Hirdetések 2018 ápr. 30 - május 6.

Húsvéti idő 5. hete

5. týždeň Veľkonočného obdobia

deň/nap	liturgický prehľad/liturgikus naptár	čas/idő	úmysel/szándék
pondelok hétfő 30. 04.	Szt. V. Piusz, pápa, v. emléknap Sv. Pia V., pápeža, ľ. spomienka	-----
utorok kedd 1. 05.	Szt. József, a munkás, emléknap	18.00 J
streda szerda 2. 05.	Szt. Atanáz, püspök és egyháztanító, emléknap	19.30 Ke	Régi rítus, Kassa
štvrtok csütörtök 3. 05.	SZT. FÜLÖP ÉS JAKAB APOSTOLOK, ÜNNEP	18.00 J
piatok péntek 4. 05.	Elsőpéntek	17.00 P 18.00 J
sobota szombat 5. 05.	Elsőszombat	09.00 Ob	Elsőszombati zarándoklat Obišovce
nedeľa vasárnap 6. 05.	Húsvét 6. vasárnapja 6. Veľkonočná Nedeľa	08.00 P 09.15 J 09.00 Csécs 10.30 Csécs	Fedorka Zs. a.  Csécsi búcsú SK  Csécsi búcsú M

Hirdetések:

·       Gyóntatás – minden szentmise előtt 15 p. Csütörtök – 17.30 szentségimádás.

·       Pénteken elsőpéntek napja van: meglátogatom a betegeket, akiket minden első pénteken szoktam, reggel 8.30 kezdettel.

·       Péderben elsőpéntek napján 16.30tól szentségimádás és gyóntatás.

·       A bérmálkozók felkészítése pénteken folytatódik. Szentmise előtt gyónási lehetőség, szentmise, majd rövid katekézis a szentmise után.

·       Szombaton elsőszombat napja van: Egész esperességünk hívei hivatalosak Obisovcére, Egyházmegyénk kegyhelyére, ahol közös rózsafüzér, gyóntatás, szentmise lesz elsőszombat alkalmából. Indulás Jánokról reggel 7 óra körül.

·       A papnevelés támogatására Jánokon 50 euró gyűlt össze, Péderben 28,50 Euró. Adományaikat Isten fizesse meg.

·       Szombaton, május 5.én a bérmálkozók szüleit brigádra kérem, mivel egy hónap múlva bérmálkozás, a templom körül rendet kell teremteni: rendezni a terepet, kiszedni a köveket, füvet kaszálni. Kérem a bőséges részvételt.

·       Vasárnap a csécsi búcsú lesz, szt. János apostol tiszteletére. Ezért a szentmisék rendkívüli időpontban lesznek Jánokon.

·         Május 6. elsővasárnap, ezért ekkor lesz az elsővasárnapi ofera is. Adományaikat Isten fizesse meg.

Homília 2018 április 29, Húsv. V. vasárnapja, B év

29. 04. 2018 HÚSV. V. VAS, B.év

Egy kis városban, ami szinte semmiben sem különbözött más kisvárosoktól, furcsa dolgok történtek. A gyerekek elfelejtették megírni a házi feladataikat, a tanárok meg elfelejtették számon kérni rajtuk. A felnőttek egyre gyakrabban elfelejtettek bejárni a munkahelyükre. „Mintha elfelejtettünk volna valamit….” – sorolgatták. De hogy mit, az nem jutott eszükbe. Az utcán elfelejtettek köszönni egymásnak. A férfiak és a nők már nem kötöttek házasságot egymással, nem emlékeztek rá, hogy az mire is való. Akik jegygyűrűket hordtak az ujjukon, azok is csodálkozva méregették a gyűrűt: elfelejtették, miért is húzták az ujjukra annak idején. Amikor hétfő reggel a gyerekek iskolába mentek, a tanítónő megkérdezte tőlük: „Miért nem voltatok tegnap iskolában?” „Hiszen tegnap vasárnap volt! Vasárnap nincsen iskola!” – felelték a gyerekek. „Miért?” – kérdezte a tanítónő. A gyerekek azonban hallgattak. Egyáltalán nem emlékeztek arra, miért is nem kell vasárnap iskolába menni. Közeledett a karácsony. Az emberek fenyőfákat állítottak, gyertyákat gyújtottak – de valójában nem tudták, miért. „Miért szól ez a lágy zene? Miért ég ez a sok gyertya?” – kérdezgették egymást. A választ azonban senki sem tudta. Eljött a húsvét is. Kölnivízzel, szódásüveggel járták a fiúk az utcákat, de fogalmuk sem volt, mire való ez az egész. A lányok hímes tojásokat festegettek, de elfelejtették bárkinek is odaadni. „Valamit elfelejtettünk…. valamit elfelejtettünk….!” – ismételgették újra és újra a városlakók, de nem jutott eszükbe, hogy mi lenne az. A legfurcsább tekintettel egy nagy épületet méregettek a város közepén, melynek az ajtaját már hosszú évek óta nem nyitotta ki senki. Az épületnek magas tornya volt, a csúcsán kereszttel. „Mire való ez az épület? Minek építettek egyáltalán ilyet az őseink?” – hangzott el a kérdés újra és újra, de a válaszra senki sem emlékezett. Egy napon aztán kisebb földrengés rázta meg a várost. Nem okozott károkat, csak egy picit megmozgatta az épületeket. A város közepén álló, magas tornyú épületből furcsa hangok hallatszottak: csengő-bongó hangok, amelyeket sok-sok éve senki sem hallott. Egy idős bácsi, aki ott üldögélt az épület melletti parkban, hirtelen a homlokára ütött: „Hiszen, ezek harangok! A harangok! Hát persze, tudom már, kit felejtettünk el! Elfelejtettük az Istent!” Hangos szóval kiabálva járta be a várost: „Az Isten! Istenről feledkeztünk el, emberek!” És valóban, egyre több arc derült föl, egyre több szem kezdett csillogni. „Igen, az Isten! Most már eszünkbe jutott!” És hirtelen újra megértették, miért van az ujjukon a jegygyűrű, miért nem kell vasárnap iskolába menni, miről szól a karácsony és a húsvét – eszükbe jutott minden, aminek korábban nem tudták az okát és az értelmét. Testvéreim! Mennyire hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az Istennel való kapcsolat teljesen elhanyagolható! A hit – ha nem is éppen fölösleges – mindenképp olyasvalami, ami bőven „ráér”, amivel elég lesz öreg korunkban foglalkozni, feltéve persze, ha nem lesz akkor is jobb, vagy fontosabb dolgunk! Azután meg csodálkozunk, hogy elvesznek a színek a mindennapjainkból! Hogy nem érezzük ízesnek az életet, hogy értelmét veszti annyi, de annyi minden, amiben korábban örömüket lelték az emberek! Nem értjük, hogy mi tűnt el, miről feledkeztünk meg. Kétségbeesve keressük a létezés értelmét, egyre több kényelmet, élvezetet halmozunk fel, de valahogy mégis üres és szürke minden! Valójában nem csodálkozhatunk ezen, hiszen Isten nélkül az emberi létezés „értelmezhetetlen”, ahogyan szent II. János Pál pápa tanítja. Az ember nem gyökértelenül, minden előzmény nélkül jelenik meg ezen a világon! Nem pusztán saját magának köszönheti a létét. Mindegyikünk élete Istenből forrásozik, az Ő teremtményei, gyermekei, hasonmásai vagyunk. Ha kiszakadunk ebből az életünket adó és tápláló gyökérből, akkor lassacskán eltűnik belőlünk az élet. Hiába próbálunk mások lenni, mint akik vagyunk! Hiába próbálunk belegyökerezni valami másba! Kétségbeesett próbálkozásaink eleve kudarcra vannak ítélve. Pusztulva, lassan elszáradva is csak azt hirdetjük, azt kiáltjuk világgá, hogy Isten gyermekei voltunk, és amióta ezt megtagadtuk, senkivé és semmivé váltunk! A jézusi példabeszéd az igazi szőlőtőről és a szőlővesszőkről nem valamiféle szabadon választható lehetőséget tár elénk: ha akarod, te ember, akkor Istenben is gyökerezhet az életed, de ha nem akarod, találhatsz más táptalajt is! Nem! A megtagadhatatlan és kikerülhetetlen tényt közli: csak az Isten szeretetében találunk igazi táplálékot, csak az Ő akaratának megfelelő életforma teheti értelmessé és értékessé a mindennapjainkat. Persze szabadságunkban áll kiszakadni ebből a gyökérből, de semmit sem fogunk találni helyette, ami helyettesíthetné, amit veszítettünk! Mert „nélkülem semmit sem tehettek” – mondja Jézus. Krisztusban szeretett testvéreim! Ezért ne száműzzük hát a gondolatainkból, ne szorítsuk háttérbe, ne állítsuk a sor végére az Istent és a Vele való kapcsolatunkat, mert minden érzésünk, döntésünk és cselekedetünk csak Általa és Benne nyeri el igazi értelmét és célját! Ámen.

Hirdetések 2018 április 22-29

Húsvéti idő 4. hete

4. týždeň Veľkonočného obdobia

deň/nap	liturgický prehľad/liturgikus naptár	čas/idő	úmysel/szándék
pondelok hétfő 23. 04.	Szt. Adalbert, püspök és vértanú, emléknap Sv. Vojtech, biskup a mučeník, spomienka	-----
utorok kedd 24. 04.	Szent György vértanú, v.emléknap	18.00 J
streda szerda 25. 04.	SZT. MÁRK, EVANGÉLISTA, ÜNNEP	19.30 Ke	Régi rítus, Kassa
štvrtok csütörtök 26. 04.	féria	18.00 J
piatok péntek 27. 04.	féria	17.00 Sze 18.00 J	Hely. Szepsi
sobota szombat 28. 04.	Szt. Grignon Lajos Mária, áldozópap, v.emléknap	-----
nedeľa vasárnap 29. 04.	Húsvét 5. vasárnapja 5. Veľkonočná Nedeľa	08.00 P 09.00 J 10.30 Ru	A hívekért  Rudnoki búcsú

Hirdetések:

·       Gyóntatás – minden szentmise előtt 15 p.

·       Csütörtök – 17.30 szentségimádás, amikor papi hivatásokért imádkozunk.

·       Ma van a gyűjtés a papnevelés támogatására. Kassán a Fő utca 91 szám alatt, a Szemináriumban a Nyitott ajtók napja van: minden érdeklődőt szeretettel várnak a kispapok, a program délelőtt 11 órakor kezdődött és este 17.30kor ünnepi vesperással ér véget.

·       A Rudnoki búcsú szt. György tisztelére, április 29.én, vasárnap 10.30kor lesz. A szentmisét bemutatja Mons. Alojz Tkács, kassai nyugalmazott érsek.

Homília 2018 ápr. 22, Húsv. IV. vasárnapja, Jó Pásztor Vasárnapja

22. IV. 2018 HÚSV. IV. VAS, B év

Húsvét negyedik vasárnapja, Jó Pásztor vasárnapja van. Jézus nevezte így magát János evangéliumában. Ha Jézus a jó pásztor, akkor mi vagyunk az elveszett bárányok? Sokszor igaz is ez. De Jézus nem azt mondja, hogy az elveszett bárány legyen a példaképünk, hanem Jézust utánozzuk: tőle tanuljunk jóságot, szeretetet, megbocsátást. A mai vasárnap három nagy erényt tanulhatunk tőle:

Először láthatjuk, hogy a jó pásztor kezdeményez. Nem várja, hogy a másik bocsánatot kérjen, vagy hogy a másik megalázkodjék előttünk. Nekünk is így kell viselkednünk: a gyengébbet tudni kell felsegíteni, megvigasztalni a szomorkodót.

A Jó Pásztor ismeri juhait. Nem tömegként kezeli a rábízott nyájat, hanem mindegyiket egyformán szereti. Itt azt is kérdezhetjük: mennyire ismerjük egymást? A férj a feleséget, a szülők a gyermekeiket, a barát a barátját? Túl könnyen ítélkezünk mások felett, pontosan azért, mert nem ismerjük őket.

Harmadszor megfigyelhetjük, hogy a jó pásztor örül, amikor megtalálja az elveszett bárányt: nem szidja, nem oktatja ki, hogyan kell viselkednie a jövőben, egyszerűen örül, hogy újra vele lehet. Mi leginkább először megszidjuk a másikat, aki rosszat tett. Időnként még kárörvendők is tudunk lenni a másik baját látva, kijelentve, hogy megérdemelte sorsát. Tudunk e örülni mások sikerének, mások boldogságának?

Jézus a Jó Pásztor. De miért jó?

Mert ő név szerint ismeri juhait. Ez válasz mindenki legalapvetőbb kérdésére, miért vagyunk a világon? Mindenki szeretne valaki lenni, hogy ismerjék őt a többiek és elismerjék. Senki nem akar névtelen, egy szám lenni a statisztikában. Van nevünk, ami azonosít minket. Jézus név szerint ismer minket: Istennél mindenkinek van neve, ő mindenkit személyesen ismer, Neki mindannyian fontosak vagyunk.

Jézus olyan pásztor, aki a juhok előtt megy. A pásztor elöl megy: Jézus a mi életünk útmutatója. Életünknek irányt kell adni: mert egész életünk menetelés, nem mindegy merre felé megyünk. Aki Jézust követi, az nem téved el.

Jézus olyan pásztor, aki keresi az elveszett juhokat. Nincs végérvényesen elrontott élet. Az emberi élet tele van kereséssel, tévelygéssel, elhibázott döntésekkel. Mégis hinni akarunk abban, hogy minden szakadékból van kivezető út. Ezt a hitet támasztja alá a jó Pásztor, aki keresi az elveszett juhot.

     Jézus saját személyében nyújt igazogási, tájékozódási pontokat a mi életünkhöz. Ha Jézust követjük, nem futhatunk zsákutcába.

Homília 2018 április 15 Húsvét III. vasárnapján

2018. IV. 15. HÚSV. III.VAS, B év,

Krisztusban kedves testvérek. A mai evangéliumban szt. Lukács evangélista beszámolóját olvastuk arról, hogyan találkozott Jézus először a feltámadás után tanítványaival. Mind a négy evangélista beszámol arról, hogy mindaz, amit Nagypéntektől Húsvétvasárnap estig átéltek a tanítványok, egy kicsit sok volt nekik: szeretett Mesterül halála, majd az asszonyok és angyalok hírei a hét első napján, vasárnap reggeltől kezdve, hogy nincs itt, feltámadt, és mire eljött az este, maga Jézus jelent meg előttük.

A Mi Urunk igyekezett eloszlatni félelmeiket, hagyta, hogy megérintsék, evett velük, szavaival bátorította őket. mintha ez még mindig kevés volna: Megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.

A tanítványok életében fordulat állt be: felismerték Jézust, és fenntartás nélkül vállalták a rájuk bízott küldetést, hogy tanúi legyenek mindannak, amit átéltek.

De milyen tapasztalatokról és élményekről van szó? A tanítványok új látásmódja visszamutat a múltra, mindarra, amit Jézus földi élete során vele megtapasztaltak. Jézus élete, személyisége, szenvedése, halála és feltámadása egyszerre új fényben jelenik meg számukra. világossá válik minden az apostolok előtt, mert megtalálták a fonalat, amely mindent egységes egészbe fűz.

Ez a mi életutunk is. meg kell tanulnunk újra értékelni saját múltunkat, meg kell találnunk tapasztalataink mögött a vezérfonalat, amely egységes egészbe fűzi életünk történetét. Milyen az én élettörténetem?

Három lehetőség közül választhatunk:

A múltat lehet átkozni, mint terhet, amire gondolni sem akarunk. ez a „múlt” lehet nemcsak valami esemény, egy tragédia, amely eltemette ifjúkori álmainkat, hanem személy is, valaki, aki megbántott minket, és akinek nem tudunk megbocsátani, valaki, aki megalázott minket, és a seb még mindig sajog, egy szeretett személy árulása, ami miatt még mindig fáj a lelkünk. ez volt Júdás esete is: megátkozta magát és sorsát, és élete kétségbeesésbe torkollott.

A múltat lehet siratni, mint elmulasztott esélyt, amely soha többé nem tér vissza. sok mindent megtehettünk volna, sok mindent megtanulhattunk volna, de nem tettük meg. hasonló érzés támadhat bennünk egy szeretett személy halála után, amikor bánt a lelkiismeret, hogy miért nem szerettük jobban, miért nem törődtünk többet elaggot szüleinkkel, amíg köztünk voltak. Most már nem tehetünk semmit, semmit sem lehet jóvá tenni. Siratni lehet az eljátszott időt, az elásott talentumot, a parlagon hagyott képességet. Ez volt Péter esete: elsiratta gyávaságát, amely odáig vitte, hogy elárulja Mesterét, de könnyei elnyerték a megbocsátást.

A múltra gondolhatunk hálával, vagyis úgy, hogy múltunkban felfedezzük Isten szeretetének csodálatos jeleit: hogyan óvott meg bennünket valamilyen nagy veszélytől, hogyan írányította életünk menetét úgy, hogy minden a javunkra vált. Ez volt Mária, a boldogságos Szűz magatartása, aki az angyali üdvözlet után elénekelte szíve legszebb énekét: „Magasztalja lelkem az Urat” és ajándékul megkapta Jézust.

A mi élettörténetünk az a tartalom, amely elkísér bennünket a sírig és azon túl, amikor nekünk kell majd elmesélnünk azt Isten ítélőszéke előtt. ezt az élettörténetet azonban már itt és most el kell kezdenünk írni. a halálunk pillanatában kimondott utolsó szavunk csak tömör összefoglalója lesz annak, amit addig elmondtunk életünk során. Milyen szavakkal szeretnénk búcsúzni ettől az élettől és megjelenni Isten előtt? Az átok, a bűnbánat vagy a hálaadás szavaival?

A feltámadás hite arra bátorít minket, hogy lássuk, milyen jó volt hozzánk az Isten és ismételgessük gyakran: „Minden ajándék”. Igen, minden Isten ajándéka: az élet és az egészség, a béke és a barátság, a hitves és a gyermek, a szülő és a nagyszülő. Ha képesek vagyunk arra, hogy minden új napunkat úgy éljük meg, mint Isten ajándékát, akkor saját múltunk dalol majd nekünk Isten szeretetéről.

Ezt értették meg húsvét reggelén a tanítványok. Ez az a húsvéti hit, amely azóta is másmilyen szemekkel képes látni a világot.

Kérjük ebben a mai szentmisében, hogy még jobban megértsük saját életünk eddigi történetét, hogy egy fonálra fel tudjunk fűzni mindent, ami eddig volt, és tudjunk hálát adni a sok jóért, amit lehet hogy meg sem érdemeltünk, tudjunk bűnbánatot tartani a sok mulasztásért és vétekért, és tudjunk reménnyel nézni a jövő felé, hogyha életünk fonalának másik vége Isten kezében van, akkor jó felé halad életünk útja, az a legfontosabb, hogy életünk lezárultával szemtől szembe láthassuk a Feltámadottat és ő befogadjon minket örök hajlékunkba, amelyet nekünk készített és szerzett Szent keresztje és Feltámadása által. Ámen.