. VAS, B év

Húsvét negyedik vasárnapja, Jó Pásztor vasárnapja van. Jézus nevezte így magát János evangéliumában. Ha Jézus a jó pásztor, akkor mi vagyunk az elveszett bárányok? Sokszor igaz is ez. De Jézus nem azt mondja, hogy az elveszett bárány legyen a példaképünk, hanem Jézust utánozzuk: tőle tanuljunk jóságot, szeretetet, megbocsátást. A mai vasárnap három nagy erényt tanulhatunk tőle:

Először láthatjuk, hogy a jó pásztor kezdeményez. Nem várja, hogy a másik bocsánatot kérjen, vagy hogy a másik megalázkodjék előttünk. Nekünk is így kell viselkednünk: a gyengébbet tudni kell felsegíteni, megvigasztalni a szomorkodót.

A Jó Pásztor ismeri juhait. Nem tömegként kezeli a rábízott nyájat, hanem mindegyiket egyformán szereti. Itt azt is kérdezhetjük: mennyire ismerjük egymást? A férj a feleséget, a szülők a gyermekeiket, a barát a barátját? Túl könnyen ítélkezünk mások felett, pontosan azért, mert nem ismerjük őket.

Harmadszor megfigyelhetjük, hogy a jó pásztor örül, amikor megtalálja az elveszett bárányt: nem szidja, nem oktatja ki, hogyan kell viselkednie a jövőben, egyszerűen örül, hogy újra vele lehet. Mi leginkább először megszidjuk a másikat, aki rosszat tett. Időnként még kárörvendők is tudunk lenni a másik baját látva, kijelentve, hogy megérdemelte sorsát. Tudunk e örülni mások sikerének, mások boldogságának?

Jézus a Jó Pásztor. De miért jó?

Mert ő név szerint ismeri juhait. Ez válasz mindenki legalapvetőbb kérdésére, miért vagyunk a világon? Mindenki szeretne valaki lenni, hogy ismerjék őt a többiek és elismerjék. Senki nem akar névtelen, egy szám lenni a statisztikában. Van nevünk, ami azonosít minket. Jézus név szerint ismer minket: Istennél mindenkinek van neve, ő mindenkit személyesen ismer, Neki mindannyian fontosak vagyunk.

Jézus olyan pásztor, aki a juhok előtt megy. A pásztor elöl megy: Jézus a mi életünk útmutatója. Életünknek irányt kell adni: mert egész életünk menetelés, nem mindegy merre felé megyünk. Aki Jézust követi, az nem téved el.

Jézus olyan pásztor, aki keresi az elveszett juhokat. Nincs végérvényesen elrontott élet. Az emberi élet tele van kereséssel, tévelygéssel, elhibázott döntésekkel. Mégis hinni akarunk abban, hogy minden szakadékból van kivezető út. Ezt a hitet támasztja alá a jó Pásztor, aki keresi az elveszett juhot.

     Jézus saját személyében nyújt igazogási, tájékozódási pontokat a mi életünkhöz. Ha Jézust követjük, nem futhatunk zsákutcába.

Homília 2018 április 15 Húsvét III. vasárnapján

2018. IV. 15. HÚSV. III.VAS, B év,

Krisztusban kedves testvérek. A mai evangéliumban szt. Lukács evangélista beszámolóját olvastuk arról, hogyan találkozott Jézus először a feltámadás után tanítványaival. Mind a négy evangélista beszámol arról, hogy mindaz, amit Nagypéntektől Húsvétvasárnap estig átéltek a tanítványok, egy kicsit sok volt nekik: szeretett Mesterül halála, majd az asszonyok és angyalok hírei a hét első napján, vasárnap reggeltől kezdve, hogy nincs itt, feltámadt, és mire eljött az este, maga Jézus jelent meg előttük.

A Mi Urunk igyekezett eloszlatni félelmeiket, hagyta, hogy megérintsék, evett velük, szavaival bátorította őket. mintha ez még mindig kevés volna: Megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.

A tanítványok életében fordulat állt be: felismerték Jézust, és fenntartás nélkül vállalták a rájuk bízott küldetést, hogy tanúi legyenek mindannak, amit átéltek.

De milyen tapasztalatokról és élményekről van szó? A tanítványok új látásmódja visszamutat a múltra, mindarra, amit Jézus földi élete során vele megtapasztaltak. Jézus élete, személyisége, szenvedése, halála és feltámadása egyszerre új fényben jelenik meg számukra. világossá válik minden az apostolok előtt, mert megtalálták a fonalat, amely mindent egységes egészbe fűz.

Ez a mi életutunk is. meg kell tanulnunk újra értékelni saját múltunkat, meg kell találnunk tapasztalataink mögött a vezérfonalat, amely egységes egészbe fűzi életünk történetét. Milyen az én élettörténetem?

Három lehetőség közül választhatunk:

A múltat lehet átkozni, mint terhet, amire gondolni sem akarunk. ez a „múlt” lehet nemcsak valami esemény, egy tragédia, amely eltemette ifjúkori álmainkat, hanem személy is, valaki, aki megbántott minket, és akinek nem tudunk megbocsátani, valaki, aki megalázott minket, és a seb még mindig sajog, egy szeretett személy árulása, ami miatt még mindig fáj a lelkünk. ez volt Júdás esete is: megátkozta magát és sorsát, és élete kétségbeesésbe torkollott.

A múltat lehet siratni, mint elmulasztott esélyt, amely soha többé nem tér vissza. sok mindent megtehettünk volna, sok mindent megtanulhattunk volna, de nem tettük meg. hasonló érzés támadhat bennünk egy szeretett személy halála után, amikor bánt a lelkiismeret, hogy miért nem szerettük jobban, miért nem törődtünk többet elaggot szüleinkkel, amíg köztünk voltak. Most már nem tehetünk semmit, semmit sem lehet jóvá tenni. Siratni lehet az eljátszott időt, az elásott talentumot, a parlagon hagyott képességet. Ez volt Péter esete: elsiratta gyávaságát, amely odáig vitte, hogy elárulja Mesterét, de könnyei elnyerték a megbocsátást.

A múltra gondolhatunk hálával, vagyis úgy, hogy múltunkban felfedezzük Isten szeretetének csodálatos jeleit: hogyan óvott meg bennünket valamilyen nagy veszélytől, hogyan írányította életünk menetét úgy, hogy minden a javunkra vált. Ez volt Mária, a boldogságos Szűz magatartása, aki az angyali üdvözlet után elénekelte szíve legszebb énekét: „Magasztalja lelkem az Urat” és ajándékul megkapta Jézust.

A mi élettörténetünk az a tartalom, amely elkísér bennünket a sírig és azon túl, amikor nekünk kell majd elmesélnünk azt Isten ítélőszéke előtt. ezt az élettörténetet azonban már itt és most el kell kezdenünk írni. a halálunk pillanatában kimondott utolsó szavunk csak tömör összefoglalója lesz annak, amit addig elmondtunk életünk során. Milyen szavakkal szeretnénk búcsúzni ettől az élettől és megjelenni Isten előtt? Az átok, a bűnbánat vagy a hálaadás szavaival?

A feltámadás hite arra bátorít minket, hogy lássuk, milyen jó volt hozzánk az Isten és ismételgessük gyakran: „Minden ajándék”. Igen, minden Isten ajándéka: az élet és az egészség, a béke és a barátság, a hitves és a gyermek, a szülő és a nagyszülő. Ha képesek vagyunk arra, hogy minden új napunkat úgy éljük meg, mint Isten ajándékát, akkor saját múltunk dalol majd nekünk Isten szeretetéről.

Ezt értették meg húsvét reggelén a tanítványok. Ez az a húsvéti hit, amely azóta is másmilyen szemekkel képes látni a világot.

Kérjük ebben a mai szentmisében, hogy még jobban megértsük saját életünk eddigi történetét, hogy egy fonálra fel tudjunk fűzni mindent, ami eddig volt, és tudjunk hálát adni a sok jóért, amit lehet hogy meg sem érdemeltünk, tudjunk bűnbánatot tartani a sok mulasztásért és vétekért, és tudjunk reménnyel nézni a jövő felé, hogyha életünk fonalának másik vége Isten kezében van, akkor jó felé halad életünk útja, az a legfontosabb, hogy életünk lezárultával szemtől szembe láthassuk a Feltámadottat és ő befogadjon minket örök hajlékunkba, amelyet nekünk készített és szerzett Szent keresztje és Feltámadása által. Ámen.

Hirdetés 2018 április 16 - 22

Húsvéti idő 3. hete

3. týždeň Veľkonočného obdobia

deň/nap	liturgický prehľad/liturgikus naptár	čas/idő	úmysel/szándék
pondelok hétfő 16. 04.	féria	18.00 Ma	Mária rádió, Makranc
utorok kedd 17. 04.	féria	18.00 J
streda szerda 18. 04.	féria	17.00 Sze 19.30 Ke	Hely. Szepsi  Régi rítus, Kassa
štvrtok csütörtök 19. 04.	féria	18.00 J
piatok péntek 20. 04.	féria	18.00 J
sobota szombat 21. 04.	féria	15.30 So 17.00 Já 19.00 Ma	Régi rítus, Somodi k.  Koncert, Jászó  Hely. Makranc SK
nedeľa vasárnap 22. 04.	Húsvét 4. vasárnapja 4. Veľkonočná Nedeľa	08.00 Pány 09.15 P 10.30 J	Hely. Pány, A hívekért

Hirdetések:

·       Gyóntatás – minden szentmise előtt 15 p.

·       Csütörtök – 17.30 szentségimádás, amikor papi hivatásokért imádkozunk.

·       A térkövezés a templom körül elkészült. A vizes blokk befejezése is folyamatban van. A rózsafüzér társulat a munkálatokra 1000 eurót adományozott. Isten fizesse meg.

·       Jövő vasárnap, Húsvét IV. vasárnapja, Jó pásztor vasárnapja van: gyűjtést tartunk a papnevelés támogatására, és a papi hivatásokért imádkozunk. Kassán a Fő utca 91 szám alatt, a Szemináriumban a Nyitott ajtók napja lesz: minden érdeklődőt szeretettel várnak a kispapok, a program délelőtt 11 órakor kezdődik.

Hirdetések 2018 április 9 - 15.

Húsvéti idő 2. hete

2. týždeň Veľkonočného obdobia

deň/nap	liturgický prehľad/liturgikus naptár	čas/idő	úmysel/szándék
pondelok hétfő 9. 04.	GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY, FŐÜNNEP ZVESTOVANIE PÁNA, SLÁVNOSŤ	18:00 J
utorok kedd 10. 04.	féria	18:00 J
streda szerda 11. 04.	Szt. Szaniszló, püspök és vértanú, emléknap	-----
štvrtok csütörtök 12. 04.	féria	18.00 J
piatok péntek 13. 04.	I. Szt. Márton pápa és vértanú, v.emléknap	16:30 Bod.	Bodollói imatalálkozó
sobota szombat 14. 04.	féria	-----
nedeľa vasárnap 15. 04.	Húsvét 3. vasárnapja 3. Veľkonočná Nedeľa	09.00 P 10.30 J	A hívekért

·         Gyóntatás – minden szentmise előtt 15 p.

·         Csütörtök – 17.30 szentségimádás

·         A Húsvéti ünneplés alatt, Nagycsütörtöktől Húsvéthétfőig 450 Euró gyűlt össze, valamint a Mária-perselyben három hónap alatt 166 Euró volt: Ez összesen 616 Euró. Minden adományukat Isten fizesse meg.

·         Amint látható, épül a járda, zajlik a térkövezkés a templom körül. Jövő héten, ha jó lesz az idő, elkészül. Ugyan úgy befejezzük a vizes blokk építését is.

·         A templommal szemben lévő nagy telek hátsó oldala a hét folyamán bekerítésre kerül, megszűnik az átjárás. A hátul található kertek a nagy rét másik végétől megközelíthetőek. Ez a földterület nem a jánoki korzó, ahol mindenki fel alá járhat, hanem mezőgazdasági munka kezdődik rajta, remélem minél hamarabb akad valaki, aki művelni fogja.

·         Az Isteni irgalmasság ünnepén teljes búcsú nyerhető, aki megtiszteli az Isteni irgalmasság képét, amit a templomban kiállítottak.  Ez a búcsú saját magunknak nyerhető el, vagy a tisztítótűzben szenvedő lelkek számára felajánlható. A szentmise után elimádkozzuk az Isteni irgalmasság Rózsafüzérét e kép előtt, a teljes búcsú elnyeréséért.

2018 április 8 Húsvét II. vasárnapja

8. 04. 2018. HÚSV II. vas., Isteni Irg. vas.

Kedves testvérek. Ma egy különleges nap van: az Isteni irgalmasság vasárnapja. Ezen a napon elmélkedhetünk Isten irgalmas szeretetéről, amellyel körülvesz minket, és örülhetünk ennek a szeretetnek. Jézus szerezte nekünk ezt az örökséget, amely el nem múlik, mert hervadhatatlan. Mind tudjuk, mi az irgalmasság. Irgalmas az a bíró, aki tudja, hogy bűnösök vagyunk, elkövettük, amit elkövettünk de mégis megbocsát. Irgalmas az az édesanya, aki nagy hazugságon kapja gyermekét, de mégis megbocsát neki.

Jézus az, aki azt mondja: bűneid bocsánatot nyertek: menj békével.

Az Ószövetség is beszél Isten irgalmas szeretetéről: amikor Isten Mózesnek adta a Tízparancsolatot, megígérte, hogy irgalmas lesz mindenkihez, aki szeretni fogja őt és hallgatni fog Isten szavára, Isten parancsaira.

Dávid Király az Úrról énekelt, aki megbocsát, megszabadít, mert irgalmas és hűséges.

Még a próféták is, akik gyakran jósolták, hogy minden el fog pusztulni, mert a nép ellenáll az Istennek, még ők is a népnek eszébe jutatták, hogy Isten szeretné kiárasztani irgalmas szeretetét a népre.

Jézus is irgalmas volt: amikor látta, hogy az ember belátja bűneit, hibáit, mindig irgalommal fordult mindenkihez, a kereszten pedig így imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, hogy mit tesznek.

Az irgalmasság ünnepe jó alkalom arra, hogy ismét elgondolkodjunk Isten csodálatos tulajdonsága, irgalmas szeretete fölött és még inkább odafigyelve rá, hagyjuk, hogy átjárja személyes életünket.

II. János Pál pápa mondta Fausztyna nővés szentté avatásán: Az első és a második világháború között bízta rá Isten az irgalmasság üzenetét. Akik még emlékeznek, tanúi voltak az akkori eseményeknek és szenvedéseknek, amelyek emberek millióit érintették, azok tudják igazán, hogy mennyire szükség volt akkor az irgalmasság üzenetére. Az isteni irgalmasság üzenete meghatározza az emberi élet értékét is. Minden ember értékes Isten szemében; Krisztus minden egyes emberért meghalt; mindenkiért, akinek az Atya lelket adott. Ez a vigasztaló üzenet szól különösen azoknak, akik bűnük súlya és nagysága miatt már esetleg föladták a reményt, és kísértést éreznek arra, hogy kétségbe essenek. Nekik megmutatja Jézus a szelíd arcát; a szívéből áradó sugarak őket érintik, és rájuk vetik fényüket, őket melegítik és nekik mutatnak utat, reménnyel töltik el őket. Milyen sok lélek vigasztalódott meg már a Gondviselés által Fausztina nővérnek tanított imádság révén: Jézusom, bízom benned! Ha csak annyit teszünk, hogy átadjuk magunkat Jézusnak, már oszlani kezdenek a felettünk tornyosuló felhők és átsüt rajtuk a fény sugara.“

XVI. Benedek pápa lengyelországi látogatása alkalmával a krakkó-lagiewniki Isteni Irgalmasság-templomban a betegekkel és betegápolókkal találkozott 2006. május 27-én. Beszédében elhangzott: „A jelen körülmények két misztériumot állítanak elénk: az emberi szenvedés misztériumát és az Isteni Irgalmasság misztériumát. Első látásra úgy tűnik, hogy e két misztérium szemben áll egymással. De ha mélyebben vizsgáljuk őket a hit fényénél, meglátjuk, hogy összhangban vannak egymással, és ez Krisztus keresztje misztériumának köszönhető. Miként II. János Pál pápa mondta: „A kereszt az istenség legmélyebb lehajlása az emberhez... a kereszt olyan, mint az örök szeretet kenete az ember földi létének legfájdalmasabb sebeire.” Drága betegek, akiket a test vagy a lélek szenvedése jelölt meg, ti egyesültetek leginkább Krisztus keresztjével, ugyanakkor ti vagytok isteni irgalmasságának a leghatásosabb tanúi. Rajtatok keresztül, a ti szenvedésetek által Ő hajol az emberiség fölé szeretettel. Ti vagytok azok, akik a szív csöndjében mondva: „Jézusom, bízom benned”, tanítotok arra, hogy senkinek sincs mélyebb hite, élőbb reménye és lángolóbb szeretete annál, mint aki a szenvedésben Isten biztonságot nyújtó kezébe adja magát. És azok keze, akik az irgalmasság nevében segítenek nektek, ezen isteni kéz látható megjelenései.“

Szentatyánk, Ferenc pápa egy személyes emlékét idézte fel pápaságának első vasárnapján: „Nem sokkal azután, hogy kineveztek püspökké, 1992-ben Buenos Airesbe érkezett a Fatimai Szűzanya szobra, és ünnepélyes szentmisét mutattunk be a betegek számára. Én gyóntattam azon a szentmisén. A szertartás vége felé felálltam, mert ki kellett szolgáltatnom a bérmálás szentségét. Egy nagyon egyszerű, idős asszony odajött hozzám, már 80 év felett volt. Ránéztem és így szóltam: „Nagymama – mert nálunk így hívják az idős asszonyokat –, meg akar gyónni?” És ő igennel válaszolt. „De hátha Ön nem vétkezett” – mondtam. „Mindnyájan vétkeztünk” – felelte az idős asszony. „De talán az Úr nem bocsátja meg bűneinket” – tettem hozzá. Nagy biztonsággal így válaszolt: „Az Úr mindent megbocsát.” „Honnan tudja?“ – kérdeztem tőle. Az idős asszony válasza így hangzott: „Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne.” Ez az a bölcsesség, amit a Szentlélek ad: a belső bölcsesség az isteni irgalmasságról. Ne feledjük el: Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, soha! „Hát akkor hol van a probléma?“– kérdezte az idős asszony. „Az a probléma, hogy mi fáradunk el, hogy bocsánatot kérjünk. Soha ne fáradjunk el! Isten a szerető Atya, aki mindig megbocsát, akinek irgalmas a szíve mindnyájunk irányában. Mi is tanuljunk meg irgalmasak lenni mindenkivel. Fohászkodjunk a Szűzanya közbenjárásáért, aki karjai között tartotta az emberré lett isteni Irgalmasságot.“

Isten irgalmassága ki akar áradni minden emberre: de csak azokra árad ki, akik meggyónnak, akik megbánják bűneiket, kérik érte Isten bocsánatát, és törekednek megjavulni.

Nagyon szomorú, mennyire ellaposodott sokak lelkiismerete: évente kétszer gyónnak, és akkor is csak olyan bűneik vannak, hogy pénteken megették a húst, és hogy nem imádkoztak háromszor reggel. Szinte nincs is bűnük, nincs, amit megbocsásson az Isten.

Pedig, ha igazán elolvasná mindenki a lelkitükröt a gyónás előtt, és ha értené, hogy mit kérdeznek a lelki tükör egyes kérdései, biztos, hogy nem csak ezt tartaná valaki bűnnek. Mennyi sok bűn van az első parancsolat ellen, kételkedés a hit igazságaiban, Istent káromló beszédek vagy gondolatok, a hit megtagadása, a sok babona, jóslás, horoszkóp olvasás, a sok piros madzag a kis gyermekek kezén, a sok bálványimádás, amikor sok minden más fontosabb, mint Isten imádása. Mennyi bűn a sok szentmisemulasztás, lustaságból és hanyagságból. Mennyi bűn, hogy nem igyekszünk hitünket még jobban, mélyebben megismerni. A sok szükségtelen munka vasárnap. A szülők és elöljárók nem tisztelete, nem szeretete, megvetése. A gyermekek nevelésének elhanyagolása. Hol vannak a szülők, és hol a gyermekeik? Tisztelet a kivételnek. A másik ember gyűlölete, másnak rosszat kívánni, verekedni, A sok cigi, alkohol, drog, nem alvás, vagy lustálkodás, a kötelességek elhanyagolása. A tisztátalan gondolatok, tisztátalan vágyak, tisztátalan beszédek, A félrelépések, a férj, feleség megcsalása másik emberrel, a sok pornó, önkielégítés, paráznaság: mi együtt alszunk, de meg fogunk esküdni három év múlva. És én ezt nem tarton bűnnek. Hogy tartanák bűnnek a fiatalok, amikor a TV-ből az utóbbi 30 évben csak azt látják, hogy így kell élni, ez a normális. Hogy lehet mindenkivel mindent csinálni, ha nekem jólesik. Ugyanúgy ide tartozik a védekezés a gyermekáldás ellen, főleg ha 1-2 gyerek van csak, vagy nincs egy se. A muszlimok 6-8 gyerekig meg se állnak. A lopások: kicsiben és nagyban: itt is helyes lelkiismeretnek kell lenni: valakit bánt, hogy valami kis dolgot elvesz, ami a másé, vagy hogy amit megspórolt a munkában, hát elviszi, hogy jó lesz az még valamire. Valaki meg sokat sokat rabol, százezer és millió eurókat, és meg se kottyan neki: a sok korrupció, lefizetés, lopás, azok bezzeg nem jönnek gyónni, a sok hazugság, mások kibeszélése, megszólása, ítélkezés a másik fölött. A sok szívbeli házasságtörés, félrelépés, az irigykedés: kívánása mindennek, ami a másé, örök elégedetlenség azzal, ami van nekem, és még sorolhatánk. Persze, az is bűn, ha Hamvazószerdán és Nagypénteken tudva és készakarva valaki húst eszik, de hogy valaki 72 évesen elfelejti, hogy péntek van, az Egyházjogi kódex 60 éves korig kötelez, Hamvazószerdán és Nagypénteken, azt, aki nem cukorbeteg például.

A gyónás komoly dolog, ahol meg kell gyónni bűneinket, úgy, ahogy elkövettük őket, nem kell szépíteni magunkat: Isten lát, ismer, tud rólunk mindent úgy ahogy van: ez az Irgalmasság vasárnapjának üzenete: hogy legyenek az ember bűnei bármily nagyok, de Isten irgalma még nagyobb. Nincs mit ezeken megbotránkozni, meg kell bánni a bűnt, és Isten bocsánatát kérni a szentgyónásban. Bárcsak minél többen meghallanák ezt, és megértenék, és ahelyett, hogy hányszor ettek húst, a bűneiket gyónnák meg a szentgyónáskor. A lelkiismeretet is nevelni kell, mert sokaknak olyan lapos a lelkiismerete, semmit nem tartanak bűnnek, de azért eljönnek gyónni, mert így szoktuk. Isten irgalmassága át szeretne ölelni mindenkit, és mindent megbocsátani, amit bűnnek tartunk, és szeretnénk megbánni és megjavulni. Nem elég csak azt mondani, hogy vétkeztem: a bűnt illedelmesen, de mindent a nevén nevezve meg kell gyónni.

Az ördög szeret szégyenérzetet önteni az emberbe, ahogy egy szent mondta: jobb örök titok terhe alatt mindent megvallani, mint egy örökkévalóságon át szégyenkezni utána.

Bűneinket fel kell ismerni, meg kell bánni, törekedni kell jóvá tenni, és megvallani őket a gyónásban.

Ha elkövetünk egy bűnt, főleg, ha súlyos, halálos bűn: nem kell vele várni karácsonyig, húsvétig, mert Isten megígérte, hogy amelyik nap hozzá fordulunk, akkor megbocsájtja bűnüneiket, de nem ígérte meg senkinek, hogy megéri e a következő karácsonyt vagy húsvétot.

Álljunk ma meg egy pillanatra, és nézzük meg, hogyan árad Isten irgalmassága a mi bensőnkbe. Képzeljük el magunkat, mint tökéletlen, bűnös embert, pont olyannak, amilyenek igazából vagyunk.

Most nézzünk Jézusra, hogyan akar minket megtisztítani, hogyan akar bennünket átölelni. Ha megfeledkeznénk Isten irgalmasságáról, bűneink és szégyenünk mint súlyos teher nehezednének ránk. Ha elfelejtenénk, hogy bűnösök vagyunk, és mindenkinek szüksége van Isten irgalmára, ha a bűneink elvakítanának minket, és lehetetlenné tennék azt átélni és megérezni, hogy Isten szeret minket. Bárcsak soha ne feledkeznénk meg erről, hogy Isten irgalmas szeretettel szeret minket, bárcsak mindig tudnánk ennek örülni.

Bárcsak ugyanilyen irgalommal tudnánk a többi ember felé fordulni magunk körül.

2018 IV. 2 Húsvéthétfő. Homília

2018 IV. 2 Húsvéthétfő.

Krisztusban szeretett testvérek!

Feltámadt Krisztus! - Valóban feltámadt! - Valljuk ezt az egész keresztény világgal együtt a kezdetektől napjainkig.

Az utóbbi három században foglalkoztatja a liberális tudósokat, hogy vajon egyszer megtalálják e a régészek Jézus csontjait. Időről időre próbálnak újabb szenzációt kelteni, hogy találtak egy sírt vagy csontokat a Szentföldön, amelyről mindig bebizonyosodik, hogy azok nem Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a csontjai, maradványai.

A Szentírás egyértelműen beszámol arról, hogy Jézus él, feltámadt a halálból.

Lehet, hogy már mi is feltettük a kérdéseket, hogy van e feltámadás? Létezik e örök élet, Van bűnbocsánat? Vajon Isten előtt állunk e az utolsó napon, hogy megítéljen minket?

Ki terjeszti az igaz hírt? Az asszonyok és a Jézus sírját őrző katonák ugyanazt látták: „...nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá.“ E két csoport mégis két, egymásnak szögesen ellentmondó hírt kezdett terjeszteni, két igen különböző hatással. Nem mindegy, hogy a sír azért üres, mert Jézus feltámadt a halálból, vagy pedig azért, mert tanítványai ellopták a testét. A legkülönbözőbb hírek léteznek egymás mellett - és egyáltalán nem mindegy, hogy mit fogadunk el, és mit adunk tovább. Ugyanakkor nagyon nehéz eligazodnunk a hírek, a temérdek információ világában. Kinek higgyünk ma? Azoknak, akik azt állítják, hogy Jézus feltámadt, vagy azoknak, akik az ellenkezőjéről vannak meggyőződve? Ki mond igazat? Két hír áll ma előttünk: az örömhír, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból! A rossz hír, a hazug hír, hogy tanítványai lopták el testét, ezért volt üres a sír azon a reggelen. Az asszonyok a feltámadást hirdették, a komoly, úgymond megbízható katonák pedig a test ellopását.

A feltámadott Jézus 11 apostolát bízta meg az evangélium - keresztrefeszítésének és feltámadásának jó híre - hirdetésével.

Krisztus örömhíre gyakran az egyszerű emberek között terjedt, itt-ott megtért egy-egy jelentősebb ember is, majd egyre nagyobb teret nyert a Krisztus-hit.

A mai helyzet nagyon hasonló a keresztény egyház élete első századaihoz. A politikai hatalom, a gazdasági hatalom, a kultúra tekintélyes része nem hogy nem vallja, hogy Jézus él, hanem gyakran félreteszi, ill. tagadja ezt. Általában nem közvetlen módon, hanem azzal, hogy Isten akaratával ellentétes célokat, értékeket fogalmaz meg és ad elénk. A társadalomban egyre csökken azok száma, akik azt mondják: Feltámadt Krisztus! - Valóban feltámadt! De nemcsak számra, hanem gazdagságra, politikai hatalomra, kultúrális befolyásra nézve is kisebbségben vagyunk. Ez a  kisebbség vallja, hogy Jézus Krisztus feltámadt és övé minden hatalom. A többiek életvitelükkel, látható sikereikkel, a média jó részének támogatásával arról beszélnek, hogy nincs se Isten, se feltámadás.

Mi vajon melyiknek hiszünk? Melyik van ránk erősebb hatással? Egy könyv, a Biblia, valamint egy közösség, az Egyház bizonyságtétele, vagy könyvek, ideológiák, filozófiák, alternatív hitek, különféle szekták és életstílusok tömege?

Az asszonyok a jó hírt nagy örömmel és izgatottsággal (futva) adták tovább a tanítványoknak.

Fontos, hogy az örömhírt mi se szégyeljünk tovább adni.

Fontos még talán azt megemlíteni, hogy főleg a gonosznak, a Sátánnak az érdeke, hogy minél kevesebben higgyenek Jézusban, az ő feltámadásában, abban, hogy meg vagyunk váltva, és hogy Jézus a Golgotán egyszer s mindenkorra legyőzte az örödögöt. Nekünk már csak az egyses kisebb csatákat kell megvívnunk. A győzelem már Nagypénteken és Húsvét hajnalán eldőlt. Jézus győzött.

Valljuk meg, ne csak Húsvétkor: Feltámadt Krisztus! - Valóban feltámadt!

Az asszonyok, amikor leborultak Jézus Krisztus előtt, megragadták a lábát. Ebben a mozdulatban a Jézus iránti szeretet van, az örömmel teli csodálkozás, hogy él, a vágy hogy magukhoz öleljék és maguknál tartsák szeretett mesterüket. Ebben a pillanatban kapták meg és fogadták el a felhatalmazást a jó hír továbbadására.

Hozzájuk hasonlóan, a hírvivők másik tábora, az őrök is kinyújtották kezeiket: „elfogadták a pénzt“. Ők a pénz magukhoz-ölelésében nyerték el a felhatalmazást és kötelezték el magukat arra, hogy a hazug hírt terjesztik.

Amit magunkhoz ölelünk, az lesz a miénk.

Ami a miénk, az határoz meg bennünket.

Ami valóságosan meghatároz minket, azt adjuk tovább.

Mi vajon Jézus Krisztust, vagy pedig saját érdekeinket öleljük a szívünkhöz? Mit terjesztünk szavainkkal, döntéseinkkel, egész lényünkkel?

Jézus ismeri a szívünket. Őt az érdekli egyedül, hogy vajon tényleg ő-e a mi életünk középpontja?

Ma őszintén tegyük fel önmagunkban a kérdést: Milyen hírt fogadunk be? Milyen hírt adunk tovább keresztény életünkkel? Feltámadt Krisztus! - Valóban feltámadt! - szól a tanúságtétel már 2000 éve. Ezt a jó hírt öleljük magunkhoz, és ezzel a jó hírrel járjunk ebben a világban! Mert még ma is érdemes így járnunk, sőt ez az egyedüli, biztos és teljes kristusi élet útja. Ámen!