Homília 2017 június 11, Szentháromság vasárnapja

11. 06. 2017 Szentháromság vasárnap

Szt. Ágoston a tenger partján sétált. Egy kis gyermekre lett figyelmes, aki a homokban játszott. Egy kis kagylóval a tenger vizét merte egy piciny gödörbe. A szent megkérdezte: mit csinálsz? A tenger vizét merítem át ebbe a kis lyukba. Az lehetetlen, mondta Ágoston. A kisfiú így válaszolt: Hamarabb átmerítem az egész tengert ebbe a kis gödörbe, mint te megérted a Szentháromság titkát.

Szentháromság vasárnapja van. Egy az Isten, mégis Három személy. A Szentháromság szó nem fordul elő a Bibliában, de a lényeg annál inkább. A gondolkodó elme már rögtön azon is fennakad, hogy ha az Isten egy, akkor hogyan lehet mégis három. Ha pedig három, akkor meg miért lehet egy? Sok mindenféle módon, képekkel, hasonlatokkal próbálták már ezt megmagyarázni, érthetőbbé tenni. Sokan azt mondották, gondoljunk a vízre. Akár mint víz, akár mint gőz, akár mint jég alakjában vizsgáljuk, tehát egymástól három igazán nagyon különböző megnyilatkozási formájában, a lényegen ez semmit sem változtat, mindenképpen víz marad.

Tehát Atya, Fiú, Szentlélek azt jelenti, hogy háromszor is ugyanaz az egy Isten! Azt mondottam, hogy valahogy így, de azért mondtam, hogy valahogy így, mert valójában azért mégsem így. Mert ezek a képek és minden más egyéb hasonlat és magyarázgatás tulajdonképpen nem magyarázza meg előttünk Isten lényének és létének a titkát, hanem csak inkább rámutat magára a titokra. Ezzel a szóval, hogy Szentháromság, elsősorban is azt a hitünket valljuk meg, hogy az Isten nem valami, hanem Valaki, tehát nem a gondviselés, hanem a Gondviselő, nem az örökkévalóság, hanem az Örökkévaló, nem a halhatatlanság, hanem az egyedül Halhatatlan, nem a világot fenntartó természeti törvény, hanem annak alkotója, nem az erkölcsi világrend, hanem annak ura. Tehát nem személytelen hatalom, hanem egy hatalmas Személyiség. Éppen úgy külön, önálló személy, mint ahogyan te, meg én különálló személyek vagyunk, de annyira magasabbrendű módon személy az Isten, amennyire egészen más és annyira sokkal több, mint az emberi személy, hogy csak ilyen dadogva tudunk Róla beszélni, többesszámban, hogy Atya, Fiú, Szentlélek. És ez egyáltalán nem leszűkítése, egyáltalán nem megszegényítése az Isten lényének, sőt éppen az Ő lényének azt a mérhetetlen gazdagságát, azt a végtelenségét, és mégis önmagában való teljességét érzékelteti, amit emberi szavakkal egyszerűen nem lehet kifejezni és érzékeltetni, amit emberi értelemmel nem lehet felfogni. Lehet, hogy logikai abszurdum, de ez a Szentháromság az egy Istenben éppen annak a körülírása, hogy fölötte áll minden emberi gondolatnak és elképzelésnek.

Soha ne felejtsük el, hogy az Isten Isten, mi pedig emberek vagyunk. Örülhetünk annak, hogy  számunkra ilyen megfoghatatlan és kikutathatatlan az Istennek a lénye. Nem is tudnánk hinni olyan Istenben, Akit minden tekintetben meg tudnánk érteni, Akit a mi emberi logikánk kategóriái közé be tudnánk fogni. Hiszen ez azt jelentené, hogy fölébe kerekedtem, birtokba vettem, sőt, kiderülne róla, hogy én magam csináltam. A saját fantáziámmal alakítottam ki. Istennek a lényege, a léte mindig misztérium marad, és az Ő lénye körüli misztériumot még az Ő önmagáról adott kijelentése sem oszlatja el, hanem inkább csak kibontja. Igen, magát a misztériumot bontja ki és részletezi, amikor Ő önmagát így jelenti ki a Biblia szavain keresztül, hogy Atya, Fiú és Szentlélek.

Isten élő valóságát nem lehet megmagyarázni, imádni kell őt, leborulva, ahogy Mózes is tette, ahogy oly sokan leborultak a Biblia szereplői közül: nekünk is ez a leborulás marad az Isten előtt. Igazán megismerni az Istent nem a Róla való beszélgetéssel lehet, hanem a Vele való személyes életközösségben. Istent az imádság közben lehet igazán megismerni, ha időt töltünk vele, ha időt szánunk arra, hogy szóljunk hozzá, ha tudunk csendben maradni, hogy is szólhasson hozzánk. Az ugyanolyan fontos, a csend, hogy Isten megszólalhasson. Meg fog szólalni, csak várni kell rá, hívni kell őt. Istent nem lehet kiszámítani, mint egy matematikai képletet, kikövetkeztetni, mint egy kísérleti eredményt. Isten titok, de majd egyszer színről színre látni fogjuk Őt, ha együttműködünk kegyelmével és elérjük az örök boldogságot. Adja Isten, hogy így legyen. Ámen.