4. 06. 2017 Pünkösd – Búcsú, Szepsi, 09.30
Ha felütjük a Bibliát, a Szentírást, az
első lapon, a Teremtés könyvét, ezt találjuk a legelején: Isten lelke lebegett
a vizek fölött.
Ha tovább
olvassuk: akkor az ember teremtéséről szóló híreket halljuk: Teremtsünk embert
képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Istenhez hasonlítunk a Szentírás szavai
szerint: ebből fakad emberi méltóságunk: főleg halhatatlan lelkünkkel
hasonlítunk Hozzá. Az Isten lelket lehelt az élettelen anyagba: így lett az
ember élő lénnyé.
Eszerint az Isten által teremtett
emberben van valami, ami megkülönböztet minket minden más élőlénytől:
a szellemi lélek, a személy központja bennünk van. Ezzel az emberben
olyan képesség van, mely révén képesek vagyunk az Istenre. Ádámnak nem voltak
teológiai ismeretei, de tudta, hogy Isten az ő Atyja, testben hasonlított az
eljövendő Krisztusra és a Szentlélekben képes volt arra, hogy kapcsolatba
lépjen az Istennel. Ez egy szerény, de gyönyörűséges kezdet volt, amit az ősbűn
tönkretett. De nem egészen: a Lélek működése nem szűnt meg az emberben.
Isten az élet
leheletét lehelte az emberbe. Ez azóta is benne van mindenkiben: az isten
kapcsolat mindenkiben benne rejlik csírájában. Csak rajtunk múlik, igent
mondunk e erre.
Talán választ keresünk Pünkösdkor arra,
honnan is van a Szentlélek, ki is az, akit ma ünneplünk? A Hiszekegy,
ami hitünk igazságainak rövid összefoglalása, siet segítségünkre:
A Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, aki Urunk és Éltetőnk. Szent Ágoston mondja: Az Atya megismeri önmagát,
ez a tökéletes és kimondott önismeret személyesül meg a Fiúban, aki
öröktől fogva születik tőle. Az Atya szereti a Fiút, és ez a szeretet
olyan tökéletes, hogy megszemélyesül a Szentlélekben. A Szentlélek
létezése és tevékenysége viszont nemcsak az Isten belső életére korlátozódik:
arra törekszik, hogy Isten boldog életébe bevonja a teremtményeket is.
A Szentlélek által árad felénk Isten szeretete és boldogító ismerete.
Isten képmására vagyunk teremtve: nem
hiába mondjuk, az emberi test a Szentlélek temploma. Az ember keresi
Istent, és ha megtalálta, imádni akarja őt, imádni kell Istent, meg kell
gyújtani szívünkben az Isten előtti örökmécsest. Az az igazi tragédia, ha ezt
a mécsest elfújjuk, és az isteni szeretetet bilincsnek nézzük. Ha az ember
fellázad a bennünk lakó Isten ellen, akkor ő távozik életünk templomából
és helyét bálványok foglalják el.
Isten nem örül ennek, a múltban
sem örült, ha valaki kizárta őt szívéből: ezért van a Pünkösd, ezért jött
el a Szentlélek, hogy az embert újra Isten templomává szentelje.
A Mennyei Atya nem nézheti, hogy a világ legszebb temploma a bűn
tanyája legyen. Ezért volt a megváltás, ezért küldte fiát erre
a világra, hogy vérével tisztára mosson minket, és ezért küldte
a Szentlelket, hogy újra az embert templommá szentelje.
A második
Lélek kiáradás tehát a megtestesülés volt, amit a Hiszekegyben
meghajolva imádkozunk: Isten és ember együttműködött a Fiúisten emberré
levésében. Jézus jelenléte ezen a földön Lélek közvetítés: aki kapcsolatba
kerül vele, az mind részesül a Szentlélekben: Keresztelő János már
magzatként felujjong Erzsébet méhében, Simeon és Anna is betelnek
szentlélekkel, amikor a gyermek Jézust karjaikba veszik, a Lélek erejével
gyógyítanak, tanítanak, űznek ördögöt a tanítványok.
A harmadik
Lélek kiáradás az Egyház Pünkösdje. Igaz, Szent János leírása szerint Jézus már
kereszthalálakor átadta a Lelket, de János beszámolója szerint Mária és
a szeretett tanítvány személyében már az Egyház is megszületik. Szent
Lukács máshogy számol be: Evangéliuma kezdetén Mária foganja Krisztust a Szentlélektől,
másik könyvét, az Apostolok cselekedeteit pedig azzal kezdi, hogy Krisztus
élete ugyanezen Szentlélektől a hívek közösségében fogan meg, és ölt
testet az Egyházban.
A Szentlélek
Pünkösdi kiáradása az Egyházban most is tart, egészen a világ végezetéig.
A pap szavára nap, mint nap leszáll a kenyérre és a borra, hogy
erejéből az Krisztus teste és vére legyen. A Szentségek hétágú folyamán
keresztül szünet nélkül árad a Lélek: közénk hozva a Feltámadt
Krisztust. S ő támasztja bennünk a hitet, ő emel föl a felfoghatatlan
misztériumok magasságába. A kenyér és a bor átlényegülése, amely
a látás és az ízlelés elől rejtve marad, nagyobb csoda, mint a víz
borrá változtatása a kánai menyegzőn, mert mindenestül a hit világába
tartozik, s az örök életet, Isten életét közvetíti. Az Atya
a Szívünkbe árasztotta a Szentlelket, hogy Isten fiainak új életét
elnyerjük - olvassuk a Galata levélben.
Tévedés tehát
azt gondolni mindezek után, hogy a pünkösdi esemény egyszer régen
lejátszódott valahol a Szentföldön, és nekünk már semmi dolgunk. Az
örökkévalóság Urát nem lehet az elmúlás szigetére száműzni. Ma is folytatja
megszentelő tevékenységét. Minden keresztelő alkalmával vízből és Szentlélekből
új és élő templomot szentel magának. Az Isten szereti és nagyrabecsüli az
embert, akkor is, ha sokan csak egy számot látnak bennünk. Valaki csak egy
rabszolgát lát, vagy csak egy számot a statisztikában: minden ember
értékes.
Az ember azért épít templomot kőből,
fából, mert maga is templom: az Isten temploma. Ha mi, keresztények
megfeledkezünk méltóságunkról, arról, hogy Isten temploma vagyunk, akkor lassan
a kőtemplomok is kiürülnek és jobb esetben idegenforgalmi nevezetesség
lesz belőlük. Mivel látjuk magunk körül, milyen sokan járnak messze
a templomtól, és nem törődnek saját testük templomának tisztaságával,
szentségével, hogy rendbe legyen, hogy rend legyen önmagukban, ezért van helyén
a mai vasárnapon kérni Istent, hogy küldje el Szentlelkét, tisztítsa meg
az emberi szívek templomát, gyújtsa meg benne a hit, az imádás mécsesét,
és szentelje fel ékes, tisztaságos lakóhelyévé.
Ha föltekintünk templomunk főoltárára,
a szentségház két oldalán szinte észrevétlenül megbújik 12 kis szobor, nem
mások ezek, mint az apostolok, mindegyik a kezében tartja azt az eszközt,
amivel elnyerte a vértanúság pálmáját, mivel a végsőkig tanúságot
tettek Krisztus mellett. Ismerjük a nevüket, a Szentek életéből
kiolvashatjuk, melyikük hogyan nyerte el a vértanúság pálmáját. A négy
evangéliumból, az Apostolok cselekedeteiből és Pál apostol leveleiből sokat
tudunk róluk: honnan indultak, hogy az Úr meghívta őket, hogy követték őt, és
hogy eljött a Pünkösd, amikor erőt kaptak felülről, és egész hátralévő
életükben tanúskodtak ott, ahová a Lélek küldte, indította őket.
Ezek az apostolok a mi példaképeink
is kell, hogy legyenek abban, hogyan működtek közre életük folyamán a
Szentlélek Istennel, hogyan fogadták be őt, hogyan indultak az Ő szavára, az
egész világra, hirdetve mindenkinek az Örömhírt.
Ismerjük saját életeinket, honnan
indultunk, hol tartunk most és hová szeretnénk eljutni. Nekünk is így kell
Isten közelében állnunk, mint a tizenkét apostol. Az Úr szeretné, ha mi is
megélnénk a Pünkösdöt, a Szentlélek kiáradását személyes életünkbe,
újra meg újra, hogyha volna bennünk elegendő bátorság, hit, tartás kiállni és
tanúságot tenni, hogy Jézus Krisztus a mi megváltónk, a mi
Üdvözítőnk.
Isten az ő Lelkét nem szűkmarkúan adja:
kinek-kinek annyit szeretne adni, amennyit képes belőle befogadni:
a Pünkösdi események előtt az apostolok zárva tartották az ajtót, mert
féltek, amikor viszont leszállt rájuk a Lélek, beszélni kezdtek.
A világban sok a beszéd, nagy
a zaj, a zűrzavar. Nehéz kiszűrni gyakran a sok hazugságból az
igazságot, nehéz meghallani az igaz hangot, amit követni kell, követni érdemes.
Ezért is jött el a Szentlélek, aki képes minket megvilágosítani,
a Bölcsesség lelke, az Értelem lelke, hogy helyes úton járjunk, az igazi
Igazságot kövessük.
Pünkösd napján együtt voltak az emeleti
teremben, ott, ahol az utolsó vacsora is volt, ahol az Úr Jézus búcsúzott
apostolaitól. Újra együtt voltak, és ott volt Mária is velük. Mi is mindig újra
együtt vagyunk, amikor a szentmisét ünnepeljük: de fontos, hogy Mária is
itt legyen velünk: ő, akinek olyan különös kapcsolata volt
a Szentlélekkel: az Ige testté lett az ő szűzi testében. És ott volt
a Mennybemenetel után is, Pünkösdkor, és leszállt rá a Szentlélek,
hogy az egyháznak anyja és szíve legyen.
A Szentlélek működött Mária életében: betöltötte őt páratlan módon
a kegyelemmel, és termékennyé tette az ő szüzességét, hogy világra hozza
Isten megtestesült Fiát. A Szentlélek Máriát anyává tette: Jézusnak az
anyja és az Egyház anyja is lett. Mária ott volt a Tizenkettő között
Pünkösd napján: amikor az Egyház nyilvánosság elé lépésével megnyitotta az
utolsó időket.
Mária legyen példaképünk az apostolokkal együtt, hogy fontos, hogy Isten
Lelke megpihenjen rajtunk, és mutassa mindig a helyes utat.
Hallottuk az első olvasmányban: mindenkit eltöltött a Szentlélek: Isten
Lelke ma is ugyanúgy kiárad, ki akar áradni mindenkire, aki elég nyitott arra,
hogy ezt a Lelket befogadja. Nincs olyan területe az emberi életnek, ahol
Isten Lelke ne volna ott: egyedül akkor úgymond próbálja elűzni magától az
ember a Szentlelket, amikor bűnt követ el, ezekben próbál megátalkodni, de
Isten mindig segítségünkre siet: a bűnbánatra indít, a megtérésre,
a hozzá való visszatérésre.
Nagy a mi méltóságunk, nagy
a mi felelősségünk: Isten képmására teremtve, a Szentlélek
templomaiként: segítségünkre siet mindenkor maga a Szentlélek, hogy ennek
a nagy méltóságnak és felelősségnek meg tudjunk felelni. Isten kegyelme
mindenkor készen áll: rajtunk is áll, hogy készek vagyunk e befogadni.
Kérjük a mai ünnepen a hét
ajándékú Szentlelket, hogy töltsön el minket csordultig az ő ajándékaival, hogy
bölcsek tudjunk lenni: hogy meglegyen a helyes értékrendünk, hogy
a mennyei dolgokat jobban szeressük a földieknél. Kérjük az értelem lelkét, hogy hitünk
titkait egyre jobban, mélyebben, teljesebben meg tudjuk érteni. A jó tanács lelke siessen
segítségünkre, amikor életünkben döntési helyzetben vagyunk, hogy fel tudjuk
ismerni, mit kell tennünk. Az erősség
lelke segítsen legyőzni emberi félelmeinket, kishitűségünket, gyengeségeinket,
hogy képesek legyünk az erények gyakorlására, hogy mindig, mindenek ellenére
kitartsunk Krisztus mellett. A Tudomány
lelke tanítson bennünket arra, hogy mindamellett, amit igyekszünk megismerni,
hogy Krisztus ismeretében is egyre jobban elmélyedjünk. A Jámborság lelke segítsen, hogy mindig gyermeki
szívvel tudjunk Istenhez fordulni. Az
Úr félelmének lelke pedig buzdítson, hogy Isten jelenlétére figyelni tudjunk,
hogy mindig kerüljük az olyan tetteket, amelyek által a kárhozatra
juthatunk, és ehelyett mindig az üdvösség elnyerésére törekedjünk.
A Szentlélek az új élet forrása
a mi számunkra, hiszen Isten arra hív minket, hogy a Lélek szerint
éljünk. Az ember hivatása nem más, mint élet a Szentlélekben.
Nagy a mi
méltóságunk: Isten képmására teremtve, Isten éltető lelket lehelt belénk:
legyünk, mint az apostolok, bátrak és tanúságtevők, és kitartók, egész
a végsőkig. Adja Isten, hogy a Lélek gyümölcseit fokozatosan
megteremjük: a szeretetet, az örömöt, a békességet, a türelmet,
a kedvességet, a jóságot, a hűséget és a szelídséget.
Ámen.
