2017 június 4, Ünnepi homília a Szepsi templombúcsún

                       4. 06. 2017 Pünkösd – Búcsú, Szepsi, 09.30

         Ha felütjük a Bibliát, a Szentírást, az első lapon, a Teremtés könyvét, ezt találjuk a legelején: Isten lelke lebegett a vizek fölött.

Ha tovább olvassuk: akkor az ember teremtéséről szóló híreket halljuk: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Istenhez hasonlítunk a Szentírás szavai szerint: ebből fakad emberi méltóságunk: főleg halhatatlan lelkünkkel hasonlítunk Hozzá. Az Isten lelket lehelt az élettelen anyagba: így lett az ember élő lénnyé.

         Eszerint az Isten által teremtett emberben van valami, ami megkülönböztet minket minden más élőlénytől: a szellemi lélek, a személy központja bennünk van. Ezzel az emberben olyan képesség van, mely révén képesek vagyunk az Istenre. Ádámnak nem voltak teológiai ismeretei, de tudta, hogy Isten az ő Atyja, testben hasonlított az eljövendő Krisztusra és a Szentlélekben képes volt arra, hogy kapcsolatba lépjen az Istennel. Ez egy szerény, de gyönyörűséges kezdet volt, amit az ősbűn tönkretett. De nem egészen: a Lélek működése nem szűnt meg az emberben.

Isten az élet leheletét lehelte az emberbe. Ez azóta is benne van mindenkiben: az isten kapcsolat mindenkiben benne rejlik csírájában. Csak rajtunk múlik, igent mondunk e erre.

         Talán választ keresünk Pünkösdkor arra, honnan is van a Szentlélek, ki is az, akit ma ünneplünk? A Hiszekegy, ami hitünk igazságainak rövid összefoglalása, siet segítségünkre: A Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, aki Urunk és Éltetőnk.  Szent Ágoston mondja: Az Atya megismeri önmagát, ez a tökéletes és kimondott önismeret személyesül meg a Fiúban, aki öröktől fogva születik tőle. Az Atya szereti a Fiút, és ez a szeretet olyan tökéletes, hogy megszemélyesül a Szentlélekben. A Szentlélek létezése és tevékenysége viszont nemcsak az Isten belső életére korlátozódik: arra törekszik, hogy Isten boldog életébe bevonja a teremtményeket is. A Szentlélek által árad felénk Isten szeretete és boldogító ismerete.

         Isten képmására vagyunk teremtve: nem hiába mondjuk, az emberi test a Szentlélek temploma. Az ember keresi Istent, és ha megtalálta, imádni akarja őt, imádni kell Istent, meg kell gyújtani szívünkben az Isten előtti örökmécsest. Az az igazi tragédia, ha ezt a mécsest elfújjuk, és az isteni szeretetet bilincsnek nézzük. Ha az ember fellázad a bennünk lakó Isten ellen, akkor ő távozik életünk templomából és helyét bálványok foglalják el.

         Isten nem örül ennek, a múltban sem örült, ha valaki kizárta őt szívéből: ezért van a Pünkösd, ezért jött el a Szentlélek, hogy az embert újra Isten templomává szentelje. A Mennyei Atya nem nézheti, hogy a világ legszebb temploma a bűn tanyája legyen. Ezért volt a megváltás, ezért küldte fiát erre a világra, hogy vérével tisztára mosson minket, és ezért küldte a Szentlelket, hogy újra az embert templommá szentelje.

A második Lélek kiáradás tehát a megtestesülés volt, amit a Hiszekegyben meghajolva imádkozunk: Isten és ember együttműködött a Fiúisten emberré levésében. Jézus jelenléte ezen a földön Lélek közvetítés: aki kapcsolatba kerül vele, az mind részesül a Szentlélekben: Keresztelő János már magzatként felujjong Erzsébet méhében, Simeon és Anna is betelnek szentlélekkel, amikor a gyermek Jézust karjaikba veszik, a Lélek erejével gyógyítanak, tanítanak, űznek ördögöt a tanítványok.

A harmadik Lélek kiáradás az Egyház Pünkösdje. Igaz, Szent János leírása szerint Jézus már kereszthalálakor átadta a Lelket, de János beszámolója szerint Mária és a szeretett tanítvány személyében már az Egyház is megszületik. Szent Lukács máshogy számol be: Evangéliuma kezdetén Mária foganja Krisztust a Szentlélektől, másik könyvét, az Apostolok cselekedeteit pedig azzal kezdi, hogy Krisztus élete ugyanezen Szentlélektől a hívek közösségében fogan meg, és ölt testet az Egyházban.

A Szentlélek Pünkösdi kiáradása az Egyházban most is tart, egészen a világ végezetéig. A pap szavára nap, mint nap leszáll a kenyérre és a borra, hogy erejéből az Krisztus teste és vére legyen. A Szentségek hétágú folyamán keresztül szünet nélkül árad a Lélek: közénk hozva a Feltámadt Krisztust. S ő támasztja bennünk a hitet, ő emel föl a felfoghatatlan misztériumok magasságába. A kenyér és a bor átlényegülése, amely a látás és az ízlelés elől rejtve marad, nagyobb csoda, mint a víz borrá változtatása a kánai menyegzőn, mert mindenestül a hit világába tartozik, s az örök életet, Isten életét közvetíti. Az Atya a Szívünkbe árasztotta a Szentlelket, hogy Isten fiainak új életét elnyerjük - olvassuk a Galata levélben.

Tévedés tehát azt gondolni mindezek után, hogy a pünkösdi esemény egyszer régen lejátszódott valahol a Szentföldön, és nekünk már semmi dolgunk. Az örökkévalóság Urát nem lehet az elmúlás szigetére száműzni. Ma is folytatja megszentelő tevékenységét. Minden keresztelő alkalmával vízből és Szentlélekből új és élő templomot szentel magának. Az Isten szereti és nagyrabecsüli az embert, akkor is, ha sokan csak egy számot látnak bennünk. Valaki csak egy rabszolgát lát, vagy csak egy számot a statisztikában: minden ember értékes.

         Az ember azért épít templomot kőből, fából, mert maga is templom: az Isten temploma. Ha mi, keresztények megfeledkezünk méltóságunkról, arról, hogy Isten temploma vagyunk, akkor lassan a kőtemplomok is kiürülnek és jobb esetben idegenforgalmi nevezetesség lesz belőlük. Mivel látjuk magunk körül, milyen sokan járnak messze a templomtól, és nem törődnek saját testük templomának tisztaságával, szentségével, hogy rendbe legyen, hogy rend legyen önmagukban, ezért van helyén a mai vasárnapon kérni Istent, hogy küldje el Szentlelkét, tisztítsa meg az emberi szívek templomát, gyújtsa meg benne a hit, az imádás mécsesét, és szentelje fel ékes, tisztaságos lakóhelyévé.

         Ha föltekintünk templomunk főoltárára, a szentségház két oldalán szinte észrevétlenül megbújik 12 kis szobor, nem mások ezek, mint az apostolok, mindegyik a kezében tartja azt az eszközt, amivel elnyerte a vértanúság pálmáját, mivel a végsőkig tanúságot tettek Krisztus mellett. Ismerjük a nevüket, a Szentek életéből kiolvashatjuk, melyikük hogyan nyerte el a vértanúság pálmáját. A négy evangéliumból, az Apostolok cselekedeteiből és Pál apostol leveleiből sokat tudunk róluk: honnan indultak, hogy az Úr meghívta őket, hogy követték őt, és hogy eljött a Pünkösd, amikor erőt kaptak felülről, és egész hátralévő életükben tanúskodtak ott, ahová a Lélek küldte, indította őket.

         Ezek az apostolok a mi példaképeink is kell, hogy legyenek abban, hogyan működtek közre életük folyamán a Szentlélek Istennel, hogyan fogadták be őt, hogyan indultak az Ő szavára, az egész világra, hirdetve mindenkinek az Örömhírt.

         Ismerjük saját életeinket, honnan indultunk, hol tartunk most és hová szeretnénk eljutni. Nekünk is így kell Isten közelében állnunk, mint a tizenkét apostol. Az Úr szeretné, ha mi is megélnénk a Pünkösdöt, a Szentlélek kiáradását személyes életünkbe, újra meg újra, hogyha volna bennünk elegendő bátorság, hit, tartás kiállni és tanúságot tenni, hogy Jézus Krisztus a mi megváltónk, a mi Üdvözítőnk.

         Isten az ő Lelkét nem szűkmarkúan adja: kinek-kinek annyit szeretne adni, amennyit képes belőle befogadni: a Pünkösdi események előtt az apostolok zárva tartották az ajtót, mert féltek, amikor viszont leszállt rájuk a Lélek, beszélni kezdtek.

         A világban sok a beszéd, nagy a zaj, a zűrzavar. Nehéz kiszűrni gyakran a sok hazugságból az igazságot, nehéz meghallani az igaz hangot, amit követni kell, követni érdemes. Ezért is jött el a Szentlélek, aki képes minket megvilágosítani, a Bölcsesség lelke, az Értelem lelke, hogy helyes úton járjunk, az igazi Igazságot kövessük.

         Pünkösd napján együtt voltak az emeleti teremben, ott, ahol az utolsó vacsora is volt, ahol az Úr Jézus búcsúzott apostolaitól. Újra együtt voltak, és ott volt Mária is velük. Mi is mindig újra együtt vagyunk, amikor a szentmisét ünnepeljük: de fontos, hogy Mária is itt legyen velünk: ő, akinek olyan különös kapcsolata volt a Szentlélekkel: az Ige testté lett az ő szűzi testében. És ott volt a Mennybemenetel után is, Pünkösdkor, és leszállt rá a Szentlélek, hogy az egyháznak anyja és szíve legyen.

A Szentlélek működött Mária életében: betöltötte őt páratlan módon a kegyelemmel, és termékennyé tette az ő szüzességét, hogy világra hozza Isten megtestesült Fiát. A Szentlélek Máriát anyává tette: Jézusnak az anyja és az Egyház anyja is lett. Mária ott volt a Tizenkettő között Pünkösd napján: amikor az Egyház nyilvánosság elé lépésével megnyitotta az utolsó időket.

Mária legyen példaképünk az apostolokkal együtt, hogy fontos, hogy Isten Lelke megpihenjen rajtunk, és mutassa mindig a helyes utat.

Hallottuk az első olvasmányban: mindenkit eltöltött a Szentlélek: Isten Lelke ma is ugyanúgy kiárad, ki akar áradni mindenkire, aki elég nyitott arra, hogy ezt a Lelket befogadja. Nincs olyan területe az emberi életnek, ahol Isten Lelke ne volna ott: egyedül akkor úgymond próbálja elűzni magától az ember a Szentlelket, amikor bűnt követ el, ezekben próbál megátalkodni, de Isten mindig segítségünkre siet: a bűnbánatra indít, a megtérésre, a hozzá való visszatérésre.

         Nagy a mi méltóságunk, nagy a mi felelősségünk: Isten képmására teremtve, a Szentlélek templomaiként: segítségünkre siet mindenkor maga a Szentlélek, hogy ennek a nagy méltóságnak és felelősségnek meg tudjunk felelni. Isten kegyelme mindenkor készen áll: rajtunk is áll, hogy készek vagyunk e befogadni.

         Kérjük a mai ünnepen a hét ajándékú Szentlelket, hogy töltsön el minket csordultig az ő ajándékaival, hogy bölcsek tudjunk lenni: hogy meglegyen a helyes értékrendünk, hogy a mennyei dolgokat jobban szeressük a földieknél.      Kérjük az értelem lelkét, hogy hitünk titkait egyre jobban, mélyebben, teljesebben meg tudjuk érteni.     A jó tanács lelke siessen segítségünkre, amikor életünkben döntési helyzetben vagyunk, hogy fel tudjuk ismerni, mit kell tennünk.     Az erősség lelke segítsen legyőzni emberi félelmeinket, kishitűségünket, gyengeségeinket, hogy képesek legyünk az erények gyakorlására, hogy mindig, mindenek ellenére kitartsunk Krisztus mellett.                   A Tudomány lelke tanítson bennünket arra, hogy mindamellett, amit igyekszünk megismerni, hogy Krisztus ismeretében is egyre jobban elmélyedjünk.                A Jámborság lelke segítsen, hogy mindig gyermeki szívvel tudjunk Istenhez fordulni.          Az Úr félelmének lelke pedig buzdítson, hogy Isten jelenlétére figyelni tudjunk, hogy mindig kerüljük az olyan tetteket, amelyek által a kárhozatra juthatunk, és ehelyett mindig az üdvösség elnyerésére törekedjünk.

         A Szentlélek az új élet forrása a mi számunkra, hiszen Isten arra hív minket, hogy a Lélek szerint éljünk. Az ember hivatása nem más, mint élet a Szentlélekben.

Nagy a mi méltóságunk: Isten képmására teremtve, Isten éltető lelket lehelt belénk: legyünk, mint az apostolok, bátrak és tanúságtevők, és kitartók, egész a végsőkig. Adja Isten, hogy a Lélek gyümölcseit fokozatosan megteremjük: a szeretetet, az örömöt, a békességet, a türelmet, a kedvességet, a jóságot, a hűséget és a szelídséget.

Ámen.