Homília ÉVK. 33 VAS, A év, 2017 nov. 19.

19. XI. 2017, ÉVK. 33. VAS, A év,

Minden évben, a liturgikus év végének közeledtével az olvasmányok a végre, a világ végére, Krisztus második eljövetelére hívják fel a figyelmünket.

A mai vasárnap mottója akár az is lehetne, hogy álljunk készen.

A Példabeszédek könyve a derék asszonyt állítja elénk, aki példásan törődik háztartásával, családjával. Ma is vannak még szép számban önfeláldozó édesanyák, asszonyok, akik összetartják a családot.

A jó asszonyban megvannak a szép emberi tulajdonságok: a munkaszeretet, okosság, áldozatkészség, megfontoltság és hűség. Nem a hiúság kielégítésében keresi élete célját, hanem Isten akaratának teljesítésében.

Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja.

Imáinkban emlékezzünk meg ma az édesanyákról, nagymamákról, de a leendő édesanyákról is, hogy fiataljainkból is derék asszonyok váljanak.

A Szentlecke és az Evangélium Az Úr napjáról, Krisztus második eljöveteléről beszél. Ez lesz az utolsó ítélet napja.

Erre mindig készen kell lenn; mert úgy érkezik, mint éjjel a tolvaj.

Nem szabad, hogy mi a sötétség gyermekei közé tartozzunk: mindig törekedni kell a világosság fiaiként élni. Krisztustól megvan számunkra a tudás és kegyelem, hogy jó életet élhessünk és megfelelően adhassunk számot.

Mindenkire bízott Isten talentumokat, mindenkinek kamatoztatnia kell adottságait, képességeit, amennyit kapott belőlük.

Senki nem mondhatja, én nem kaptam semmit. A baj azoknál van, akik elássák a kapott talentumot és megfeledkeznek emberi küldetésükről.

Ha jól éltük földi életünket, Isten akaratával megegyezően és neki kedves életet éltünk, az üdvösségben többet kapunk, mint amit kiérdemeltünk.

A kárhozatban pedig még azt is elveszítjük, amink volt. Ezért nem mindegy, mi lesz örök sorsunk.

Lehet, hogy vannak közöttünk, akik úgy érzik, hogy nekik csak a bajok viselése jutott feladatul: de őket is vigasztalhatja a tudat hogy nekik ezt kell kamatoztatniuk: hősiesen helyt állni minden bajban. Isten mindenkinek megadja a kegyelmet, segítséget a türelemhez és az áldozat vállalásához.

Helyes, ha a mai vasárnap lélekben így fohászkodunk: Uram, kérlek, fogadd el azt a kicsit, ami van nekem, és sokasítsd meg a te néped javára.

Így válunk mindannyian derék emberré és asszonnyá, akik mindenre fel lesznek készülve: számot adni mindenről, amit ránk bíztak. Ámen.