SZLOVÁKIA PÜSPÖKEINEK
PÁSZTORLEVELE
az Irgalmasság Rendkívüli
Szentéve kapcsán
Kedves jó Hívek!
Ma megkezdjük az adventi szent
időt, amikor is lélekben az Úr érkezésére készülünk. Előkészületünknek az idei
évben különleges tartalma van, hiszen december 8-án kezdetét veszi az
Irgalmasság Szentéve.
Ötven évvel ezelőtt fejeződött
be a II. Vatikáni Zsinat. Annak megnyitásakor Szent XXIII. János pápa az Egyház
életének új szakaszát így jelölte meg: „Krisztus
Jegyese most inkább az irgalmasság gyógyírját veszi kézbe, mintsem a szigor
fegyverzetét öltené magára…” A zsinat bezárásakor hasonló értelemben
beszélt Boldog VI. Pál pápa is: „A zsinat
lelkiségének mintája az irgalmas szamaritánus története volt … A lesújtó
diagnózisok helyett bátorító gyógymódokat; a gyászos jövendölések helyett
biztató üzeneteket szólaltatott meg… ”
A jelenlegi Szentatya, Ferenc
pápa tovább folytatva ezt a szolgálatot: meghirdette az Irgalmasság Rendkívüli Szentévét, amely Szűz Mária Szeplőtelen
Fogantatásának főünnepén kezdődik. A rákövetkező vasárnap megnyitásra kerül a
Lateráni Szent János-bazilika, valamint a többi pápai bazilika Szentkapuja. Hasonlóképpen
ugyanezen vasárnap minden helyi egyházban megnyílik az irgalmasság kapuja az
egész Szentévre, amely 2016. november 20-án, Krisztus Király főünnepén ér
véget.
Az Egyház hittel vallja és
hirdeti a megtérést, ami abban áll,
hogy az ember fölfedezi Isten irgalmát: azt a szeretetet, amely - atyai mértékkel mérve - türelmes és jóságos. A
megtérés tehát nem más, mint hazatalálás
ahhoz a Szeretethez, amelyhez a „mi
Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja” az emberrel kötött szövetsége
történelmében hűséges maradt mindvégig, egészen a keresztig, azaz Fia haláláig
és föltámadásáig. Ezért az Istenhez való megtérés mindig annak az Atyának a „megtalálásából” születik, aki gazdag az
irgalomban. (vö. Dives in misericordia, enciklika
Isten irgalmasságáról, 79. pont).
A Szentév ünneplése során köszönetet
fogunk mondani Istennek - Szent II. János Pál „az isteni irgalmasság pápa” ajándékáért - aki megismertette velünk
annak az üzenetnek a tartalmát, amelyet az Úr Jézus Szent Fausztina által adott
a világnak. Naplójában többek között
ez is olvasható: Írd: Mielőtt igazságos
Bíróként megjelennék, úgy jövök el, mint az irgalmasság Királya” (Napló, 83), ezért „egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha a bűnei skarlátvörösek is
lennének…az emberiség ugyanis addig nem talál békét, amíg az irgalom forrásához
nem járul”. (Napló, 699). Másút
ez olvasható: „Imádkozd az Irgalmasság
Koronáját: mindaz, aki imádkozza, halála óráján meg fogja tapasztalni nagy
irgalmamat. … A papok úgy nyújtsák azt a bűnösöknek, mint utolsó mentőövet…
Felfoghatatlan kegyelmekben részesítem azokat a lelkeket, akik bizalommal
vannak irgalmasságom iránt” (Napló,
687). Ezek az idézetek bizonyítják, hogy Szent Fausztina Naplójában a bizalom szavai találhatóak, ugyanakkor nagyon komoly
intések is az elkárhozás eshetősége végett. Tehát minden ember szabadon dönt
arról, hogy egy örökkévalóságra szóló következményekkel mit választ és mit
követ.
Az Isteni Irgalmasság üzenete,
amit szóval, tettel és imával kell hirdetni - emberek millióinak szívét megérintve
- nagyon gyorsan elterjedt az egész világon. Kifejeződésének ábrázolása az a
díszes mozaiktechnikával készült kápolna is, amelyet 2004. október 9-én
szentelt fel Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom - budapesti érsek Krakkóban
az Isteni Irgalmasság bazilikájában, ahol egész éven, át lehet elmélkedni és
élni az irgalmasság titkát. A kápolna faliképein közös, lengyel-magyar szentek
és boldogok képei láthatók. A kápolna a Szentek
közössége nevet kapta. Felszentelése óta számos zarándoklat úti célja lett,
ahol kisebb számú zarándokcsoport részére szentmise bemutatására van lehetőség
a hét minden napján.
A Szentatya a Szentévet
meghirdető bullája szerint az „irgalmasság:
út, amely egyesíti az Istent és az embert, mivel
kinyitja szívét arra a reményre, hogy Isten az embert bűnei korlátai ellenére
is, mindenkor szereti” (2). Az irgalmasság az Ó- és az Újszövetség
egyik leggyakoribb szava. A szentmise és a szentségek liturgiájában is gyakran
előfordul, például a Tridenti
misekönyvben 412-szer. A bizánci liturgiában is sok tropár található, amelyekben kifejezésre jut a hála, hogy a
feltámadt Úr „nagy irgalmasságot
tanúsított a világ iránt”. Számos egyházi és pápai dokumentum is kínál útmutatást
e titok megvallásának időszerűségéről, szükségességéről és kötelezőségéről.
A rendkívüli szentév valóban a „kegyelem ideje”; időszerű felhívás a
szegénység és a szükség drámája kapcsán a gyakran érzéketlenné vált
lelkiismeret felélesztésére. Isten irgalmasságának elfogadása ugyanis elválaszthatatlanul
összefonódik az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásával. A
jelenlegi menekült-ügy is sok életveszélyben forgó ember helyzetét tárja elénk:
a sok valóban éhező, szomjazó, üldözött, anyagilag és lelkileg rászoruló,
szegény és lenézett életét. Kétségtelen, hogy e siralmas jelenség láttán több
ellentétes vélemény létezik. Számunkra a kiindulópont az Úr Jézus
állásfoglalása legyen, aki arra szólít fel minket, hogy legyünk irgalmasok és
kövessük példáját, aki mindenkor irgalmasságot gyakorol és követel.
Az Irgalmasság Szentévében az
Egyház kitárja szívét azok előtt is, akik a világ különféle perifériáin élnek:
akik számottevően sérültek, akiknek nincs hangjuk, vagy akik hangja elhalkult,
illetve a gazdagok érdektelensége következtében némult el. Az Egyház
hivatottnak érzi magát, hogy ezeket a sérüléseket a vigasz olajával
meggyógyítsa és a sebeket az irgalmasság balzsamával bekötözze. Szeretné, ha a
felkínált megbocsátás mindenkihez eljutna, nem rekesztve ki a bűnözők
csoportjait, illetve a korrupció elkövetőit és bűntársaikat sem. Ezek a
csoportok is meghívottak a megtérésre, természetesen felhagyva eddigi
életmagatartásukkal és alárendelve magukat az igazságszolgáltatásnak.
A Szentatya, Ferenc pápa
szeretné, ha minden hívő megízlelné Isten atyai közelségét. Ezért hirdette meg
a bűnök megbocsátásának széles lehetőségeit – a feloldozást azoktól a bűnöktől
is, amelyek a püspököknek vagy egyenesen a pápának vannak fenntartva –, illetve
a búcsúk elnyerését. A feltételeket hozzáigazította a betegek, a tehetetlenek,
az elhagyatottak, sőt a foglyok lehetőségeihez is, mert az irgalomból senki
sincs kizárva. Isten irgalmassága minden ember szívét meg tudja változtatni.
A Szentatya az irgalmasság
titkát szeretné átelmélkedni az egész világról érkező fiatalokkal is, akik az
Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából 2016. július végén érkeznek Krakkóba. A
találkozó központi témája a boldogmondások egyike lett: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek.” Sőt, mivel az
isteni irgalmasság képes átlépni az Egyház határait, ezért lehetőség adódik
összekapcsolódni a többi egyistenhívő testvéreinkkel is, akik az irgalmasságot
szintén Isten alapvető tulajdonságának tekintik. Így az irgalmasságban átélt
Jubileumi Esztendő nyitottabbá tehet minden jóakaratú embert a vallásközi
párbeszédre.
Természetesen, mindenki szíve
hangja szerint legyen kezdeményező. Adja Isten, hogy minden közösség, plébánia,
iskola, mozgalom, egyesület, ahol keresztények élnek, legyenek az isteni
irgalmasság oázisává és az emberi befogadás helyévé. Szorgalmazzuk az isteni
irgalmasság rózsafüzérének napi imádkozását a családokban és a plébániai
közösségekben délután három órakor. Az ima este is végezhető, esetleg több
család közösségében is. Jusson el az Isteni Irgalmasság képe minden családba
akár az egész plébánia, akár csak néhány család közreműködésével úgy, hogy az a
házban már állandó jelleggel ottmaradhasson. Közösen, vagy egyénileg
zarándokoljunk el az Isteni Irgalmasság valamelyik templomába, vagy azokba a
templomokba, amelyek az egyházmegyékben a szentév búcsúinak elnyerésére ki vannak
jelölve. Szűkebb pátriánkban erre két helyen van lehetőség: Bodrogszentmárián, az Engesztelő
Kápolnában, és Szepsiben, a plébániatemplomban,
ahol a Szentév és a Jubileumi Kapu, december 13-án délután négy órakor lesz
ünnepélyesen megnyitva. Az Isteni Irgalom keretében havonta szenteljünk egy
napot a tisztelet és az ima mibenlétének. Gyakoroljuk az irgalmasság testi és
lelki cselekedeteit, hogy közelünkben senki ne érezhesse magát kitaszítottnak,
magányosnak és szeretetnélkülinek. Ezekre a tevékenységekre hívjunk meg
mindenkit, a legkisebbektől a legidősebbekig. Minden férfi és nő tanúsítson
irgalmat a gyermekek és a fiatalok, az egészségesek és a betegek iránt, bizalommal
és szüntelenül ismételve: „Emlékezzél
meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!” (Zsolt
25, 6). Legjobban ugyanis így készülünk fel az Úr második eljövetelére, amikor,
mint Bíró jön el ítélni minden nemzetet (vö. Mt 25, 31 és a köv.).
Végezetül, legyen szabad
megköszönni minden irgalmassági cselekedetet, főleg a családokban, ahol beteg
és idős testvéreink megtapasztalhatják gyermekeik és ismerőseik szívközelségét
és érdeklődését. Köszönjük az irgalmasság kiemelkedő megnyilvánulást az élet
iránt, amelyet szeptemberben a Menetelés
az életért kapcsán fejeztetek ki Pozsonyban, mert mindenki élete
határtalanul értékes. Ezek a megnyilvánulások reményt adnak arra, hogy az Irgalmasság
Évének kegyelme sok lelki gyümölcsöt érlel majd meg úgy a hívek, mint az egész
társadalom részére.
Mindnyájatokra, valamint
adventi és szentévi lelki zarándoklatára szívből adjuk főpásztori áldásunkat:
az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Szlovákia egyházmegyéinek
főpásztorai.
Felolvasandó Ádvent első vasárnapján minden szentmisében – homilia helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése