Homília 2018 január 7. Vasárnap, Urunk megkeresztelése

7. I. 2018 Urunk Megkeresztelkedése

A mai vasárnapon már a felnőtt, 30 éves Jézus áll előttünk, akit Keresztelő János megkeresztelt, alámerített a Jordán folyóban. Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok, és a Lélek, mint Galamb leszállt Jézusra. Jézusban beteljesedett Izajás próféta jövendölése az Úr szolgájáról, a Messiásról, akinek a küldetése minden néphez szól. A Messiás reményt, bátorítást hoz: a megrokkant nádat nem töri le, hanem felegyenesíti. Az apostolok is hittek ebben a jövendölésben, annál inkább, mert Jézus nem szolga, hanem a Fiú volt, aki az Atya elismerő nyilatkozatával indult el küldetésének teljesítésére.

Hiszünk Jézus Krisztusban. Pál apostol a hitet a világ fölötti győzelemnek mondja. Jézus maga is így nyilatkozott: Én legyőztem a világot. Arról a hitről van itt szó, amely a mulandó mellett meglátja az örökkévalót, a földi mellett a mennyeit, a gyűlölet mellett a szeretetet, a halál mellett a feltámadást. Ez a hitünk Isten kifejezett tanúskodására épül, amely Jézus életét végigkísérte. Ha végigvetítjük szemünk előtt Jézus földi életét, kezdve fogantatásától egész mennybemeneteléig: újra meg újra Isten megmutatta az ő hatalmát, Fián keresztül, aki valóságos ember és valóságos Isten is volt egyben.

Régen a keresztség kiszolgáltatása előtt a pap megkérdezte a szülőket, keresztszülőket: Mit kérsz Isten egyházától a gyermek számára?

A válasz az volt: hitet. Mert a hit a lényeges: mert a hit győz a világ felett. Aki hiszi hogy Jézus az Isten Fia, aki hisz Jézus Krisztusban, hogy ő a személyes megváltója, az jó úton jár, az üdvösség felé halad.

Mária Jézus földi megjelenésekor működött közre, amikor Isten ember lett. Keresztelő János Jézus nyilvános működését vezette be kettős tanúságtétellel. Az egyik az volt, hogy Jézust a próféták fölé emelte. Keresztelő János, bár az utolsó és legnagyobb próféta volt, mégsem érezte magát méltónak arra, hogy a szolga feladatát ellássa körülötte: a saruját levegye és feladja.

János másik tanúskodása arról szólt, hogy Jézus majd a Szentlelket árasztja ki a benne hívőkre. Új lelkületet ad azoknak, akik benne hisznek, belülről szenteli meg őket.

Jézus megkezdte nyilvános működését: az Atya szeretett Fia, akiben kedve telik.

Az idei karácsonyi idő mai szentmisével véget ér: holnaptól visszatérnek a teljesen egyszerű hétköznapok, de megmarad a hit, a remény, továbbra is szükséges a jó, a helyes úton megmaradni és kitartani a szürke hétköznapokban is. Őt hallgassátok: szólt az égi hang: jegyezzük ezt meg: igyekezzünk Jézus hangját, az ő szavait hallgatni nap mint nap. Ez fog minket megtartani a hitben és a jó úton. Ámen. 

Homília 2018 január 6. Urunk Megjelenése napján

6. I. 2018 Urunk Megjelenése

Háromkirályok napja van. Urunk megjelent nemcsak az angyalok, pásztorok előtt, de a napkeleti bölcsek személyében a pogány világ is a jászolhoz jön, hogy hódoljon előtte.

Krisztus Urunk születése mindenkihez szól: mindenkit választás elé állít.

Krisztus mindenkihez jött: nemcsak a zsidó néphez, de a pogányokhoz is.

Az ősegyház a napkeleti bölcseket a régi pátriárkákhoz hasonlította: Ábrahám, Izsák és Jákob meghívást kaptak Istentől, ő maga szólt hozzájuk, ők pedig követték Isten szavát, oda mentek, ahová Isten indította őket. Ez előre jelezte, hogy Isten kiválaszt egy népet a sok közül: ez a zsidó nép lett, úgy párhuzamosan a bölcsekben, akik Napkeletről jöttek: Isten előre jelezte, hogy a jászolban fekvő Kisded nemcsak a zsidó néphez jött, hanem a bölcsekben felvonul az egész pogány világ.

Isten minden embert az igazság megismerésére hív: hisz a napkeleti Bölcsek is keresték az igazságot, és látták az idők jeleit: elindultak a csillag vezetésére és eljutottak egész a Messiáshoz. Isten jelei ma is felismerhetőek a világban: Isten ma is hívja az embereket, hogy őt felismerjék, megismerjék. Az ő megvilágosító és hívó kegyelme mindenütt jelen van: és ez elegendő is ahhoz, hogy az emberek megtalálják az Egyházat, a kinyilatkoztatás hordozóját és itt további eligazítást kapjanak.

Az Egyház kétezer éves fennálása folyamán már többször előfordult, hogy nem minden tagja, akár a vezetők közül, akár a hívek közül a tanúságtétel és az igaz hit magaslatán állt volna: de maga katolikus egyházunk mindig megújul és megtisztul: mi emberek jövünk-megyünk, Krisztus és az ő tanítása ugyanaz marad mindörökké: hiába próbálják minden irányból a gyakorlatot megváltoztatni, elferdíteni, félremagyarázni: a bűn bűn marad.

Heródes király körül ott voltak az írástudók, a főemberek: ő is felismerhette volna a világra született Messiást, és őt is hívei közé fogadta volna, de ő csak saját hatalmát féltette, hogy az új király leteszi a régit. De a bölcseket útba igazították: ma is vannak olyanok, akik mutatják az utat, de ők maguk nem járnak rajta.

Nekünk fontos, hogy olyan lelkület legyen bennünk, mint a bölcsekben. Eljöttünk, hogy hódoljunk előtte. De ezt a hódolatunkat ki is kell fejezni. Fontos mindig azzal a tudattal belépni ide, Isten házába, hogy ugyanaz a Kisgyermek, Isten Fia, a Megváltó van itt, amikor az ő szavait olvassuk az Evangéliumban, vagy amikor az átváltoztatáskor valóságosan megjelenik az oltáron a Kenyér és a Bor színe alatt. Eljöttünk, hogy hódoljunk előtte. Ez a hódolat legyen mindig szívünkben, amikor Isten előtt itt újra meg újra megjelenünk az ő hajlékában.    Isten Fia megjelent a világ előtt, legyünk hozzá hűségesek, szolgáljuk és kövessük őt az új év minden napján. Ámen.

Újévi koncert Jánokon 2018 Novoročný koncert Janík

Újévi koncert 2018

Szeretettel várunk minden érdeklődőt

2018 január 7.-én,

Vasárnap

17 órakor

A Jánoki Római Katolikus Templomban.

Fellépnek:

Voces énekeggyüttes, Kassa

František Beer orgonaművész, Kassa

Önkéntes belépőt elfogadunk.

Novoročný koncert 2018

Srdečne pozývame všetkých záujemcov

7. januára 2018,

v nedeľu

o 17 hodine

v Rímskokatolíckom Farskom Kostole v Janíku.

Účinkujú:

Voces spevácky zbor, Košice

František Beer organista, Košice

Dobrovoľné vstupné prijímame.

Hitvallás a szentségi házassággal kapcsolatos változhatatlan igazságok mellett

Hitvallás a szentségi házassággal kapcsolatos
változhatatlan igazságok mellett

 forrás: katolikusvalasz.blog.hu

Köszönet a magyar fordításért a Katolikusválasznak.

Az Amoris Laetitia (2016) apostoli buzdítás közzététele után különféle püspökök helyi, regionális, és nemzeti szinteken alkalmazandó normatívákat adtak ki az "újraházasodott elváltaknak" nevezett hívek szentségi gyakorlatára vonatkozóan, akiket bár egy továbbra is élő házastárshoz érvényes szentségi házassági kötelék köt, mégis more uxorio tartós együttélésbe kezdtek egy olyan személlyel, aki nem a törvényes házastársuk.

A nevezett szabályozások inter alia biztosítják, hogy e "újraházasodott elváltaknak" nevezett személyek egyedi esetekben részesülhetnek a Bűnbánat Szentségében és az Oltáriszentségben, miközben továbbra is megrögzötten és szándékosan folytatják a more uxorio együttélést azzal a személlyel, aki nem a törvényes házastársuk. Ezek a lelkipásztori normatívák jóváhagyást kaptak különféle hierarchiabeli tekintélyektől. E normatívák közül egyesek jóváhagyást kaptak még az Egyház legfőbb tekintélyétől is.

Ezeknek az egyházilag jóváhagyott lelkipásztori normatíváknak az elterjedése jelentős és folyamatosan növekvő zavart okoztak a hívek és a papság között, olyan zavart, ami az Egyház életének központi megnyilvánulásait érinti, úgy mint a szentségi házasságot és családot, a családi egyházat, és a Legszentebb Eucharisztia szentségét.

Az Egyház tanítása szerint csakis a szentségi házassági kötelék alkot családi egyházat (lásd II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium, 11). Az úgynevezett "újraházasodott elvált" hívek Oltáriszentséghez engedése, amely szentség a legmagasabb kifejezője Krisztus egységének az Ő Menyasszonyával, az Egyházzal, a gyakorlatban a válás jóváhagyásának vagy törvényesítésének egy módját jelenti, és ebben az értelemben a válás egyfajta bevezetését az Egyház életébe.

Az említett lelkipásztori normatívák a gyakorlatban és idővel eszközöknek bizonyultak "a válás járványának" terjesztésére (a kifejezést a II. Vatikáni Zsinat használta, lásd Gaudium et Spes, 47). A kérdés "a válás járványának" terjesztése még az Egyház életén belül is, amikor pedig az Egyháznak, a Krisztus tanításához való feltétlenül hűsége miatt védőbástyának, és az ellentmondás félreérthetetlen jelének kellene lennie a válás járványával szemben, ami minden nappal egyre féktelenebb a polgári társadalomban.

Egyértelműen és bármi kivétel elismerése nélkül a Mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus ünnepélyesen megerősítette Isten akaratát a válás abszolút tilalmára vonatkozóan. A házassági kötelék szentségének megsértésére adott jóváhagyás vagy legitimáció, még ha az közvetve, az említett új szentségi gyakorlaton keresztül történik is, súlyosan ellentmond Isten kifejezett akaratának és parancsolatának. Ez a gyakorlat ezért az Egyház kétezer éves szentségi gyakorlatának lényeges megváltoztatását jelenti. Ezen felül, egy lényegesen megváltoztatott gyakorlat végül a vonatkozó tanítás megváltoztatásához is fog vezetni.

Az Egyház állandó Tanítóhivatala, az apostolok tanításától kezdve és valamennyi pápáén át megőrizte és hűen továbbadta mind a tanításban (az elméletben), mind a szentségi gyakorlatban (a gyakorlatban) egyértelmű módon, a kétség bármi árnyéka nélkül és mindig ugyanabban az értelemben és ugyanabban a jelentésben (eodem sensu eademque sententia) Krisztus kristálytiszta tanítását a házasság felbonthatatlanságáról.

Az isteni alapítású természete miatt a szentségi gyakorlat sohasem mondhat ellent Isten kinyilatkoztatott szavának, és az Egyház a törvényesített és elhált házasság abszolút felbonthatatlanságába vetett hitének. "A szentségek a hitet nemcsak föltételezik, de szavakkal és anyagi valósággal táplálják, erősítik és ki is fejezik; ezért 'a hit szentségeinek' mondhatók." (II. Vatikáni Zsinat, Sacrosanctum Concilium, 59). "Még a legfőbb egyházi tekintély sem változtathatja a liturgiát tetszése szerint, hanem csak hívő engedelmességgel és a liturgia misztériuma iránti vallásos tisztelettel." (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1125.)

A katolikus hit a természeténél fogva kizárja a formális ellentmondást egyfelől a vallott hit, másfelől a szentségi élet és gyakorlat között. Ilyen módon megérthetjük a Tanítóhivatal következő megerősítését is: "A vallott hit és a mindennapi élet közötti, sokaknál tapasztalható hasadást korunk súlyos tévedései közé kell számítani." (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 43), és "Éppen ezért az Egyház konkrét pedagógiájának mindig kapcsolódnia kell a tanításhoz, s tőle sohasem szakítható el." (II. János Pál, Familiaris Consortio apostoli buzdítás, 33).

A házassággal és az Oltáriszentséggel kapcsolatos tanítás és gyakorlat létfontosságú voltát tekintve az Egyháznak kötelessége egyazon hangon szólni ezekről. A házasság felbonthatatlanságával kapcsolatos lelkipásztori normák ezért nem mondhatnak ellent egymásnak egyik és másik egyházmegye között, egyik és másik ország között. Az apostolok kora óta az Egyház megtartotta azt az elvet, amelyről Lyoni Szent Iréneusz tanúskodik: "Az Egyház, szerte a világon elterjedve a föld széléig, a hitet az apostoloktól és tanítványaiktól örökölve, gonddal megőrzi ezt a tanítást és hitet, és mintha egyetlen házban lakozna, egyazon módon hisz, mintha csak egy lelke és csak egy szíve lenne, és egy hangon hirdeti, tanítja, és adja tovább a hit igazságát, mintha csak egy szája lenne." (Adversus haereses I, 10, 2). Aquinói Szent Tamás az Egyház életének ugyanezt az évszázados elvét adja tovább nekünk: "Egy és ugyanaz a hite az ősöknek és a maiaknak, máskülönben nem volna egy és ugyanaz az Egyház." (Questiones Disputatae de Veritate, q. 14, a. 12c).

A következő figyelmeztetés II. János Pál pápától továbbra is aktuális és érvényes: "A zűrzavar, amely sok hívő lelkiismeretében támad a teológia különböző véleményei és tanai által, a prédikáció, a hitoktatás és a lelkivezetés miatt, amely a keresztény erkölcs nyomós és kényes problémáit lenne hivatva megoldani, oda vezet, hogy a valódi bűntudat csökken, sőt majdnem kialszik." (Reconciliatio et Paenitenia apostoli buzdítás, 18).

Az egyházi tanítóhivatal következő kijelentéseinek értelme teljességgel alkalmazható a törvényesített és elhált házasság abszolút felbonthatatlanságával kapcsolatos tanításra és szentségi gyakorlatra:

- "Mivel Krisztus Egyháza éber őrző és a rábízott dogmák védelmezője, Ő soha nem változtat meg semmit, soha nem hagy el semmit, soha nem ad hozzájuk semmit, hanem minden igyekezetével hithűen és bölcsen kezeli az ősi tanításokat, amelyekben az Atyák hite átadásra került. Igyekszik olyan módon megvizsgálni és elmagyarázni őket, amivel a mennyei tanítás ősi dogmái nyilvánvalókká és világosakká tehetők, megtartva azonban azok teljes, csorbítatlan és megfelelő természetét, és csak a saját nemüknek megfelelően növekedve bennük - vagyis ugyanazon dogmában, ugyanazon értelemben, és ugyanazon jelentésben." (IX. Piusz, Ineffabilis Deus dogmatikus bulla)

- "Maga az igazság lényege szerint az Egyháznak Isten és ember előtti kötelessége hirdetnie és megalkuvás nélkül tanítania, ahogy Krisztus kinyilatkoztatta azt, és nincs az időknek az a körülménye, ami csökkenthetné ennek a kötelezettségnek a szigorúságát. Ez köt a lelkiismeretében minden papot, akire a hívek tanításának, megintésének, és vezetésének gondját bízták." (XII. Piusz, Előadás a világi papoknak és nagyböjti prédikátoroknak, 1949. március 23.).

- "Az Egyház nem historizálja és nem relativizálja a profán kultúra metamorfózisai szerint az Egyház természetét, vagyis mindig egyenlő és hű önmagával, amilyennek Krisztus akarta, és amilyenné a hiteles hagyomány tökéletesítette Őt." (VI. Pál, homília, 1965. október 28.).

- "A lelkek iránti szeretet kiemelkedő formája: semmit el nem hagyni Krisztus üdvözítő tanításából" (VI. Pál, Humanae Vitae enciklika, 29).

- "a házastársakat kínzó nehézségeket úgy oldják meg, hogy az igazság ép és hamisítatlan maradjon." (II. János Pál, Familiaris Consortio apostoli buzdítás, 33).

- "[Az isteni erkölcsi] törvénynek az Egyház se nem szerzője, se nem bírája. Krisztus igazsága iránti engedelmességgel – kinek képmását látja az emberi személy méltóságában – értelmezi azt az erkölcsi törvényt, amelyet minden jóakaratú emberrel közöl, amikor nem hallgatja el az ember kötelezettségét, mely arra szólítja őt, hogy meneküljön a középszerű megoldásoktól és törekedjék a tökéletességre." (II. János Pál, Familiaris Consortio apostoli buzdítás, 33).

- "A másik alapelv: az igazság és az összhang, mely alapján az Egyház a jót nem mondhatja rossznak és a rosszat jónak. Az Egyház – mindkét alapelvet szem előtt tartva – azoknak a fiainak és leányainak, kik ilyen helyzetben vannak, csak annyit mondhat, hogy, míg a megkívánt követelményeknek nem tudnak eleget tenni, próbáljanak más úton – nem a bűnbánat szentsége és az Oltáriszentség útján – közeledni az irgalmas Istenhez." (II. János Pál, Reconciliatio et Paenitenia apostoli buzdítás, 34).

- "Az Egyház következetessége a változhatatlan és egyetemes erkölcsi normák védelmében egyáltalán nem elítélendő. Az ember igaz szabadságának szolgálatában áll: mivel nincs szabadság az igazságon kívül vagy az igazság ellenére" (II. János Pál, Veritatis Splendor enciklika, 96).

- "A bensőleg rosszat tiltó erkölcsi törvények előtt nincsenek kiváltságok és kivételek senki számára. Legyen valaki a világ ura, vagy az utolsó „nyomorult” a földön, nincs különbség: az erkölcsi követelmények előtt valamennyien teljesen egyenlőek vagyunk." (II. János Pál, Veritatis Splendor enciklika, 96).

- "Annak kötelessége, hogy újból kimondjuk az Oltáriszentséghez engedés lehetetlenségét, szükséges a hiteles lelkipásztori gondozáshoz, valamint ezeknek a híveknek és az Egyház egészének a jólétével való törődés miatt, mivel jelzi a szükséges feltételeit a megtérés teljességének, amire az Úr mindig mindenkit hív." (Törvényszövegek Pápai Tanácsa, Nyilatkozat az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz engedhetőségéről, 2000. június 24., n. 5).

Mint katolikus püspökök, akiknek - a II. Vatikáni Zsinat tanításai szerint - védelmezniük kell az Egyház hitének és közös gyakorlatának egységességét, valamint gondoskodniuk kell arról, hogy a teljes igazság fénye minden ember számára felragyogjon (lásd Lumen Gentium, 23), a lelkiismeretünkben arra kényszerülünk, hogy a jelenlegi fékevesztett zűrzavarra tekintettel megvalljuk a változhatatlan igazságot és az ugyanígy változhatatlan szentségi gyakorlatot a házasság felbonthatatlanságáról, az Egyház Tanítóhivatalának kétezer éves és változatlan tanítása szerint. Ennek szellemében megismételjük, hogy

- A szexuális kapcsolat olyan emberek között, akik nincsenek egymással érvényes házassági kötelékben - ahogy ez megtörténik az úgynevezett "újraházasodott elváltak" esetében -, mindig ellentétes Isten akaratával, és halálos bűnt valósít meg Istennel szemben.

- Semmilyen körülmény vagy esetlegesség, még a lehetséges felróhatatlanság vagy mérsékelt bűnösség sem tehet ilyen szexuális kapcsolatokat pozitív erkölcsi valóságokká és Istennek tetszőkké. Ugyanez vonatkozik Isten Tízparancsolatának más negatív szabályaira is. Mivel "vannak olyan cselekedetek, melyek önmagukban, objektíven, tárgyuk miatt a körülményektől függetlenül mindig súlyosak" (II. János Pál, Reconciliatio et Paenitenia apostoli buzdítás, 17).

- Az Egyház nem birtokolja a tévedhetetlenség karizmáját a hívő közösség valamely tagja belső kegyelmi állapotának megítéléséhez (lásd Trentói Zsinat, 24. határozat, 1. fejezet). Az úgynevezett "újraházasodott elváltak" Oltáriszentséghez engedésének tilalma ezért nem az Isten előtti kegyelmi állapotukra, hanem az állapotuk látható, nyilvános, és objektív jellegére nézve jelent ítéletet. A szentségek és maga az Egyház látható természete miatt a szentségek vétele szükségszerűen függ a hívek vonatkozó látható és objektív állapotától.

- Erkölcsileg nem megengedhető más bűnök állítólagos elkerüléséért szexuális kapcsolatba kerülni olyan személlyel, aki nem az illető törvényes házastársa. Isten Igéje ugyanis arra tanít minket, hogy nem jogos "rosszat tenni, hogy jó származzék belőle" (Róm 3,8).

- Az ilyen személyek szentáldozásban részesítése csak akkor megengedhető, ha Isten kegyelmének, valamint türelmes és egyéni lelkipásztori kísérésnek a segítségével őszinte elhatározást tesznek, hogy a továbbiakban felhagynak az ilyen szexuális érintkezések szokásával, és kerülik a megbotránkoztatást. Ez az a mód, ahogyan az igazi megkülönböztetés és a hiteles lelkipásztori kísérés mindig is kifejezésre került az Egyházban.

- Azok a személyek, akik rendszeres házasságon kívüli szexuális érintkezést folytatnak, a törvényes házastársukhoz fűződő kapcsolatuk miatt az életmódjukkal sértik a szentségi házassági kötelékük felbonthatatlanságát. Emiatt ők nem képesek "lélekben és igazságban" (lásd Jn 4,23) résztvenni Krisztus eucharisztikus mennyegzői vacsoráján, figyelembe véve egyúttal a szentáldozás rítusának szavait is: "Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!" (Jel 19, 9).

- Isten az Ő Tízparancsolatában és a válás nyílt és abszolút tiltásában kifejezett akaratának teljesítése valósítja meg az emberek valódi lelki javát itt a földön, és vezeti el őket a szeretet valódi örömére az örök élet megváltásában.

Mint lelkipásztori hivatalt betöltő püspökök, akik a katolikus és apostoli hitet hirdetik ("cultores catholicae et apostolicae fidei," lásd Missale Romanum, Canon Romanus), tudatában vagyunk ennek a súlyos felelősségnek és a hívekkel szembeni kötelességünknek, akik tőlünk az igazság, és az Egyháznak a házasság felbonthatatlanságával kapcsolatos változhatatlan gyakorlatának nyilvános és egyértelmű kimondását várják. Ebből az okból kifolyólag nem maradhatunk csendben.

Ezért megerősítjük, Keresztelő Szent János, Fisher Szent János, Morus Szent Tamás, Boldog Laura Vicuña, és a házasság felbonthatatlanságának számos ismert és ismeretlen hitvallójának és mártírjának szellemében, hogy:

Nem megengedett (non licet) igazolni, jóváhagyni, vagy törvényesíteni akár közvetlenül, akár közvetve válást és házasságon kívüli tartós szexuális kapcsolatot az "elváltak és újraházasodottak" szentáldozáshoz engedésének szentségi gyakorlatán keresztül, amely olyan gyakorlat, ami idegen a katolikus és apostoli hit teljes Hagyományától.

Ezt a nyilvános hitvallást téve a lelkiismeretünk és Isten előtt, aki majd minket megítél, őszinte meggyőződésünk, hogy a szeretet szolgálatát végezzük az igazságban napjaink Egyháza és a pápa, Szent Péter utódja és Krisztus földi helytartója felé.

Kelt 2017. december 31-én, a Szent Család ünnepén, a Szűzanya fatimai jelenéseinek centenáriumi évében.

   + Tomasz Peta, az asztanai Szent Mária érsekség főérseke

   + Jan Pawel Lenga, Karangi érsek püspöke

   + Athanasius Schneider, az asztanai Szent Mária érsekség segédpüspöke

2018 január 1. A Kassai érsek pásztorlevele Újév napjára

A kassai érsek pásztorlevele 2018. január 1 – én, Újév napján

Krisztusban kedves Testvérek!

A karácsonyi idő figyelmünket a jászolban fekvő isteni Kisdedre irányította. Jézus Krisztus születésével ugyanis a történelemnek egy új korszaka kezdődött, ami ajándék az egész emberiség számára. Ma, esdeklő tekintetünket az Édesanyjára - az Istenanyára, Szűz Máriára emeljük. Ezért ma, a 2018 - as polgári év első napján amikor, az Istenszülőre szegezzük tekintetünket azzal a kéréssel tesszük, hogy esdje ki számunkra Szent Fiánál a kegyelmet, hogy ez az új kezdet, ez az Újesztendő is, jó és áldott legyen. Bizalom tölt el bennünket, hiszen nem is olyan régen, az elmúlt év októberében az Ő Szeplőtelen Szíve oltalmába ajánlottuk főegyházmegyénket. Mivel Ő ismeri Fiát és Fia tervét, ezért tudja, hogy leginkább mire van szükségünk. Hisszük, hogy közbenjár értünk és így mindnyájunk számára ígéretes és áldott ez a kezdet.

Mennyei Édesanyánk révén a világban nagy Világosság támadt. Igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. Ezért helyes és hasznos, ha mindent ennek az isteni szeretetnek a fényében értékelünk és tervezünk. Krisztus világosságánál, ahogy Szent János evangélista fogalmaz: „Jézus az igazi világosság, aki a világba jött és megvilágosít minden embert” (Jn 1, 9).

Szívből kívánom és imádkozom azért, hogy a most kezdődő esztendő minden napján a Szűz Anya segítségével ápoljuk szívünkben a krisztusi szeretet fényét, mivel csak ez biztosít számunkra teljes és boldog életet. Napjaink nagy bizonytalansága, békétlensége, önzése és sötétsége közepette különös szükség van arra, hogy egyre inkább felszítsuk magunkban a hit fényét. Tanítsuk erre gyermekeinket is. Vezessük őket Istenhez. Ki adhat nekik biztosabb jövőt, mint az Úr Jézus? Tegyünk meg mindent gyermekeinkért, hogy szavunkkal és életpéldánkkal megismertessük velük az igazi és maradandó értékeket. Imaéletünk és a vasárnapi szentmisén való részvételünk által lássanak tőlünk maradandó példát. A mindennapi rohanás és a sok stresszhelyzet közepette féltve őrizzünk meg legalább egy napot a hétből, amikor merítve Isten jóságából, időt szánunk a lelki töltekezésre. Mivel ilyen kimeríthetetlen lelki forrása otthon senkinek nincs, ezért mindnyájunknak szüksége van a vasárnapi eucharisztikus közösségre, ahol hálát adhatunk és meríthetünk az élet vizéből.

Ebben az újévben legyünk egymáshoz kölcsönösen jobbak, mint eddig. Embertársi kapcsolatainkban ápoljuk a jóindulatot és a nagylelkűséget. A szenvedők, a hajléktalanok és a háborúk miatt menekülők iránt legyen bennünk valós gyakorlati segítő és tettrekészség. Ne zárkózzunk el a mások nyomora elől.

Kedves Hívek! Megelőlegezem hálámat és nagyrabecsülésemet azért a keresztényekhez méltó állhatatos magatartásért és elköteleződésért, amellyel részt vesztek plébániaközösségeink életében és azért a tevékeny jelenlétért, amellyel a hit növekedését, a lelkiélet fejlődését, valamint az Egyház jó hírének terjesztését szolgáljátok. Bátran valljuk meg továbbra is, hogy számunkra a legnagyobb kincs a család. A gyermekek számára nem létezik nagyobb ajándék, mint a szülők: az édesapa és az édesanya szeretete. Az emberi élet legszebb időszaka a gyermekkor. Persze, az embernek ehhez fel kell nőnie, sőt meg kell öregednie, hogy ezt, megértse és elfogadja. Ezért támogassátok azokat, akik a házastársi, vagy a családi életkapcsolatuk mélypontján vannak, hogy önmaguk és gyermekeik java érdekében, legyenek készek kölcsönösen újból és újból megbocsájtani egymásnak és folytatni a szeretetköteléket.

Szólítsuk meg és biztassuk azokat a fiatal párokat is, akik ugyan együtt élnek, de nincs erejük vagy készségük az egymás iránti végleges elköteleződésre és így elodázzák vagy félnek szentségi házasságot kötni. Támogassuk és erősítsük őket, hogy ne féljenek kinyilvánítani szeretetüket Isten és a társadalom - a családtagok és a jó barátok előtt. Mindnyájunknak szüksége van látni és meggyőződni arról, hogy a szeretetben való elköteleződés egy egész életen át lehetséges és az Isten áldásával megkötött és megélt házasság szép, annak ellenére, hogy sokan ezt feladták.

Végül egy kéréssel fordulok a kedves Hívekhez, mégpedig; hogy bennünket, püspököket és papokat az Eukarisztiában jelenlévő Krisztuson keresztül szemléljenek, mert mi is erre a látásmódra törekszünk a kedves Hívek irányában. Legyenek türelemmel irányunkban. Fogyatékosságaink, gyengeségeink és hibáink ellenére, fogadjanak el bennünket olyanoknak, amilyenek vagyunk. Szükségünk van a hívek visszajelzéseire, de nem csak a negatív visszajelzésekre. Bocsánatukat kérjük, ha emberi gyarlóságaink, vagy papi hiányosságaink miatt nem tudunk mindig jó pásztorként helytállni. Kérem, hogy imádkozzanak értünk. De még többet imádkozzanak új hivatásokért, hogy minden plébániaközösségben legyenek olyan ifjak, akik elfogadják a papi hivatást. A ministráns oltárszolgálatban támogassák fiaikat, tanácsaikkal erősítsék hozzáállásukat és bátorítsák őket, hogy az isteni hívásra merjenek pozitív választ adni. Ma hatványosan érvényes, hogy minden időben szükség van új, lelkes, de főleg szent papokra!

Kedves Testvérek! Noha sokukkal személyesen még soha sem találkoztam, biztosítom Önöket, hogy a szívemben hordozom, és naponta imádkozom mindnyájukért. Mennyivel inkább igaz ez Isten részéről, aki mindenek fölött áll, és áthat mindenkit és mindenkiben jelen van... (Ef 4, 6)! Erős családként legyünk egyek Urunkban, Jézus Krisztusban. Az újévben járjunk az Ő segítségébe vetett bizalom útján. Mindemellett naponta hagyatkozzunk a Szűz Anya lelki támogatására, aki legjobban tanít bennünket feltétel nélkül bízni Istenben.

Kívánom mindnyájuknak, hogy az újév napjai és hónapjai, úgy a személyes életük eseményeiben, mint családjaik életében teljenek be az Úr Jézus szeretetével és a belőle áradó fénnyel. Az újév minden napján Isten áldása és védelme kísérje Önöket. Őrizze meg mindnyájukat kellő erőben és egészségben, hogy ezt az évet az Ő segítségével kezdjék és az Ő kegyelmével sikeresen be is fejezzék. Jókívánságaimhoz csatlakozik Márk segédpüspököm és Alajos emeritus érsek úr is. Együtt kérjük Önökre Isten áldását!

Áldjon meg Benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.

Mons. Bernard Bober,

érsek - metropolita

Tisztelettel kérem a paptestvéreket, hogy 2018. január 1- én, Szűz Mária Istenanyaságának ünnepén, olvassák fel ezt a Pásztorlevelet, homília helyett.

A templom takarítása 2018-ban

2018. templom takarítás

Sztas Anna Jakab Emma Kiss Mária Szmerekovszky E. Focko Edit	Február 17. Április 21. Június 23. Augusztus 25. Október 27. December 29.	Tobák Aranka Bacso Anna Petro Katica Pintér Katika	Január 20. Március 24. Május 26. Július 28. Szeptember 29. December 1.
Beteg Monika Molnár Margit Džerenga Nelike Bacso Anna	Február 24. Április 28. Június 30. Szeptember 1. November 3. 2019. Január  5.	Vanyo Rozália Mohnyánszki Mária Krátky Monika	Január 27. Március 31. Június 2. Augusztus 4. Október 6. December 8.
Szűcs Bözsike Tobák Marika Köteles Terézia	Március 3. Május 5. Július 7. Szeptember 8. November 10. 2019. Január 12.	Kolyvek Bözsike Konkoly Ilona Bodnár Márta Verbőczi Gizella	Február 3. Április 7. Június 9. Augusztus 11. Október 13. December 15.
Tobák Ilike Jacsman Zsuzsa Begala Marika Koleszár Katalin	Január 6. Március 10. Május 12. Július 14. Szeptember 15. November 17.	Nemec Rozália  Wróbel Gabriella Vida Márta Vízi Zsuzsa	Február 10. Április 14. Június 16. Augusztus 18. Október 20. December 22.
Verbőczi Aranka Demko Gizella Zsihovics Zsuzsa Begala Zita	Január 13. Március 17. Május 19. Július 21. Szeptember 22. November 24.

A jánoki plébánia lelki élete 2017

 

A jánoki plébánia lelki élete 2017

	Jánok		Péder		Összesen
Keresztelő	Fiú 7	Leány 3	Fiú 0	Leány 1	11
	10		1
Temetés	Férfi 3	Nő 3	Férfi 3	Nő 4	13
	6		7
Esküvő	3		0		3
Elsőáldozás	7		0		7

Jánoki róm. kat. hívek száma 2017-ben:

- 1

Péderi róm. kat. hívek száma 2017-ben:

- 7

Fizikailag helyben lakó megkereszteltek

2017-ben:

Jánokon 5 kisgyermek,

Péderben 0 kisgyermek.

Jánokon 2017 május 28.-án volt az első szentáldozás ünnepsége. 7 kisgyermek járult először szentáldozáshoz. 
Majdnem megfeledkeztem erről. 
Az érintettek elnézését kérem.