Homília Évközi 30 vasárnap, A év

29. X. 2017 ÉVK. 30. VAS, A év,

Ne nyomd el az idegent, hallottuk a mai első olvasmányban. Ez az olvasmány most különösen aktuális: elég csak a felbolydult világban körültekinteni magunk körül. Mennyi sok embernek menekülnie kell, mert hazájában, falujában, városában lövöldöznek, robbantanak: muszáj más helyet keresni az életre.

    Milyen sokan átkelnek gumicsónakon és más egyéb eszközön a Földközi tengeren: hullámok között, hogy az ígéret földjére Európába jöjjenek. És a sok civil szervezet szervezi, utaztatja őket, az embercsempészekkel együtt.

    Ne nyomd el az idegent, visszhangozik a fülünkben a Szentírás szava: de Isten Igéje nem azt mondja, hogy hagyni kell magadat, ha jön az idegen: add neki a házadat, a családodat, a feleségedet. Viszont sok mai hangadó a sorok között ezt sugallja. Hogy mindent fel kell adni, mindent oda kell adni. Amikor ma sok sok idős ember, aki egész életét végig dolgozta, alig tud megélni kis nyugdíjából, igen is elő akarják írni Brüsszelből, hogy hány száz és hány ezer euró jár egy egy jött mentnek minden hónapban, mert ő rászoruló. A mi őslakosaink, akik itt születtek, ők nem szorulnak rá? Hány embernek kellett elmennie külföldre munka után, hogy jobb megélhetést biztosíthasson családjának?

Feje tetejére állt ez a világ. Nehéz igazságot tenni: aki bajban van, annak kellene segíteni, de nem olyan áron, hogy feladjuk a rendet, a békét, a szabadságot, hogy itt is olyan káosz legyen, mint Afrikában, vagy a Közel-Keleten.

Milyen érdekes: sokáig béke volt, akár Irakban, vagy Szíriában, vagy máshol: Amerika kikiáltja, hogy ez vagy az a vezető diktátor: lerohanják, szétbombázzák az államot, és hozzák a demokráciát, látjuk, mire mentek a demokráciával Afganisztánban és Irakban.

Fel kell nyitni a szemünket, mert még a híradóban se mondják a teljes igazságot: Kennedy elnököt is, nem egy ember lőtte le, hanem többen, több irányból. Erre a pénteki híradókban legalább tízszer elhangzott, hogy a gyilkos egy személy volt. És megy a propaganda: teljesen mindegy, hogy kommunizmus, demokrácia, vagy milyen rendszer van: azt mondják a tévében, rádióban, amit akarnak, hogy az egyszerű ember halljon és megjegyezzen.

    Felbolydult világban élünk, ahol Isten Igéje, mint kőszál áll, változatlan, a világ háborgó hullámai közepette, és ahogy érvényes, hogy az idegent nem szabad elnyomni, de az idegennek is úgy kell viselkednie, ahogy egy vendégnek illik, beilleszkedve, alkalmazkodva. Nem felforgatva mindent.

    Mindehhez jön a főparancs, hogy Istent szeressük egész szívvel, egész lélekkel és minden erőnkkel. Egész életre szóló feladat és küldetés ez: senki nem mondhatja magáról, hogy a szeretetben én már elértem a tökéletességet. Szeretni kell Istent és szeretni felebarátinkat is: minden ember Isten gyermeke: akár itt született, akár idegenben: a Jóisten is, minden embert egyformán szeret, de egyformán elvárja minden embertől azt is, hogy viselkedjen, tartsa meg a parancsokat.

    Imádkozzunk ezért a mai vasárnap a békéért is a világban: hogy legyen már elég az öldöklésből, a háborúból, hogy a hatalmasok érjék már be azzal, amit eddig összeharácsoltak, és hagyják békében élni az egyszerű embereket, mindenkit ott, ahol született és ahová tartozik. Kérjük Istentől, hogy őt is tudjuk feltétel nélkül szeretni, hogy életünk középpontja legyen, és felebarátainkat is meg tudjuk becsülni, szeretni tudjuk őket, akármilyenek is. Ámen.