A nép részvételével bemutatott mise rendje

Rövid áttekintés a Római Misekönyv előírásairól,

különös tekintettel a liturgikus orientációra

A nép részvételével bemutatott mise rendje

Bevezető szertartás

1. Miután a nép összegyűlt, a pap a ministránsokkal az oltárhoz megy, közben a bevonulási éneket éneklik.

2. Amikor az oltárhoz érkezik, a ministránsokkal kellő tiszteletadást végez, tisztelettel megcsókolja az oltárt, majd ha alkalmas, megtömjénezi. Ezután a ministránsokkal együtt ülőhelyéhez megy.A bevonulási ének végeztével a pap és a hívek állva keresztet vetnek, közben a pap a nép felé fordulva mondja:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A nép feleli: Ámen.

Majd a pap a nép felé fordulva kitárja karjait, és köszönti a népet:

A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítô ereje legyen mindnyájatokkal.

vagy: Az Úr legyen veletek. A nép feleli: És a te lelkeddel.

A püspök Az Úr legyen veletek helyett ezen első köszöntéskor ezt mondja: Békesség veletek.

3. A pap vagy diakónus vagy egy alkalmas segédkező egészen röviden bevezetheti a híveket a napi misébe. Ezután következik a bűnbánati cselekmény. A pap bűnbánatra hívja a híveket például az alább közölt valamelyik módon:

1) Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!

2) Testvéreim! Ismerjük be bűneinket, hogy méltón vehessünk részt a szentmisén!

3) Testvéreim! A szentmise kezdetén tekintsünk magunkba, és valljuk meg Isten előtt, hogy vétkeztünk!

4) Testvéreim! Mielőtt Isten igéjét meghallgatjuk és Krisztus áldozatában részt veszünk, kérjük Istentől bűneink bocsánatát!

5) Testvéreim! Mindnyájan rászorulunk Isten irgalmára. Szálljunk magunkba, és bocsássunk meg szívből egymásnak, hogy Isten irgalmára mi is méltók legyünk!

Rövid csendet tartanak. Majd mindnyájan közösen végzik a bűnbánati imát az alább közölt valamelyik módon:

1) Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással:

  és mindnyájan mellüket verve mondják:

én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.

Tovább folytatják:

Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

Most a pap bűnbocsánatért imádkozik:

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. A nép feleli: Ámen.

4. Következik az Uram, irgalmazz!, hacsak helyet nem kapott már magában a bűnbánati cselekményben.

Uram, irgalmazz! H.: Uram, irgalmazz!

Krisztus, kegyelmezz! H.: Krisztus, kegyelmezz!

Uram, irgalmazz! H.: Uram, irgalmazz!

5. Ezután a rubrikák szerint éneklik vagy mondják a himnuszt:

Dicsőség a magasságban Istennek,…

6. A himnusz végeztével a pap összetett kézzel mondja:

Könyörögjünk!

Most mindnyájan a pappal együtt rövid ideig csendben imádkoznak.

Majd a pap kitárt karral végzi a könyörgést, amelynek végén a nép feleli: Ámen.

AZ IGE LITURGIÁJA

7. Ezután a lektor az ambóhoz megy, és felolvassa az elsô olvasmányt, amelyet mindenki ülve hallgat: Olvasmány N. könyvéből.

Az olvasmány végén a lektor így szól: Ez az Isten igéje.

Mindenki feleli: Istennek legyen hála.

8. A zsoltárénekes, illetve a kántor elkezdi a zsoltárt, a nép pedig megismétli a zsoltárválaszt.

9. Ezután, ha az evangélium előtt van második olvasmány (szentlecke), a lektor az ambón olvassa, mint az elsőt:

Szentlecke Szent N. apostol(nak) ... leveléből.

A szentlecke végén a lektor így szól: Ez az Isten igéje.

Mindenki feleli: Istennek legyen hála.

10. Következik az Alleluja, vagy az evangélium előtti vers.

11. Eközben, ha lesz tömjénezés, a pap tömjént tesz a parázsra. Majd a diakónus, aki az evangéliumot fogja hirdetni, meghajol a pap előtt, és halk hangon áldást kér:

Adj áldást, Atyám! A pap halkan mondja: Az Úr legyen szívedben és ajkadon, hogy méltó és illő módon hirdesd evangéliumát az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében.

A diakónus feleli: Ámen.

Ha pedig nincs jelen diakónus, a pap az oltár előtt csendben, meghajolva imádkozza:

Tisztítsd meg szívemet és ajkamat, mindenható Isten,

hogy méltóképpen hirdethessem szent evangéliumodat.

12. Most a diakónus vagy a pap a turiferekkel és a gyertyavivőkkel -- amennyiben vannak -- az ambóhoz megy, és mondja: Az Úr legyen veletek. A nép feleli: És a te lelkeddel.

Diakónus vagy pap: Evangélium Szent N. könyvéből.

Közben keresztet rajzol a könyvre, homlokára, ajkára és mellére.

A nép feleli: Dicsőség neked, Istenünk.

Ezután a diakónus vagy a pap megtömjénezheti a könyvet, majd olvassa vagy énekeli az evangéliumot.

13. Az evangélium végén a diakónus vagy a pap hozzáfűzi: Ezek az evangélium igéi.

Mindnyájan válaszolnak: Áldunk téged, Krisztus.

Megcsókolja a könyvet, és csendben mondja: Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára.

14. Következik a homília, amely vasárnapokon és parancsolt ünnepnapokon kötelező, máskor pedig ajánlatos.

15. A homília befejeztével, amikor elő van írva, következik a Hitvallás:

Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idô kezdete előtt. Isten az Istentôl, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű; és minden általa lett.

Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből.

Mindnyájan mélyen meghajolnak:

Megtestesült a Szentlélek erejébôl Szűz Máriától, és emberré lett.

Felegyenesednek:

Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,

de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ô szólt a próféták szavával.

Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

16. Következik az egyetemes könyörgés, vagyis a hívek könyörgése.

AZ EUKARISZTIA LITURGIÁJA

17. Az egyetemes könyörgések befejeztével kezdődhet a felajánlási ének.

Közben a segédkezők korporálét, purifikatóriumot, kelyhet és misekönyvet tesznek az oltárra.

18. Kívánatos, hogy részvételük kifejezése végett maguk a hívek hozzák a kenyeret és a bort az eukarisztikus ünnepléshez, vagy más adományokat is, az Egyház szükségleteire és a szegényeknek.

19. A pap az oltárnál állva átveszi a segédkezőktől a paténát az ostyával, azt kissé fölemelve az oltár fölött tartja, és halkan mondja:

Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bôkezűségedből kaptuk a kenyeret. Felajánljuk neked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere.

Majd a paténát, rajta az ostyával, a korporáléra teszi.

Ha pedig nincs felajánlási ének, a pap hangosan is mondhatja e szavakat, melyek végén a nép válaszolhat: Áldott legyen az Isten mindörökké.

20. A diakónus vagy a pap bort és kevés vizet önt a kehelybe, közben halkan mondja:

A bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek.

21. Ezután a pap fogja a kelyhet, kissé fölemelve az oltár fölött tartja, és halkan mondja:

Áldott vagy, Urunk, mindenséd Istene, mert a te bôkezűségedből kaptuk a bort. Felajánljuk neked, mint a szôlôtô termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.

Utána a kelyhet a korporáléra helyezi.   Ha pedig nincs felajánlási ének, a pap hangosan is mondhatja e szavakat, melyek végén a nép válaszolhat: Áldott legyen az Isten mindörökké.

22. Ezután a pap meghajolva halkan imádkozza:

Alázatos lélekkel és töredelmes szívvel kérünk, Urunk, Istenünk, fogadj el minket,

és legyen kedves színed előtt áldozatunk.

23. A pap ezután megtömjénezheti az áldozati adományokat és az oltárt, a diakónus vagy az egyik segédkező pedig a papot és a népet.

24. A pap az oltárnál oldalt állva kezet mos, és halkan mondja:

Mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem.

25. Visszatérve az oltár közepéhez, a nép felé fordulva

kiterjeszti, majd összeteszi kezét, és mondja:

Magyar	Latin	Szlovák	Angol	Magyar - javított
Imádkozzatok,	Orate	Modlite sa	Pray,	Imádkozzatok,
testvéreim,	fratres	bratia a sestry	brethren	testvéreim,
hogy áldozatunk	ut meum ac vestrum sacrifícium	aby sa moja i vaša obeta	that my sacrifice and yours	hogy áldozatom és a ti áldozatotok
kedves legyen	acceptabile fiat	zaľúbila	may be acceptable	kedves legyen
a mindenható Atyaisten előtt.	apud Deum Patrem omnipotentem.	Bohu Otcu Všemohúcemu.	to God, the almighty Father.	a mindenható Atyaisten előtt.

A nép feleli:

Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot nevének dicséretére és dicsőségére, mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára.

26. A nép felelete után a pap kitárt karral elvégzi a felajánló könyörgést.

A nép Ámen-nel felel.

AZ EUKARISZTIKUS IMA

27. A pap most elkezdi az Eukarisztikus imát.

Karját kitárva mondja: Az Úr legyen veletek.

A hívek válaszolják: És a te lelkeddel.

A pap magasabbra emeli kezét, és folytatja: Emeljük föl szívünket.

A hívek: Fölemeltük az Úrhoz.

A pap kitárt karral: Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.

A hívek: Méltó és igazságos.

A pap kitárt karral folytatja a prefációt. A prefáció végén kezét összezárja és a hívekkel együtt fejezi be a prefációt, énekelve vagy hangosan mondva:

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene. Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

A szentáldozás szertartása, befejező szertartás

125. A pap leteszi a kelyhet és a paténát, és összetett kézzel mondja:

Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk:

Kitárja karjait, és a néppel együtt folytatja: 

Mi atyánk…

126. Kitárt karral egyedül a pap mondja:

Szabadíts meg…

Kezét összeteszi. A nép az imát így fejezi be:

Mert tied az ország…

127. Ezután a pap kitárt karral, hangosan mondja:

Urunk Jézus Krisztus…

Kezét összeteszi. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.

A nép feleli: Ámen.

128. A pap a nép felé fordulva, karjait kitárva, majd összetéve, így szól:

Az Úr békéje legyen veletek mindekor!

Nép: És a te lelkeddel.

129. Ezután, ha alkalmas, a diakónus vagy a pap így szól:

Pap: Köszöntsétek egymást a béke jelével.

Nép: Legyen békesség köztünk mindekor.

Ezután mindnyájan a béke és a szeretet jelével, például kézfogással vagy meghajlással köszönthetik egymást.

130. A pap kezébe veszi a szentostyát, a paténa felett megtöri, és egy részecskéjét a kehelybe ejti, közben halkan mondja:

A mi Urunk, Jézus Krisztus testének és vérének egyesítése váljék a szentáldozásban lelkünk üdvösségére.

131. Ezalatt éneklik vagy mondják:

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk.

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk.

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét.

132. Ezután a pap összetett kézzel halkan mondja:

Uram, Jézus Krisztus, az élô Isten Fia, te az Atya akaratából a Szentlélek közreműködésével

halálod által életre keltetted a világot, szabadíts meg engem szent tested és véred által

minden vétkemtôl és minden bajtól: add, hogy mindig ragaszkodjam törvényeidhez,

és soha el ne szakadjak tőled.

És:

Uram, Jézus Krisztus, szent tested és véred vétele ne váljék ítéletemre és kárhozatomra,

hanem jóságodból szolgáljon lelkem és testem oltalmára és gyógyulására.

133. A pap térdet hajt, kezébe veszi a szentostyát, kissé fölemelve tartja a paténa felett, és a nép felé fordulva hangosan mondja:

Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.

A néppel együtt folytatja:

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.

134. A pap az oltár felé fordulva halkan mondja:

Krisztus teste őrizzen meg engem az örök életre.

Tisztelettel magához veszi Krisztus testét.

Majd fogja a kelyhet, és halkan mondja:

Krisztus vére őrizzen meg engem az örök életre.

Tisztelettel magához veszi Krisztus vérét.

135. Ezután fogja a paténát, illetve az áldoztató edényt, az áldozókhoz megy, a szentostyát minden egyes áldozó előtt kissé felemeli, és mondja: Krisztus teste.

Az áldozó feleli: Ámen.   És megáldozik.

137. Amikor a pap magához veszi Krisztus testét, elkezdődik az Áldozási ének.

138. A hívek áldozása után a pap vagy a diakónus, vagy az akolitus a miséző kehely fölött purifikálja a paténát, majd a kelyhet magát. Amikor a pap purifikál, halkan mondja:

Add, Urunk, hogy tiszta szívvel fogadjuk, amit ajkunkkal magunkhoz vettünk.

Földi életünkben kapott ajándékod segítsen bennünket az örök életre.

139. Ezután a pap visszamehet a székhez. Megfelelő ideig szent csendet tarthat, vagy pedig a néppel hálaadó éneket vagy zsoltárt énekelhet.

140. Majd a pap a széknél vagy az oltárnál állva, összetett kézzel mondja:

Könyörögjünk!

  Most mindnyájan a pappal együtt rövid ideig csendben imádkoznak, hacsak áldozás után már nem tartottak szent csendet. Ezután a pap kitárt karral végzi az Áldozás utáni könyörgést, amelynek végén a nép feleli: Ámen.

Befejező szertartás

141. Ha van, most következik a rövid hirdetés.

142. Ezután következik az elbocsátás. A pap a nép felé fordulva kitárja karjait és mondja:

Pap: Az Úr legyen veletek.

Nép: És a te lelkeddel.

Pap: Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: Az Atya, + a Fiú, és a Szentlélek.

Nép: Ámen.

Pap: A szentmise véget ért, menjetek békével.

Nép: Istennek legyen hála.

144. Végül a pap tisztelettel megcsókolja az oltárt, mint a mise kezdetén.

A segédkezőkkel együtt kellő tiszteletadást végez, és eltávozik.

Újabb interjú arról, kik fedezik fel maguknak a régi rítust

http://777blog.hu/interju/nem-azert-nezunk-egy-kivegzoeszkozon-fuggo-holttestet-mert-az-olyan-bajos-kiss-bertalan-777-nek/

Interjú, beszélgetés Kiss Bertalannal, a Juventutem Magyarország vezetőjével.

Homília 2017 május 7

7. 05. 2017 Húsvét IV. vasárnapja, Jópásztor vasárnap, 09.15 PÉD, 10.30 JÁN

         Krisztusban kedves testvérek. Ha mélyebben meg akarjuk érteni János evangéliumának most hallott részletét, amely a jó pásztor alakjáról beszél, az egész összefüggésben kell olvasnunk. Jézus a 9.fejezetben azt nyilatkoztatja ki magáról, hogy ő a világ világossága, aki meggyógyítja a vakon születettet, és előremutat a zsidók lelki vakságára. Etiópiai Hénok apokrif irata úgy beszél a zsidókról a Messiás eljöveteléig, mint a vakság időszakáról. Aki a látást vissza akarja adni, nem más, mint Jézus, igazolva ezzel, hogy ő az igaz pásztor, az egyedüli pásztor aki a nyájat az üdvösség felé vezeti, és ő a várva várt Messiás.

         Az egész szakasz több kis részből áll, melyeket később kapcsoltak össze egy egésszé. Ezzel lehet megmagyarázni, miért találkozunk a szövegben olyan sok hasonlattal és képpel, és miért nehéz megtalálni a logikai összefüggést az egyes részek között.

         Az első részben, amit most hallottunk, Jézus azonosítja magát a Jó Pásztorral, aki belép a juhok aklába. Az akol görögül aulé, Jézus az akolba az ajtón keresztül lép be. Az aulé szóval jelölték régen a templom bejárata körüli részt, ahol a nép egybegyűlt.

         Jézus, mint a nép hiteles vezetője mutatkozik be, akinek Isten hatalmat adott, a rablókkal és tolvajokkal szemben.

         A palesztin pásztorok különféle fütty jelekkel és vezényszavakkal terelték a bárányokat, amit ezek az állatok jól ismertek, és követték a pásztort, Jézus ismeri övéit, és övéi ismerik az ő hangját. A Jó Pásztor kivezeti őket, a Messiás az üdvösség felé vezeti népét, és a nyáj, a bárányok nyugodtan, félelem nélkül követik őt.

         Mivel hallgatói nem nagyon értették, mit akar mondani, a második hasonlat, amit Jézus mondott: Én vagy az ajtó. Mert Jézus az Út, az egyedüli közvetítő Isten és ember között. Aki Jézuson keresztül megy, életet talál, biztonságot talál, bizonyosságot, legelőt talál, az élet teljességét. A pásztor küldetése szolgálni a bárányokat. Ezzel ellentétesen tesznek azok, akik szeretik kihasználni hatalmukat, amit Isten nem is bízott rájuk, és amely átváltozik öncélú kizsákmányolássá, elnyomássá, erőszakká.

         A ma hallott mindhárom igerészlet hátterében Krisztus áll, a jó Pásztor, akit az Atya küldött, hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott nyáját.

         A pásztor az evangéliumban olyan mint az ajtó, amelyen keresztül be lehet menni a juhok aklába. Jézus megengedi nekünk hogy rajta keresztül bensőséges kapcsolatunk legyen Istennel, aki a mi Atyánk. Ez az egész emberi élet legfőbb célja: hazatérni az Atyához, az Atya ölébe megérkezni, ahonnan Krisztus eljött és ahová visszatért, miután véghezvitte a mi megváltásunkat.

         Ezért a jelen idő a vándorlás ideje, a visszatérés, a hazatérés ideje, a keresés, a nosztalgia ideje. Minden, ami életünkben lejátszódik, jelentősége van az örök célunkkal kapcsolatban, amit akarunk kell elérni, amit el kell érnünk életünk végén.

         Isten terve velünk nem más, mint menni az emberek közé, akik jobban szét vannak szóródva, mint a bárányok, és próbálni vezetni őket az üdvösség felé, az örök élet felé.

         Az ajtó, amelyen mindenkinek be kell menni, nem más mint Jézus Krisztus. Ő az üdvösség kapuja, az élet és a remény, ő ez a minden, és még ennél is több.

         Végtelenül nehéz annyira alázatosnak lenni, hogy képesek legyünk felismerni az igazi pásztor hangját, aki hív minket, hogy térjünk vissza a mi önzőségünk rövidítéseiről, és menjünk be az ő országába, az igazi szabadság királyságába.

         Egész életünk, örök üdvösségünk attól függ, hogy vajon fogunk e Jézusra hallgatni, követni őt, és őrajta keresztül bemenni.

         Jézus a mi jó pásztorunk, és a mi jó legelőnk, aki tévedés nélkül vezet minket az élet útjain, aki név szerint ismer minket, és nap mint nap hív minket. Kérjük a mai szentmisében, hogy tegyen minket még inkább képessé arra, hogy meghalljuk a hangját és mindig érezni tudjuk az ő bátorító jelenlétét.

         Lehet, hogy sokszor úgy tűnik nekünk, hogy az út, amin vezet minket, túl szűk és néha áthatolhatatlan, és az éj néha túl sötét és végtelennek tűnő.

         De ha az Úr után fogunk haladni mindenféle letérések és kerülők nélkül, és félelem nélkül fogunk menni előre, akkor elérjük a legelőket amelyek szép zöldek és friss források vannak ott, ahol igazán el tudjuk majd oltani szomjunkat, és ahol megtaláljuk igazi nyugalmunkat.

         Kérjük ma, Jópásztor vasárnapján az Urat, hogy adjon nekünk sok jó pásztort, sok igaz papot, akik nem a maguk előnyét nézik, hanem mindig az igazságot prédikálják, és élik is, törekedve az élet szentségre, az igaz Krisztus követésre, nem megijedve a farkasoktól, akik próbálják a nyájat és a pásztorokat szétkergetni. Krisztus csak egy van, igazság csak egy van, menyország is csak egy  van: csak azok jutnak el oda, akik Krisztuson keresztül mennek, aki az Út, az Igazság és az Élet.

         Jézus az ajtó, lépjünk be ő rajta keresztül abba a hajlékba, amit az idők kezdetétől nekünk készített, pásztoraink: a pápa, a püspökök és papjaink vezetése alatt.

         Adj nekünk Urunk sok szent papot, sok jó papot, sok Jézus és Mária szíve szerinti papot. 

Hirdetések 2017 május 7

Kisboldogasszony Római Katolikus Plébánia JÁNOK
Rímskokatolícka farnosť Narodenia Panny Márie JANÍK

* 044 05 Janík č. 31   ' 055/464 7212    + janik@rimkat.sk

 

Húsvéti idő 4. hete

4. týždeň Veľkonočného obdobia

deň/nap	liturgický prehľad/liturgikus naptár	čas/idő	úmysel/szándék
pondelok hétfő 8. 05.	féria	-----
utorok kedd 9. 05.	féria	18.00 J
streda szerda 10. 05.	féria	-----	-
štvrtok csütörtök 11. 05.	Boldog Salkaházi Sára, szűz és vértanú Emléknap	17.00 Úf 18.00 J
piatok péntek 12. 05.	Szent Pongrác vértanú emléknap	18.00 J
sobota szombat 13. 05.	A Fatimai Boldogságos Szűz Mária megjelenése 100 évfordulója, emléknap	------ 16.30 B	Bodollói zarándoklat
nedeľa vasárnap 14. 05.	Húsvét 5. vasárnapja 5. Veľkonočná Nedeľa	09.00 P 10.30 J 16.00 Ba	Pro populo  Eigel Gábor aranymise

·         Gyóntatás – minden szentmise előtt 15 p.

·         Csütörtök – a szentségimádás 18 órakor kezdődik, májusi ájtatossággal egybekötve.

·         A harmadik hittanóra az elsőáldozásra készülő gyerekenek a templomban szombaton, május 13.án 10 órától lesz.

·        Ma, május 7.én, vasárnap van a Nyitott ajtók napja a szemináriumban Kassán. A program 11 órakor kezdődött szentmisével, és este 6 óráig tart. Az érdeklődőket szeretettel várják. Ma megtartjuk a gyűjtést a papságra készülő fiatalok számára. A papnevelés támogatására. Adományaikat a perselyben helyezhetik el a szokott helyen. Isten fizesse meg. Ezen a vasárnapon van az elsővasárnapi ofera is.

·        Szomorúan közlöm, hogy megjött a válasz Budapestről, az idén nem fértünk bele a keretbe: sok templom és plébánia vár felújításra. Jánok még vár egy-két évet a plébánia tető cseréjével.

·        Szeretném megkérni az egyháztanács tagjait, hogy a jövő hét folyamán valamelyik nap segítsenek lekaszálni a plébánia-kertet, mert a fű megállíthatatlanul nő felfelé, egyre nagyobb. Javaslataim brigádra, vagy holnap, május 8, hétfő 9 óra, vagy szombat, május 13, 9 óra. 

Homília 2017 ápr. 23. Isteni irgalmasság vasárnapján

Kedves testvérek. Ma egy különleges nap van: az Isteni irgalmasság vasárnapja. Ezen a napon elmélkedhetünk Isten irgalmas szeretetéről, amellyel körülvesz minket, és örülhetünk ennek a szeretetnek. Jézus szerezte nekünk ezt az örökséget, amely el nem múlik, mert hervadhatatlan. Mind tudjuk, mi az irgalmasság. Irgalmas az a bíró, aki tudja, hogy bűnösök vagyunk, elkövettük, amit elkövettünk de mégis megbocsát. Irgalmas az az édesanya, aki nagy hazugságon kapja gyermekét, de mégis megbocsát neki.

Jézus az, aki azt mondja: bűneid bocsánatot nyertek: menj békével.

Az Ószövetség is beszél Isten irgalmas szeretetéről: amikor Isten Mózesnek adta a Tízparancsolatot, megígérte, hogy irgalmas lesz mindenkihez, aki szeretni fogja őt és hallgatni fog Isten szavára, Isten parancsaira.

Dávid Király az Úrról énekelt, aki megbocsát, megszabadít, mert irgalmas és hűséges.

Még a próféták is, akik gyakran jósolták, hogy minden el fog pusztulni, mert a nép ellenáll az Istennek, még ők is a népnek eszébe jutatták, hogy Isten szeretné kiárasztani irgalmas szeretetét a népre.

Jézus is irgalmas volt: amikor látta, hogy az ember belátja bűneit, hibáit, mindig irgalommal fordult mindenkihez, a kereszten pedig így imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, hogy mit tesznek.

Az irgalmasság ünnepe jó alkalom arra, hogy ismét elgondolkodjunk Isten csodálatos tulajdonsága, irgalmas szeretete fölött és még inkább odafigyelve rá, hagyjuk, hogy átjárja személyes életünket.

II. János Pál pápa mondta Fausztyna nővés szentté avatásán: Az első és a második világháború között bízta rá Isten az irgalmasság üzenetét. Akik még emlékeznek, tanúi voltak az akkori eseményeknek és szenvedéseknek, amelyek emberek millióit érintették, azok tudják igazán, hogy mennyire szükség volt akkor az irgalmasság üzenetére. Az isteni irgalmasság üzenete meghatározza az emberi élet értékét is. Minden ember értékes Isten szemében; Krisztus minden egyes emberért meghalt; mindenkiért, akinek az Atya lelket adott. Ez a vigasztaló üzenet szól különösen azoknak, akik bűnük súlya és nagysága miatt már esetleg föladták a reményt, és kísértést éreznek arra, hogy kétségbe essenek. Nekik megmutatja Jézus a szelíd arcát; a szívéből áradó sugarak őket érintik, és rájuk vetik fényüket, őket melegítik és nekik mutatnak utat, reménnyel töltik el őket. Milyen sok lélek vigasztalódott meg már a Gondviselés által Fausztina nővérnek tanított imádság révén: Jézusom, bízom benned! Ha csak annyit teszünk, hogy átadjuk magunkat Jézusnak, már oszlani kezdenek a felettünk tornyosuló felhők és átsüt rajtuk a fény sugara.“

XVI. Benedek pápa lengyelországi látogatása alkalmával a krakkó-lagiewniki Isteni Irgalmasság-templomban a betegekkel és betegápolókkal találkozott 2006. május 27-én. Beszédében elhangzott: „A jelen körülmények két misztériumot állítanak elénk: az emberi szenvedés misztériumát és az Isteni Irgalmasság misztériumát. Első látásra úgy tűnik, hogy e két misztérium szemben áll egymással. De ha mélyebben vizsgáljuk őket a hit fényénél, meglátjuk, hogy összhangban vannak egymással, és ez Krisztus keresztje misztériumának köszönhető. Miként II. János Pál pápa mondta: „A kereszt az istenség legmélyebb lehajlása az emberhez... a kereszt olyan, mint az örök szeretet kenete az ember földi létének legfájdalmasabb sebeire.” Drága betegek, akiket a test vagy a lélek szenvedése jelölt meg, ti egyesültetek leginkább Krisztus keresztjével, ugyanakkor ti vagytok isteni irgalmasságának a leghatásosabb tanúi. Rajtatok keresztül, a ti szenvedésetek által Ő hajol az emberiség fölé szeretettel. Ti vagytok azok, akik a szív csöndjében mondva: „Jézusom, bízom benned”, tanítotok arra, hogy senkinek sincs mélyebb hite, élőbb reménye és lángolóbb szeretete annál, mint aki a szenvedésben Isten biztonságot nyújtó kezébe adja magát. És azok keze, akik az irgalmasság nevében segítenek nektek, ezen isteni kéz látható megjelenései.“

Szentatyánk, Ferenc pápa egy személyes emlékét idézte fel pápaságának első vasárnapján: „Nem sokkal azután, hogy kineveztek püspökké, 1992-ben Buenos Airesbe érkezett a Fatimai Szűzanya szobra, és ünnepélyes szentmisét mutattunk be a betegek számára. Én gyóntattam azon a szentmisén. A szertartás vége felé felálltam, mert ki kellett szolgáltatnom a bérmálás szentségét. Egy nagyon egyszerű, idős asszony odajött hozzám, már 80 év felett volt. Ránéztem és így szóltam: „Nagymama – mert nálunk így hívják az idős asszonyokat –, meg akar gyónni?” És ő igennel válaszolt. „De hátha Ön nem vétkezett” – mondtam. „Mindnyájan vétkeztünk” – felelte az idős asszony. „De talán az Úr nem bocsátja meg bűneinket” – tettem hozzá. Nagy biztonsággal így válaszolt: „Az Úr mindent megbocsát.” „Honnan tudja?“ – kérdeztem tőle. Az idős asszony válasza így hangzott: „Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne.” Ez az a bölcsesség, amit a Szentlélek ad: a belső bölcsesség az isteni irgalmasságról. Ne feledjük el: Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, soha! „Hát akkor hol van a probléma?“– kérdezte az idős asszony. „Az a probléma, hogy mi fáradunk el, hogy bocsánatot kérjünk. Soha ne fáradjunk el! Isten a szerető Atya, aki mindig megbocsát, akinek irgalmas a szíve mindnyájunk irányában. Mi is tanuljunk meg irgalmasak lenni mindenkivel. Fohászkodjunk a Szűzanya közbenjárásáért, aki karjai között tartotta az emberré lett isteni Irgalmasságot.“

Isten irgalmassága ki akar áradni minden emberre: de csak azokra árad ki, akik meggyónnak, akik megbánják bűneiket, kérik érte Isten bocsánatát, és törekednek megjavulni.

Nagyon szomorú, mennyire ellaposodott sokak lelkiismerete: évente kétszer gyónnak, és akkor is csak olyan bűneik vannak, hogy pénteken megették a húst, és hogy nem imádkoztak háromszor reggel. Szinte nincs is bűnük, nincs, amit megbocsásson az Isten.

Pedig, ha igazán elolvasná mindenki a lelkitükröt a gyónás előtt, és ha értené, hogy mit kérdeznek a lelki tükör egyes kérdései, biztos, hogy nem csak ezt tartaná valaki bűnnek. Mennyi sok bűn van az első parancsolat ellen, kételkedés a hit igazságaiban, Istent káromló beszédek vagy gondolatok, a hit megtagadása, a sok babona, jóslás, horoszkóp olvasás, a sok piros madzag a kis gyermekek kezén, a sok bálványimádás, amikor sok minden más fontosabb, mint Isten imádása. Mennyi bűn a sok szentmisemulasztás, lustaságból és hanyagságból. Mennyi bűn, hogy nem igyekszünk hitünket még jobban, mélyebben megismerni. A sok szükségtelen munka vasárnap. A szülők és elöljárók nem tisztelete, nem szeretete, megvetése. A gyermekek nevelésének elhanyagolása. Hol vannak a szülők, és hol a gyermekeik? Tisztelet a kivételnek. A másik ember gyűlölete, másnak rosszat kívánni, verekedni, A sok cigi, alkohol, drog, nem alvás, vagy lustálkodás, a kötelességek elhanyagolása. A tisztátalan gondolatok, tisztátalan vágyak, tisztátalan beszédek, A félrelépések, a férj, feleség megcsalása másik emberrel, a sok pornó, önkielégítés, paráznaság: mi együtt alszunk, de meg fogunk esküdni három év múlva. És én ezt nem tarton bűnnek. Hogy tartanák bűnnek a fiatalok, amikor a TV-ből az utóbbi 30 évben csak azt látják, hogy így kell élni, ez a normális. Hogy lehet mindenkivel mindent csinálni, ha nekem jólesik. Ugyanúgy ide tartozik a védekezés a gyermekáldás ellen, főleg ha 1-2 gyerek van csak, vagy nincs egy se. A muszlimok 6-8 gyerekig meg se állnak. A lopások: kicsiben és nagyban: itt is helyes lelkiismeretnek kell lenni: valakit bánt, hogy valami kis dolgot elvesz, ami a másé, vagy hogy amit megspórolt a munkában, hát elviszi, hogy jó lesz az még valamire. Valaki meg sokat sokat rabol, százezer és millió eurókat, és meg se kottyan neki: a sok korrupció, lefizetés, lopás, azok bezzeg nem jönnek gyónni, a sok hazugság, mások kibeszélése, megszólása, ítélkezés a másik fölött. A sok szívbeli házasságtörés, félrelépés, az irigykedés: kívánása mindennek, ami a másé, örök elégedetlenség azzal, ami van nekem, és még sorolhatánk. Persze, az is bűn, ha Hamvazószerdán és Nagypénteken tudva és készakarva valaki húst eszik, de hogy valaki 72 évesen elfelejti, hogy péntek van, az Egyházjogi kódex 60 éves korig kötelez, Hamvazószerdán és Nagypénteken, azt, aki nem cukorbeteg például.

A gyónás komoly dolog, ahol meg kell gyónni bűneinket, úgy, ahogy elkövettük őket, nem kell szépíteni magunkat: Isten lát, ismer, tud rólunk mindent úgy ahogy van: ez az Irgalmasság vasárnapjának üzenete: hogy legyenek az ember bűnei bármily nagyok, de Isten irgalma még nagyobb. Nincs mit ezeken megbotránkozni, meg kell bánni a bűnt, és Isten bocsánatát kérni a szentgyónásban. Bárcsak minél többen meghallanák ezt, és megértenék, és ahelyett, hogy hányszor ettek húst, a bűneiket gyónnák meg a szentgyónáskor. A lelkiismeretet is nevelni kell, mert sokaknak olyan lapos a lelkiismerete, semmit nem tartanak bűnnek, de azért eljönnek gyónni, mert így szoktuk. Isten irgalmassága át szeretne ölelni mindenkit, és mindent megbocsátani, amit bűnnek tartunk, és szeretnénk megbánni és megjavulni. Nem elég csak azt mondani, hogy vétkeztem: a bűnt illedelmesen, de mindent a nevén nevezve meg kell gyónni.

Az ördög szeret szégyenérzetet önteni az emberbe, ahogy egy szent mondta: jobb örök titok terhe alatt mindent megvallani, mint egy örökkévalóságon át szégyenkezni utána.

Bűneinket fel kell ismerni, meg kell bánni, törekedni kell jóvá tenni, és megvallani őket a gyónásban.

Ha elkövetünk egy bűnt, főleg, ha súlyos, halálos bűn: nem kell vele várni karácsonyig, húsvétig, mert Isten megígérte, hogy amelyik nap hozzá fordulunk, akkor megbocsájtja bűnüneiket, de nem ígérte meg senkinek, hogy megéri e a következő karácsonyt vagy húsvétot.

Álljunk ma meg egy pillanatra, és nézzük meg, hogyan árad Isten irgalmassága a mi bensőnkbe. Képzeljük el magunkat, mint tökéletlen, bűnös embert, pont olyannak, amilyenek igazából vagyunk.

Most nézzünk Jézusra, hogyan akar minket megtisztítani, hogyan akar bennünket átölelni. Ha megfeledkeznénk Isten irgalmasságáról, bűneink és szégyenünk mint súlyos teher nehezednének ránk. Ha elfelejtenénk, hogy bűnösök vagyunk, és mindenkinek szüksége van Isten irgalmára, ha a bűneink elvakítanának minket, és lehetetlenné tennék azt átélni és megérezni, hogy Isten szeret minket. Bárcsak soha ne feledkeznénk meg erről, hogy Isten irgalmas szeretettel szeret minket, bárcsak mindig tudnánk ennek örülni.

Bárcsak ugyanilyen irgalommal tudnánk a többi ember felé fordulni magunk körül.