SZLOVÁKIA PÜSPÖKEINEK PÁSZTORLEVELE
a 2015-ös „A
nemzeti menetelés az életért” rendezett összejövetelre.
Kedves jó Hívek!
Ha figyelmesen és egységben hallgatjuk a mai vasárnap olvasmányait – vagyis
Izajás próféta szavait, a zsoltáros felhívásait, Szent Jakab levelét, valamint Szent Márk evangéliumát – könnyen észrevesszük
közös nevezőjüket: az ember képességét a látásra és a hallásra. Az első olvasmányban
a próféta azt ígéri, hogy a vakok szeme megnyílik, a süketek füle hallani fog,
a némák nyelve örvendezve ujjong. A zsoltáros hozzáfűzi, hogy „Az Úr irgalmas. Az elnyomottaknak igazságot
szolgáltat. Az éhezőknek kenyeret osztogat. Megszabadítja a foglyokat.
Megnyitja a vakok szemét. Fölemeli a megalázottakat. Szereti az igazat. Megőrzi
az idegent. Pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját
zsákutcába viszi.” Majd pedig Szent Jakab apostol az „odafigyelni” és „meghallani”
igéket használja; odafigyelni a szegényre s nem a gazdagra, meghallani a mennyek
országának igazi örököseihez szóló szavakat. Mindezek a képek közelebb visznek
minket az evangéliumhoz, amelyben az Úr Jézus érintése az „Effeta!” felszólítással meggyógyítja a süketnémát, miközben ennek
a „Nyílj meg!”- nek nemcsak az lett a
gyümölcse, hogy a süket hallani kezdett, hanem, hogy elkezdett „érthetően beszélni”.
Az érthető beszéd, a hallás meggyógyításának természetes következménye;
hiszen az érthető beszéd a jó hallástól függ, a képességtől megkülönböztetni a
valódit a valótlantól, a hamisat a hitelestől. Manapság ez a megkülönböztetés
néha azért nehéz, mivel társadalmunkban az álságos hazugság nem egyszer
ártatlan álláspontként mutatkozik meg, úgy, mint a demokratikus párbeszéd egyik
nézete, vagy mint a személyes véleményhez való jog. És mi félünk kimondani,
hogy ez a hamis állítás egyszerűen nem igaz. Sajnos, ezek a hazugságok nem
kerülik el az olyan komoly problémákat sem, mint a család, a szülői hivatás,
vagy a gyermekség mibenléte.
Fél évvel ezelőtt az egyik szlovákiai gazdasági hetilapban egy írás jelent meg
a következő megdöbbentő címmel: „Köszönöm,
de nekem nem lesznek gyerekeim. Utódok nélkül miért előnyös az élet?”
(Trend, 2015. 4. 21.). A cikk egy külföldi könyvről szól, amelyben anyagilag
jól szituált emberek vallanak arról, hogy miért nem akarnak gyermekeket
vállalni. Indítékuk hasonlóképpen meglepőek, mint a cikk címe. A nő anyasága,
mint természetes követelmény - előítéletként, a közlekedési eszközökön utazó zsibongó
gyerekek a többi utast hátrányosan érintő cselekedeteként van megjelölve. Egy
másik kijelentés nem ódzkodik a gyerekek nevelését idő- és energiaveszteségnek bélyegezni,
vagy aggodalmat fogalmazni meg a gyermek nemzését illetően a mai úgymond érzéketlen
fogyasztói világban. Nem hiányoznak a vádaskodások sem az olyan emberekkel
szemben, akik elhatározták, hogy szülőkké válnak. Állítólag ők gyakran sokkal
önzőbbek, mint a gyermektelen párok, akik állítólag bizonyos tanulmányok
szerint hasznosabbak a közösség számára, mint a gyermekes családok. „A szülő nő
elve” – idézzük – „mélyen be van gyökerezve a ma társadalmában, ami - szerintük
- Szlovákiát a maradiak kategóriájába sorolja.
Ezen kijelentések közös nevezője a remény
elvesztése. A reményé, hogy van értelme az élet odaajándékozásának, hogy van
értelme áldozatot hozni, hogy van értelme a másikért lenni. Ennek a reménytelenségnek
logikájában a szülő nő iránt tanúsított tisztelet Szlovákiában, mint
konzervatív, elavult, korszerűtlen valami van megjelölve. Csakhogy a „konzervatív” szó a „konzerválni” szóból ered, ami az eredeti állapot megőrzését
jelenti. Az anyaság, az apaság, a szülői hivatás a Teremtő legeredetibb
tervének része, akinek szeretetét a Szentírás épp az atyaság és anyaság
magasztos fogalmaival hozza közelebb hozzánk. Ezért, mi igenis, konzervatívak
vagyunk annak értelmében, hogy ha nem ragaszkodunk az emberi civilizáció és
minden emberi élet Isten általi legmélyebb, lerakott alapjaihoz, akkor pusztulásra
ítéljük önmagunkat. „Minden élet ajándék”
– hangsúlyozza Ferenc pápa (Ferenc pápa Tweet-je, 2015. 1. 22.). Arra szólít fel
minket, hogy az élet minden szakaszában - Isten tervének bátor és
szeretetteljes mindennapi védésében - szálljunk szembe a kiselejtezés
kultúrájával” (Ferenc pápa üzenete, 2015. 5. 15.). Ilyen és hasonló szavakat
intézett a Szentatya a résztvevőkhöz a „Menetelés
az életért” Washingtonban, Párizsban, illetve Rómában, ahol egy kis időre ő
maga is csatlakozott a menet résztvevőihez, a következő szavakkal buzdítva őket:
„Menjetek tovább, az életet mindig védeni
kell!” (Ferenc pápa beszéde, 2014. 5. 5.). Az emberi élet mindig és
mindenütt való megvédéséről meg voltunk győződve a Menetelés az életért, Kassán, 2013. szeptemberében is. Annak
különös légköre még elevenen él emlékezetünkben. A résztvevők közül már akkor
többen kifejezték vágyukat, hogy a jövőben ismét szívesen bekapcsolódnának
valami hasonlóba. S a jövő, vagyis jelenünk az sejteti, hogy az élet támogatása
és védelme végképp nem veszített időszerűségéből.
Haladjunk tehát tovább – meggyógyított hallásúak és látásúak –, hogy „érthetően beszéljünk”, mint a
meggyógyított férfi a mai evangéliumban. Beszélni, önmagunkat nemcsak szavakkal,
de gesztusokkal, kapcsolatokkal, jelképekkel is ki lehet fejezni, vagy például
részvétellel valamilyen jelentős rendezvényen. Egy ilyenre ismét szívélyesen
meghívunk Benneteket: Pozsonyba a „Menetelés
az életért”, megtartott rendezvényre, amely szeptember 20-án, vasárnap
délután félháromkor kezdődik. Jöjjetek a minden jóakaratú ember békés
manifesztációjára! Jöjjetek közös tanúságot tenni életünk értelméről, amelynek kezdete,
iránya és célja van! Jöjjetek tanúságot tenni arról, hogy életünk és minden
emberi élet megszentelt ajándék, amelyet tökéletesíteni, ápolni és tovább kell adni.
Az idei menetelés jelmondata: „Az élet, öröm!”. Vágyjuk ezt az örömet megosztani
másokkal! Vágyjuk felkínálni és továbbadni másoknak, beleértve azokat is,
akiknek nincs erejük élni ezt a reményt! Lépjünk Pozsony utcáira úgy, mint
olyan emberek, akik közösen megélve reményüket, kölcsönösen megerősödnek abban
a reményben, amely nélkül nincs igazi jövő!
Viszontlátásra Pozsonyban!
Szlovákia püspökei mindnyájatokra Isten áldását adják – az Atya, a Fiú és a
Szentlélek nevében.
Kérjük a Pásztorlevelet
minden szentmisében a homília helyett felolvasni vasárnap, 2015. szeptember
6-án.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése