Krisztus Király vasárnapja, Évközi 34. vasárnap

Krisztus Király vasárnap 34. évközi vasárnap.

"Jézus Krisztus kerestetik! - szól a körözés felhívása. Más néven: Messiás, Isten fia, Királyok királya, a Béke Fejedelme.

A következő bűncselekményekkel gyanúsítható: Engedély nélkül betegeket gyógyít. Borrá változtatott vizet osztogat. Kereskedők munkáját zavarja. Gyanús személyekkel, bűnös nőkkel barátkozik. Azt állítja, hogy Isten gyermekeivé változtatja követőit.

Személyleírás: Hosszú haj, bajusz, szakáll, szandál.

Gyakori tartózkodási helyei: Nyomortanyák, néhány gazdag barátjánál, magányosan kóborol a sivatagban. Veszélyes ember, könnyen félrevezeti azokat, akik nem ismerik.

Még mindig szabadlábon!”

T. Amit egyszer a hatalom célul tűz ki, azt minden eszközzel: árulással, fondorlattal, cselszövéssel, erőszakkal, kínvallatással igyekszik elérni. Aki nyitott szemmel jár e világban, annak nem kell bizonyítani, mert maga is látja, hogy mi történik körülötte.

Micsoda modern harcászati eszközöket kipróbáló bombázások és micsoda észre nem vehető eszközökkel történő robbantások, micsoda szörnyű embertelenségek, gonoszságok, kegyetlenségek, halálra kínzások.

A Jézuskorabeli hatalomnak is, amely célul tűzte ki Jézus letartóztatását és elvesztését, sikerült különféle mondva csinált vádakkal Pilátus elé állítani Őt. És ott áll véresen, megkínzottan és megkötözötten Pilátus előtt. S Pilátus megkérdezi tőle: Te vagy-e a zsidók királya? S elhangzik Jézusnak századokon át visszhangzó válasza: Te mondod! Király vagyok.

Könnyen elképzelhető, milyen gondolatsort indított el Pilátusban Jézus válasza, amelyben királynak mondta magát. A helytartó képzeletében megjelenhetett a fényes trón és rajta az istenként tisztelt Augusztus császár. Látta képzeletével a légiókat, amelyek az uralkodó parancsára várnak, hogy tovább tágítsák a birodalom határait. Most pedig itt áll előtte ez a szelíd arcú, álmodozó ember és királynak mondja magát. Hát nem nevetséges ez? Nem!

Mert amikor Jézus nyíltan megvallotta királyi méltóságát, hogy minden félreértésnek elejét vegye, mindjárt hozzá is tette: "Az én országom nem e világból való."

Nemcsak kijelentéseivel, de egész életével ezt a "másvilágiságát" bizonyította. Nem a hatalom fegyverzetében jelent meg a földön, hanem anyára szoruló kisdedként. Nem igényelt magának fényes palotát. Jól érezte magát a szegények kunyhójában. Nem vonzotta az aranyos trón. Helyette a keresztre esett szent választása. Nem drágaköves korona, hanem tövisből font koszorú jelezte különleges királyságát.

S történt mindez azért, mert földi életében nem uralkodó, hanem szolgáló király akart lenni.

Jézusnak ebből a magatartásából következik, hogy követői is másként viszonyulnak hozzá, mint a föld hatalmasaihoz.

Mennyi minden királyoskodik rajtunk! Az intoleráns, a katolikus és nemzetellenes nagyhatalom, az írott és elektronikus sajtó szinte teljes egészében, amely csúsztatásaival, hazugságaival gyűlöletet, megvetést és lenézést kelt, - másságot hangoztatva, de azt tiszteletben nem tartva, - a társadalom másképpen, nemesebben gondolkodó rétege ellen.

Fontos, hogy politikailag korrekt legyen, amit hallgatunk, hogy a Párizsi támadás nem függ össze az iszlámmal. Mert a támadók csak őrültek, és bűnözők, akik ideológiai, politikai és gazdasági háborút vezetnek, és mi győzni fogunk, mert mi képviseljük a jót, ami legyőzi a rosszat. Milyen szépen hangzó hazugság.

Az iszlám és a pénteki terrortámadás, sok – közös van bennük. A terroristák érzéketlen gyilkosok voltak, de nem voltak őrültek. Mert az ilyenek csakis a vallási terv nevében ölnek és hagyják, hogy megöljék őket, vagy saját magukat felrobbantják végül. Mit szeretnének? Iszlám kalifátust, iszlám vallást bevezetni egész Európában, az egész világon. A hitetleneket, tehát minket vagy rabszolgává tenni, vagy eltüntetni a föld színéről.

A média fölényeskedő és ironizáló tudatformálással fosztja meg szabadságától, s hajtja uralma alá - szolgaságba – Európát, s benne hazánkat. S a végkatasztrófába sodró folyamat támogatására készteti a megtéveszthető emberek sokaságát.

Ma már nem tudják maguk sem, hogy mit hazudjanak. Hiszen annyit hazudtak már. S naponként változtatják hazugságaikat.

Úgy tűnik, hogy miként a Bábeli torony építői, úgy az újkori toronyépítők ők is lassan megzavarodnak. Micsoda káosz! Egyidőben! Keleten bombázás, Nyugaton robbantás!

Nem lenne jobb visszatérni az elhagyott atyai házba, és Isten országa, Krisztus királysága eljöveteléért fáradozni a családban, az országban és a világban, és tanúságot tenni az igazságról napkeleten és napnyugaton?

Párizsban a támadásokra csak azzal válaszoltak, hogy eljátszották John Lenon Imagine című dalát. Azt az éneket, amely azt az időt dicsőíti, amikor megszüntették az összes vallást. Tényleg nem értettünk meg még mindig semmit. Épp a vallás az, amiről ma beszélni kell. A kapcsolatról köztem és az Isten között. Midnen más, a mi ostobaságunk, és az ideológiai lim-lom, és az ilyen dalok alkotta hamis mítosz a haladásról csak továbbra is képtelenné tesznek minket megérteni, mi a szent, és meglátni hogy a hihetetlen kegyetlenség vallási alapú motivációból történt. Vagy megértjük ezt, vagy meghalunk. Ámen

Néhány gondolat a Párizsi eseményekről

A múlt század elején sok Európainak úgy tűnt, hogy az iszlám egy hamis kutya, amely a bódéjában alszik egyelőre. Mohamed próféta küldötteivel esetleg valamely kirándulóhelyeken vagy a burzsoázia unalmas vacsoráin lehetett találkozni.

Az iszlámra csak a művelt, modernül gondolkodó emberek figyelme irányult, akik a tolerancia, a türelem nevében készek voltak a világ minden istenét elfogadni, kivéve az egyedüli igaz Istent. Ma a helyzet megváltozott. Sok európai nagyvárosban egyes városrészek megszűntek európaiak lenni, és a kebabos büfék és az ékszerboltok fölött ákom-bákomos reklámtáblák függnek, arról tanúskodva, hogy Mohamed fiai újabb területet hódítottak el a hitetlenektől.

Fontos, hogy politikailag korrekt legyen, amit hallgatunk, hogy a Párizsi támadás nem függ össze az iszlámmal. Mert a támadók csak őrültek, és bűnözők, akik ideológiai, politikai és gazdasági háborút vezetnek, és mi győzni fogunk, mert mi képviseljük a jót, ami legyőzi a rosszat. Milyen szépen hangzó hazugság.

Az iszlám és a pénteki terrortámadás, sok – közös van bennük. A terroristák érzéketlen gyilkosok voltak, de nem voltak őrültek. Mert az ilyenek csakis a vallási terv nevében ölnek és hagyják, hogy megöljék őket, vagy saját magukat felrobbantják végül. Mit szeretnének? Iszlám kalifátust, iszlám vallást bevezetni egész Európában, az egész világon. A hitetleneket, tehát minket vagy rabszolgává tenni, vagy eltüntetni a föld színéről.

Róma a következő célpont, mert Róma a kereszténység központja, mert Párizs a romlottság fővárosa szerintük. Ismét itt a vallási motívum, mert ez az egész háború az iszlámról szól, és az egyeduralomról, amit a kalifátus szeretne elérni szerte a világon.

Azt szeretnék, hogy egy egységes, határok nélküli iszlám állam legyen.

Tudjuk e azt, hogy a Koránt nem lehet magyarázni, csak alkalmazni, és hogy hogyan kell alkalmazni, azt az iszlám vallási vezetők döntik el, akik a gyűlöletet és a szent háborút hirdetik a hitetlenek ellen.

De, hangzik tovább a kegyes hazugság: sok száz millió muszlim szeretne békében élni, mert ők mérsékelt iszlám hívők. Hallottunk legalább egy iszlám szónokot úgy nyilatkozni, hogy sajnálja, ami Párizsban történt? A pápa nyilatkozott, hogy szomorú. De megszólalt e egy inám legalább? A mi értékeink nem az ő értékeik, harcolnak ellenük, és megvetik őket. Sokan egyenesen gyűlölik a keresztény hitet.

Feltehetjük tovább a kérdést: milyen értékeink vannak? Miért és kiért volnánk hajlandóak mi meghalni? Milyenek a mi kilátásaink? A Párizsi koncerten a zenekar, épp azt a zeneszámot játszotta, amely arra hív, hogy csókoljuk meg az ördögöt. Sajnos, az ő szavaik meghallgatásra találtak.

Véletlen volt, hogy épp akkor dördültek el a lövések, amikor ezt a számot játszották: csókold meg az ördögöt? Ma sok minden van a világban: különféle zenekarok, stílusok, ki ki válogathat kedvére. Elvből nagyon kevés modern zenét hallgatok, szinte semmit: mert egyrészt magának a zenének a stílusa hat az emberre, nem beszélve még a szövegről. Ki tudja, miről énekelnek egyes angol és más nyelvű zeneszámokban : kinek vani deje arra, hogy még ezeket aprólékosan tanulmányozni, hogy rendbe van e vagy nincs?

Egy gregorián, reneszánsz, Bach vagy Mozart zenéje: megsimogatja az ember lelkét, vagy még modernebb zene is, amit netán magyarul vagy szlovákul énekelnek, de amit érteni lehet: mert ki tudja, mi van az angol zene mögött, és a többi nyelveken...

Tehát, az a bizonyos koncerten ez hangzott: csókold meg az ördögöt. Amikor észrevétlenül bementek a terroristák, és elkezdtek lövöldözni...

Az ének fordítását megtaláltam az interneten: kérdések sora: Ki fogja szeretni az ördögöt? Ki fogja énekelni az ő énekét? Én fogom szeretni az ördögöt, én fogom énekelni az ő énekét, és így tovább, az ének vége: én szeretni fogom az ördögöt és énekelni fogom az ő énekét. Az éneknek nincs semmi értelme, célja az embert transzba hozni, és megzavarni.

Kultúrháború is zajlik, amelyben a nyugat vesztésre áll, és már sok kis gyermeknek is különféle kétes zenéket játszanak, sőt, van sátánista rock zene is kis gyerekeknek, és még sorolhatnánk.

A szabadság az az egyetlen fénysugár, amihez mindig folyamodunk, amikor kérdik, hogy miben hiszünk még. Ez mintegy engedmény számunkra, hogy idiótákat csináljunk magunkból. Nem értjük, hogy szükség van valamilyen értelmes fénysugárra, mert egyébhként az ördög csókja tényleg minket is legyőz. Vagy megértjük ezt, vagy meghalunk.

A teljesen keresztényietlen nyugat, aki egyre inkább elveszíti minden értékét, é snem is tudja már, mi a saját identitása, és mindig csak a szabadság gondolatáról beszél, ami mindent megold: majd egy napon arra fog ébredni, amikor majd tűzzel vassal megtámadják a fiatalok tömegei – ne feledjük, hogy Párizsban fiatalok támadtak, akik biztosak lesznek értékeik felől, és akik gyűlölik a mi gazdagságunkat és a mi gyávaságunkat.

Párizsban a támadásokra csak azzal válaszoltak, hogy eljátszották John Lenon Imagine című dalát. Azt az éneket, amely azt az időt dicsőíti, amikor megszüntették az összes vallást. Tényleg nem értettünk meg még mindig semmit. Épp a vallás az, amiről ma beszélni kell. A kapcsolatról köztem és az Isten között. Midnen más, a mi ostobaságunk, és az ideológiai lim-lom, és az ilyen dalok alkotta hamis mítosz a haladásról csak továbbra is képtelenné tesznek minket megérteni, mi a szent, és meglátni hogy a hihetetlen kegyetlenség vallási alapú motivációból történt. Vagy megértjük ezt, vagy meghalunk.