Homília Évközi 31. vasárnap A év

5. XI. 2017, ÉVK 31. VAS, A év,

     Malakiás próféta a fogság utáni időben működött, amikor a Jeruzsálemi templomot újjáépítették, és a zsidó papság megkezdte benne a szolgálatot. A papok azonban elvilágiasodtak: nem az Isten előtti hódolat vezette szolgálatukat, és a népet is hasonló úton vezették.

     Isten népe abban mutatja meg igazán, kihez tartozik, hogy erkölcsösen él, és őszinte hódolata és imádsága is sokat mondó.

Hallgassuk csak meg újra Malakiás próféta részletét: Ti letértetek az útról, sőt sokan elbuktak tanításotok miatt.

     Helyettesítsük be ezt a részletet a 21.század szövegkörnyezetébe: aki ma nyitott szemmel figyeli a történést a katolikus egyházban, és nemzetközi szinten is tájékozott, sajnos ugyan ezt láthatja: napról napra, hétről hétre nő a káosz, a kétértelműség, az ellentmondás egyes országok püspökei között.

     Ami Németországban nem bűn már 30-40 éve, az még Szlovákiában mindig bűnnek számít és annak is fog számítani az idők végéig, mert a Tízparancsolatot nem lehet megváltoztatni. Egyedül félremagyarázni, ahogy ezt teszik, számos püspök, szerte a világon. Az Egyház mindig akkor emelkedett fel, amikor Isten útján járt és a szűk utat mutatta mindenkinek, és akkor hullott a mélybe, amikor nem Isten útjain járt, hanem a tanításban az emberek személyére volt tekintettel.

Mi is feltehetjük a kérdést a prófétával: Vajon nem egy Atyánk van-e mindannyiunknak? Vajon nem ugyanaz az Isten teremtett-e minket?

Ezek lehetnek költői kérdések, de életbe vágó kérdések: ahogy Barsi Balázs híres ferences atya is szokta mondogatni az utóbbi időben egyre gyakrabban: mindenkinek színt kellesz vallani, melyik oldalon áll, kit akar követni.

Nem lehet kétfelé sántikálni, csak úgy szemre megtartani Isten parancsait, közben pedig mindent megtenni, ami csak nekünk tetszik.

Elég csak újra meg újra nyugaton körül nézni: ahol az Isten előtti hódolat van a középpontban, ahol törekednek az igaz hitet megőrizni, ott a templomok tele vannak: ahol Isten a szentmise középpontja.

De ahol az ember lett mindennek a mértéke, és középpontja, ott bizony egyre fogy a nép, mert ez egyre kevesebb embert szólít meg. Nem lehet csak hallgatni, és mosolyogni, hogy minden rendben van: rossz irányba halad ez a világ, és Isten nem hagy magából gúnyt űzni és nem hagyja kinevetni magát.

Nekünk Krisztus hívőknek és Krisztus követőknek az a dolgunk, hogy Katolikus hitünket még inkább, még mélyebben megismerjük, és a mindenkori hagyomány és az Egyház mindenkori tanítása mérlegén lemérjünk mindent, amit elénk adnak. Ami igaz, és ami összeegyeztethető az igaz hittel, azt kövessük, ami pedig tévtanítás, azt utasítsuk el, és figyelmeztessünk erre másokat is.

     Ti letértetek az útról, sőt sokan elbuktak tanításotok miatt: régen, ha valaki valamit félremagyarázott, és erre rájött az Egyház vezetése, akkor a tévtanítót megintették és helyre kellett hoznia a kárt, ha nem volt erre hajlandó, akkor kiközösítették az Egyházból.

     Ma sajnos nagyon sokan saját szájukíze szerint csűrik csavarják Jézus tanítását, mit sem törődve az igaz hittel, és a legrosszabb az, hogy néha ezt még olyan aranypapírba csomagolják, mintha az övék lenne az igaz tanítás, de ha levesszük róla a csomagolást és „megszagoljuk” vagy egyszerűen lemérjük a mindenkori Egyház mindenkori tanításának mérlegén, akkor kilóg a lóláb, sántít az egész, vagy egyenes utat mutat a pokol, az örök kárhozat felé.

     A ma hallott evangéliumi részletben Jézus arra tanította apostolait, hogy milyen módon legyenek a többiek tanítói: hogyan közvetítsék az általa hozott kinyilatkoztatást. Ezért tisztázza magatartásukat: Ne utánozzák az írástudók és farizeusok módszereit, mert ők csak elemzik a törvényt, terheket raknak másokra vele, de a maguk számára kibúvót találnak.

Ez is nagyon fontos szempont az egyház mindenkori tanítóinak tanúságtételére: hogy ne csak tanítsák, hirdessék, hogy így vagy úgy kell élni, de ők maguk az első helyen törekedjenek mindazt megtartani, amit hirdetnek. Senki se tökéletes, mindig voltak kisebb- nagyobb hibák, félrelépések az Egyház történetében, de soha nem fordult elő, még a legrosszabb erkölcsi életű pápák és püspökök esetében se, hogy a katolikus hitet kezdték volna ki. Ezért élünk nagyon veszélyes és feje tetejére állt korban.

Jézus arra buzdította tanítványait, hogy Istentől várják jutalmukat, és ne az emberek előtt akarjanak feltűnni, mint a farizeusok. 

Jézus tanítványa legyen szerény, és életével is mutassa be tanítását. A képek -- hogy ne hívassák magukat mesternek, atyának stb. -- azt fejezik ki, hogy a tanítást testvéri közösségben adják tovább s utánozzák ezzel is igazi Mesterüket.

     Régen minden püspök és minden pap ugyanazt hirdette, tanította, összhangban a katolikus hittel. Ma már nem biztos, hogy ez minden esetben így van.

     Ezért fontos, hogy ismerjük meg a hitünket, még inkább, még mélyebben, amennyire tőlünk telik, de persze tiszta forrásból, hiteles tanítóktól, és nem mindenféle kétes könyvekből, ponyvairodalomból. Mert nem mindenki képes megkülönböztetni a jót a rossztól, az igaz tanítást a hazugságtól, a csúsztatástól.

     Ezért helyes a mai válaszos zsoltár szavaival imádkozni: Őrizd meg, lelkemet Uram.

Kérjük az Úrtól, hogy őrizzen minket az igaz úton, a jó úton, amit a régiek is jártak, hogy biztos úton, biztos irányban haladjuk örök célunk, az üdvösség felé, nem megállva, nem megtorpanva, nem kóborolva össze vissza, hanem mindig a Mi Urunk felé.