Boldog FERENC ÉS JÁCINTA szentté avatása, 2017 május 13.

Február 20: SZENT FERENC ÉS JÁCINTA ünnepe

http://www.magyarkurir.hu/hirek/egyhazunk-uj-szentjei-ferenc-es-jacinta-fatimai-latnokgyermekek

Marto Ferenc és Marto Jácinta az Istenanya buzdítása által megtanulták, hogy életüket buzgón az emberek megtérésének és üdvösségének ügyére szenteljék, és rövid időn belül eljutottak az evangéliumi tökéletesség felső fokára. Istennek e két szolgája Portugáliában született, egy Aljustrel nevű helységben, a Fatimai plébánia területén; Ferenc 1908. június 11-én és húga, Jácinta, 1910. március 11-én. Szüleik szegény földművesek és jó keresztények voltak, jámboran nevelték őket. Ezeknek a gyermekeknek még arra sem volt lehetőségük, hogy az írást-olvasást elsajátítsák, de így is megtanulták, hogy Isten útjain járjanak és gyakorolják azokat a keresztény és emberi erényeket, amelyek a Mennyei Atya gyermekei számára nagy kincsek.

Ferenc csendes volt és szerény, nem ingerelték fel a kellemetlen dolgok, és gyakran szemlélte a természet szépségeit; Jácinta ellenben heves és nyílt természetű, vidám, de akaratos volt.

Amikor 1916-ban a Loca do Cabeço közelében a nyájat őrizték, három alkalommal láttak egy angyalt, aki megszólította őket. Ferenc és Jácinta igyekeztek egyre buzgóbban imádkozni, és elkezdtek vezekelni azokért, akik nem hisznek Istenben, nem imádják Őt, nem remélnek Benne és nem szeretik Őt.

1917. május 13-ától október 13-áig a három kis pásztor Cova da Iriában egyedülálló és váratlan kegyelemben részesült, amikor szemtől szemben látták Szűz Máriát, aki anyai módon arra kérte őket, hogy imádkozzanak a bűnösök megtéréséért, és hozzanak áldozatot a lelkek üdvéért. Mária jelenéseit a néptömegek nagy megmozdulása, a hívek öröme, a hitetlenek ellenségeskedése, a kíváncsiak arcátlankodása és a helyi hatóságok fenyegetése kísérte. Ferenc és Jácinta örömmel szenvedtek Isten iránti szeretetből, mindent hősiesen viseltek el, és nem kívántak mást, mint hogy maradéktalanul teljesítsék a Szent Szűz kéréseit. Ferenc érezte, hogy Isten nagyon szomorú az emberek bűnei miatt, ezért áldozatok és ima által akarta Őt vigasztalni. A legmagányosabb helyeket választotta ki, hogy Istenre gondoljon és beszélgessen Vele. A templomban is hosszú időt töltött, hogy imádja a legszentebb Oltáriszentséget, amit csak halála előtt vehetett magához. Kitartóan haladt előre a lelki életben, az állandó és buzgó imában, és ezzel elérte az Úrral való teljes misztikus egyesülést. Miután 1918. Október 1-jén súlyos artéria- és tüdőbetegségbe esett, egészsége romlani kezdett. Panasz nélkül viselte el a nagy fájdalmakat: de mindez kevésnek tűnt számára az Úr Jézus vigasztalásához. 1919. április 4-én mosollyal az arcán távozott a földi életből.

Jácintát áthatotta az isteni kegyelem, s mintha égette volna a szeretet, így fejezte ki magát: "Annyira szeretem az Urat, hogy úgy érzem, mintha tűz égne a mellkasomban, de ez a tűz nem éget". Hogy a bűnösök megmentését kiesdje, áldozatként ajánlotta fel magát, testét állandóan sanyargatta, és imádkozott a lelkek üdvéért s a Szentatyáért, akit lelkében úgy látott, hogy nagyon szenved. Testvérének példáját követve gyakran imádkozta a rózsafüzért, s azért esedezett, hogy Mária Szeplőtelen Szíve és a béke uralkodjék a világon, és nagy buzgósággal áhította az örök életet. Felajánlotta Istennek hosszadalmas betegségének fájdalmait és azt a fájdalmat, hogy hozzátartozói távol vannak. 1920. február 20-án távozott el csendesen ebből a világból egy lisszaboni kórházban.

Ferenc és Jácinta életszentségének már életükben híre volt, haláluk után azonban kitűnt és fényesen megmaradt. Ezért a leiriai püspök 1952-ben elindította boldoggá- és szentté avatási perüket. Miután befejeződött mindaz, amit a jog előír, 1989. május 13-án felolvasták Előttünk a gyermekek hősi erényeiről beszámoló dekrétumokat. Ezután a Szentté avatási Kongregáció örvendetes eredménnyel kivizsgálta egy portugál asszony gyógyulását, amely 1987-ben történt, és azt Isten két szolgája közbenjárásának tulajdonította. 1999. június 28-án hozták nyilvánosságra a csodával kapcsolatos dekrétumot és elhatároztuk, hogy a jubileumi év folyamán Fatimába megyünk, hogy a boldoggá avatás szertartása által az Egyház gyertyatartójára helyezzük ezt a két lángot, amelyeket Isten azért gyújtott meg, hogy fényt adjanak az embereknek ezekben a sötét és nyugtalan időkben.

Ezért tehát ma Fatimában, az ünnepélyes szentmise keretében, a következő szavakkal végeztük el a boldoggá avatást: "Elfogadtuk testvérünk, Serafim, leiria-fatimai püspök kérését, amelyhez számos püspök testvérünk . sok hívő csatlakozott, miután meghallgattuk a Szent avatási Kongregáció véleményét, apostoli tekintélyül erejére támaszkodva engedélyezzük, hogy Isten tiszteletreméltó szolgáit, Marto Ferencet és Marto Jácintát boldognak nevezzék, és ünnepüket évente a jog által meghatározott helyen és az érvényes törvények szerint ünnepelhessék február 20-a legyen Marto Ferenc és Marto Jácinta ünnep Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében".

A nép részvételével bemutatott mise rendje

Rövid áttekintés a Római Misekönyv előírásairól,

különös tekintettel a liturgikus orientációra

A nép részvételével bemutatott mise rendje

Bevezető szertartás

1. Miután a nép összegyűlt, a pap a ministránsokkal az oltárhoz megy, közben a bevonulási éneket éneklik.

2. Amikor az oltárhoz érkezik, a ministránsokkal kellő tiszteletadást végez, tisztelettel megcsókolja az oltárt, majd ha alkalmas, megtömjénezi. Ezután a ministránsokkal együtt ülőhelyéhez megy.A bevonulási ének végeztével a pap és a hívek állva keresztet vetnek, közben a pap a nép felé fordulva mondja:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A nép feleli: Ámen.

Majd a pap a nép felé fordulva kitárja karjait, és köszönti a népet:

A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítô ereje legyen mindnyájatokkal.

vagy: Az Úr legyen veletek. A nép feleli: És a te lelkeddel.

A püspök Az Úr legyen veletek helyett ezen első köszöntéskor ezt mondja: Békesség veletek.

3. A pap vagy diakónus vagy egy alkalmas segédkező egészen röviden bevezetheti a híveket a napi misébe. Ezután következik a bűnbánati cselekmény. A pap bűnbánatra hívja a híveket például az alább közölt valamelyik módon:

1) Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!

2) Testvéreim! Ismerjük be bűneinket, hogy méltón vehessünk részt a szentmisén!

3) Testvéreim! A szentmise kezdetén tekintsünk magunkba, és valljuk meg Isten előtt, hogy vétkeztünk!

4) Testvéreim! Mielőtt Isten igéjét meghallgatjuk és Krisztus áldozatában részt veszünk, kérjük Istentől bűneink bocsánatát!

5) Testvéreim! Mindnyájan rászorulunk Isten irgalmára. Szálljunk magunkba, és bocsássunk meg szívből egymásnak, hogy Isten irgalmára mi is méltók legyünk!

Rövid csendet tartanak. Majd mindnyájan közösen végzik a bűnbánati imát az alább közölt valamelyik módon:

1) Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással:

  és mindnyájan mellüket verve mondják:

én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.

Tovább folytatják:

Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

Most a pap bűnbocsánatért imádkozik:

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. A nép feleli: Ámen.

4. Következik az Uram, irgalmazz!, hacsak helyet nem kapott már magában a bűnbánati cselekményben.

Uram, irgalmazz! H.: Uram, irgalmazz!

Krisztus, kegyelmezz! H.: Krisztus, kegyelmezz!

Uram, irgalmazz! H.: Uram, irgalmazz!

5. Ezután a rubrikák szerint éneklik vagy mondják a himnuszt:

Dicsőség a magasságban Istennek,…

6. A himnusz végeztével a pap összetett kézzel mondja:

Könyörögjünk!

Most mindnyájan a pappal együtt rövid ideig csendben imádkoznak.

Majd a pap kitárt karral végzi a könyörgést, amelynek végén a nép feleli: Ámen.

AZ IGE LITURGIÁJA

7. Ezután a lektor az ambóhoz megy, és felolvassa az elsô olvasmányt, amelyet mindenki ülve hallgat: Olvasmány N. könyvéből.

Az olvasmány végén a lektor így szól: Ez az Isten igéje.

Mindenki feleli: Istennek legyen hála.

8. A zsoltárénekes, illetve a kántor elkezdi a zsoltárt, a nép pedig megismétli a zsoltárválaszt.

9. Ezután, ha az evangélium előtt van második olvasmány (szentlecke), a lektor az ambón olvassa, mint az elsőt:

Szentlecke Szent N. apostol(nak) ... leveléből.

A szentlecke végén a lektor így szól: Ez az Isten igéje.

Mindenki feleli: Istennek legyen hála.

10. Következik az Alleluja, vagy az evangélium előtti vers.

11. Eközben, ha lesz tömjénezés, a pap tömjént tesz a parázsra. Majd a diakónus, aki az evangéliumot fogja hirdetni, meghajol a pap előtt, és halk hangon áldást kér:

Adj áldást, Atyám! A pap halkan mondja: Az Úr legyen szívedben és ajkadon, hogy méltó és illő módon hirdesd evangéliumát az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében.

A diakónus feleli: Ámen.

Ha pedig nincs jelen diakónus, a pap az oltár előtt csendben, meghajolva imádkozza:

Tisztítsd meg szívemet és ajkamat, mindenható Isten,

hogy méltóképpen hirdethessem szent evangéliumodat.

12. Most a diakónus vagy a pap a turiferekkel és a gyertyavivőkkel -- amennyiben vannak -- az ambóhoz megy, és mondja: Az Úr legyen veletek. A nép feleli: És a te lelkeddel.

Diakónus vagy pap: Evangélium Szent N. könyvéből.

Közben keresztet rajzol a könyvre, homlokára, ajkára és mellére.

A nép feleli: Dicsőség neked, Istenünk.

Ezután a diakónus vagy a pap megtömjénezheti a könyvet, majd olvassa vagy énekeli az evangéliumot.

13. Az evangélium végén a diakónus vagy a pap hozzáfűzi: Ezek az evangélium igéi.

Mindnyájan válaszolnak: Áldunk téged, Krisztus.

Megcsókolja a könyvet, és csendben mondja: Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára.

14. Következik a homília, amely vasárnapokon és parancsolt ünnepnapokon kötelező, máskor pedig ajánlatos.

15. A homília befejeztével, amikor elő van írva, következik a Hitvallás:

Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idô kezdete előtt. Isten az Istentôl, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű; és minden általa lett.

Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből.

Mindnyájan mélyen meghajolnak:

Megtestesült a Szentlélek erejébôl Szűz Máriától, és emberré lett.

Felegyenesednek:

Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,

de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ô szólt a próféták szavával.

Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

16. Következik az egyetemes könyörgés, vagyis a hívek könyörgése.

AZ EUKARISZTIA LITURGIÁJA

17. Az egyetemes könyörgések befejeztével kezdődhet a felajánlási ének.

Közben a segédkezők korporálét, purifikatóriumot, kelyhet és misekönyvet tesznek az oltárra.

18. Kívánatos, hogy részvételük kifejezése végett maguk a hívek hozzák a kenyeret és a bort az eukarisztikus ünnepléshez, vagy más adományokat is, az Egyház szükségleteire és a szegényeknek.

19. A pap az oltárnál állva átveszi a segédkezőktől a paténát az ostyával, azt kissé fölemelve az oltár fölött tartja, és halkan mondja:

Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bôkezűségedből kaptuk a kenyeret. Felajánljuk neked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere.

Majd a paténát, rajta az ostyával, a korporáléra teszi.

Ha pedig nincs felajánlási ének, a pap hangosan is mondhatja e szavakat, melyek végén a nép válaszolhat: Áldott legyen az Isten mindörökké.

20. A diakónus vagy a pap bort és kevés vizet önt a kehelybe, közben halkan mondja:

A bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek.

21. Ezután a pap fogja a kelyhet, kissé fölemelve az oltár fölött tartja, és halkan mondja:

Áldott vagy, Urunk, mindenséd Istene, mert a te bôkezűségedből kaptuk a bort. Felajánljuk neked, mint a szôlôtô termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.

Utána a kelyhet a korporáléra helyezi.   Ha pedig nincs felajánlási ének, a pap hangosan is mondhatja e szavakat, melyek végén a nép válaszolhat: Áldott legyen az Isten mindörökké.

22. Ezután a pap meghajolva halkan imádkozza:

Alázatos lélekkel és töredelmes szívvel kérünk, Urunk, Istenünk, fogadj el minket,

és legyen kedves színed előtt áldozatunk.

23. A pap ezután megtömjénezheti az áldozati adományokat és az oltárt, a diakónus vagy az egyik segédkező pedig a papot és a népet.

24. A pap az oltárnál oldalt állva kezet mos, és halkan mondja:

Mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem.

25. Visszatérve az oltár közepéhez, a nép felé fordulva

kiterjeszti, majd összeteszi kezét, és mondja:

Magyar	Latin	Szlovák	Angol	Magyar - javított
Imádkozzatok,	Orate	Modlite sa	Pray,	Imádkozzatok,
testvéreim,	fratres	bratia a sestry	brethren	testvéreim,
hogy áldozatunk	ut meum ac vestrum sacrifícium	aby sa moja i vaša obeta	that my sacrifice and yours	hogy áldozatom és a ti áldozatotok
kedves legyen	acceptabile fiat	zaľúbila	may be acceptable	kedves legyen
a mindenható Atyaisten előtt.	apud Deum Patrem omnipotentem.	Bohu Otcu Všemohúcemu.	to God, the almighty Father.	a mindenható Atyaisten előtt.

A nép feleli:

Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot nevének dicséretére és dicsőségére, mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára.

26. A nép felelete után a pap kitárt karral elvégzi a felajánló könyörgést.

A nép Ámen-nel felel.

AZ EUKARISZTIKUS IMA

27. A pap most elkezdi az Eukarisztikus imát.

Karját kitárva mondja: Az Úr legyen veletek.

A hívek válaszolják: És a te lelkeddel.

A pap magasabbra emeli kezét, és folytatja: Emeljük föl szívünket.

A hívek: Fölemeltük az Úrhoz.

A pap kitárt karral: Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.

A hívek: Méltó és igazságos.

A pap kitárt karral folytatja a prefációt. A prefáció végén kezét összezárja és a hívekkel együtt fejezi be a prefációt, énekelve vagy hangosan mondva:

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene. Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

A szentáldozás szertartása, befejező szertartás

125. A pap leteszi a kelyhet és a paténát, és összetett kézzel mondja:

Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk:

Kitárja karjait, és a néppel együtt folytatja: 

Mi atyánk…

126. Kitárt karral egyedül a pap mondja:

Szabadíts meg…

Kezét összeteszi. A nép az imát így fejezi be:

Mert tied az ország…

127. Ezután a pap kitárt karral, hangosan mondja:

Urunk Jézus Krisztus…

Kezét összeteszi. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.

A nép feleli: Ámen.

128. A pap a nép felé fordulva, karjait kitárva, majd összetéve, így szól:

Az Úr békéje legyen veletek mindekor!

Nép: És a te lelkeddel.

129. Ezután, ha alkalmas, a diakónus vagy a pap így szól:

Pap: Köszöntsétek egymást a béke jelével.

Nép: Legyen békesség köztünk mindekor.

Ezután mindnyájan a béke és a szeretet jelével, például kézfogással vagy meghajlással köszönthetik egymást.

130. A pap kezébe veszi a szentostyát, a paténa felett megtöri, és egy részecskéjét a kehelybe ejti, közben halkan mondja:

A mi Urunk, Jézus Krisztus testének és vérének egyesítése váljék a szentáldozásban lelkünk üdvösségére.

131. Ezalatt éneklik vagy mondják:

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk.

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk.

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét.

132. Ezután a pap összetett kézzel halkan mondja:

Uram, Jézus Krisztus, az élô Isten Fia, te az Atya akaratából a Szentlélek közreműködésével

halálod által életre keltetted a világot, szabadíts meg engem szent tested és véred által

minden vétkemtôl és minden bajtól: add, hogy mindig ragaszkodjam törvényeidhez,

és soha el ne szakadjak tőled.

És:

Uram, Jézus Krisztus, szent tested és véred vétele ne váljék ítéletemre és kárhozatomra,

hanem jóságodból szolgáljon lelkem és testem oltalmára és gyógyulására.

133. A pap térdet hajt, kezébe veszi a szentostyát, kissé fölemelve tartja a paténa felett, és a nép felé fordulva hangosan mondja:

Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.

A néppel együtt folytatja:

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.

134. A pap az oltár felé fordulva halkan mondja:

Krisztus teste őrizzen meg engem az örök életre.

Tisztelettel magához veszi Krisztus testét.

Majd fogja a kelyhet, és halkan mondja:

Krisztus vére őrizzen meg engem az örök életre.

Tisztelettel magához veszi Krisztus vérét.

135. Ezután fogja a paténát, illetve az áldoztató edényt, az áldozókhoz megy, a szentostyát minden egyes áldozó előtt kissé felemeli, és mondja: Krisztus teste.

Az áldozó feleli: Ámen.   És megáldozik.

137. Amikor a pap magához veszi Krisztus testét, elkezdődik az Áldozási ének.

138. A hívek áldozása után a pap vagy a diakónus, vagy az akolitus a miséző kehely fölött purifikálja a paténát, majd a kelyhet magát. Amikor a pap purifikál, halkan mondja:

Add, Urunk, hogy tiszta szívvel fogadjuk, amit ajkunkkal magunkhoz vettünk.

Földi életünkben kapott ajándékod segítsen bennünket az örök életre.

139. Ezután a pap visszamehet a székhez. Megfelelő ideig szent csendet tarthat, vagy pedig a néppel hálaadó éneket vagy zsoltárt énekelhet.

140. Majd a pap a széknél vagy az oltárnál állva, összetett kézzel mondja:

Könyörögjünk!

  Most mindnyájan a pappal együtt rövid ideig csendben imádkoznak, hacsak áldozás után már nem tartottak szent csendet. Ezután a pap kitárt karral végzi az Áldozás utáni könyörgést, amelynek végén a nép feleli: Ámen.

Befejező szertartás

141. Ha van, most következik a rövid hirdetés.

142. Ezután következik az elbocsátás. A pap a nép felé fordulva kitárja karjait és mondja:

Pap: Az Úr legyen veletek.

Nép: És a te lelkeddel.

Pap: Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: Az Atya, + a Fiú, és a Szentlélek.

Nép: Ámen.

Pap: A szentmise véget ért, menjetek békével.

Nép: Istennek legyen hála.

144. Végül a pap tisztelettel megcsókolja az oltárt, mint a mise kezdetén.

A segédkezőkkel együtt kellő tiszteletadást végez, és eltávozik.

Újabb interjú arról, kik fedezik fel maguknak a régi rítust

http://777blog.hu/interju/nem-azert-nezunk-egy-kivegzoeszkozon-fuggo-holttestet-mert-az-olyan-bajos-kiss-bertalan-777-nek/

Interjú, beszélgetés Kiss Bertalannal, a Juventutem Magyarország vezetőjével.

Homília 2017 május 7

7. 05. 2017 Húsvét IV. vasárnapja, Jópásztor vasárnap, 09.15 PÉD, 10.30 JÁN

         Krisztusban kedves testvérek. Ha mélyebben meg akarjuk érteni János evangéliumának most hallott részletét, amely a jó pásztor alakjáról beszél, az egész összefüggésben kell olvasnunk. Jézus a 9.fejezetben azt nyilatkoztatja ki magáról, hogy ő a világ világossága, aki meggyógyítja a vakon születettet, és előremutat a zsidók lelki vakságára. Etiópiai Hénok apokrif irata úgy beszél a zsidókról a Messiás eljöveteléig, mint a vakság időszakáról. Aki a látást vissza akarja adni, nem más, mint Jézus, igazolva ezzel, hogy ő az igaz pásztor, az egyedüli pásztor aki a nyájat az üdvösség felé vezeti, és ő a várva várt Messiás.

         Az egész szakasz több kis részből áll, melyeket később kapcsoltak össze egy egésszé. Ezzel lehet megmagyarázni, miért találkozunk a szövegben olyan sok hasonlattal és képpel, és miért nehéz megtalálni a logikai összefüggést az egyes részek között.

         Az első részben, amit most hallottunk, Jézus azonosítja magát a Jó Pásztorral, aki belép a juhok aklába. Az akol görögül aulé, Jézus az akolba az ajtón keresztül lép be. Az aulé szóval jelölték régen a templom bejárata körüli részt, ahol a nép egybegyűlt.

         Jézus, mint a nép hiteles vezetője mutatkozik be, akinek Isten hatalmat adott, a rablókkal és tolvajokkal szemben.

         A palesztin pásztorok különféle fütty jelekkel és vezényszavakkal terelték a bárányokat, amit ezek az állatok jól ismertek, és követték a pásztort, Jézus ismeri övéit, és övéi ismerik az ő hangját. A Jó Pásztor kivezeti őket, a Messiás az üdvösség felé vezeti népét, és a nyáj, a bárányok nyugodtan, félelem nélkül követik őt.

         Mivel hallgatói nem nagyon értették, mit akar mondani, a második hasonlat, amit Jézus mondott: Én vagy az ajtó. Mert Jézus az Út, az egyedüli közvetítő Isten és ember között. Aki Jézuson keresztül megy, életet talál, biztonságot talál, bizonyosságot, legelőt talál, az élet teljességét. A pásztor küldetése szolgálni a bárányokat. Ezzel ellentétesen tesznek azok, akik szeretik kihasználni hatalmukat, amit Isten nem is bízott rájuk, és amely átváltozik öncélú kizsákmányolássá, elnyomássá, erőszakká.

         A ma hallott mindhárom igerészlet hátterében Krisztus áll, a jó Pásztor, akit az Atya küldött, hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott nyáját.

         A pásztor az evangéliumban olyan mint az ajtó, amelyen keresztül be lehet menni a juhok aklába. Jézus megengedi nekünk hogy rajta keresztül bensőséges kapcsolatunk legyen Istennel, aki a mi Atyánk. Ez az egész emberi élet legfőbb célja: hazatérni az Atyához, az Atya ölébe megérkezni, ahonnan Krisztus eljött és ahová visszatért, miután véghezvitte a mi megváltásunkat.

         Ezért a jelen idő a vándorlás ideje, a visszatérés, a hazatérés ideje, a keresés, a nosztalgia ideje. Minden, ami életünkben lejátszódik, jelentősége van az örök célunkkal kapcsolatban, amit akarunk kell elérni, amit el kell érnünk életünk végén.

         Isten terve velünk nem más, mint menni az emberek közé, akik jobban szét vannak szóródva, mint a bárányok, és próbálni vezetni őket az üdvösség felé, az örök élet felé.

         Az ajtó, amelyen mindenkinek be kell menni, nem más mint Jézus Krisztus. Ő az üdvösség kapuja, az élet és a remény, ő ez a minden, és még ennél is több.

         Végtelenül nehéz annyira alázatosnak lenni, hogy képesek legyünk felismerni az igazi pásztor hangját, aki hív minket, hogy térjünk vissza a mi önzőségünk rövidítéseiről, és menjünk be az ő országába, az igazi szabadság királyságába.

         Egész életünk, örök üdvösségünk attól függ, hogy vajon fogunk e Jézusra hallgatni, követni őt, és őrajta keresztül bemenni.

         Jézus a mi jó pásztorunk, és a mi jó legelőnk, aki tévedés nélkül vezet minket az élet útjain, aki név szerint ismer minket, és nap mint nap hív minket. Kérjük a mai szentmisében, hogy tegyen minket még inkább képessé arra, hogy meghalljuk a hangját és mindig érezni tudjuk az ő bátorító jelenlétét.

         Lehet, hogy sokszor úgy tűnik nekünk, hogy az út, amin vezet minket, túl szűk és néha áthatolhatatlan, és az éj néha túl sötét és végtelennek tűnő.

         De ha az Úr után fogunk haladni mindenféle letérések és kerülők nélkül, és félelem nélkül fogunk menni előre, akkor elérjük a legelőket amelyek szép zöldek és friss források vannak ott, ahol igazán el tudjuk majd oltani szomjunkat, és ahol megtaláljuk igazi nyugalmunkat.

         Kérjük ma, Jópásztor vasárnapján az Urat, hogy adjon nekünk sok jó pásztort, sok igaz papot, akik nem a maguk előnyét nézik, hanem mindig az igazságot prédikálják, és élik is, törekedve az élet szentségre, az igaz Krisztus követésre, nem megijedve a farkasoktól, akik próbálják a nyájat és a pásztorokat szétkergetni. Krisztus csak egy van, igazság csak egy van, menyország is csak egy  van: csak azok jutnak el oda, akik Krisztuson keresztül mennek, aki az Út, az Igazság és az Élet.

         Jézus az ajtó, lépjünk be ő rajta keresztül abba a hajlékba, amit az idők kezdetétől nekünk készített, pásztoraink: a pápa, a püspökök és papjaink vezetése alatt.

         Adj nekünk Urunk sok szent papot, sok jó papot, sok Jézus és Mária szíve szerinti papot.