Homília 2018 június 3, vasárnap ÉVK. 9. VAS, B év

3. 06. 2018. ÉVK 9.VAS, B év

     A mai evangéliumban arról olvastunk, hogy Jézus tanítványai kalászokat szedtek, tehát olyat tettek, amit a farizeusok munkának értékeltek. A munkavégzés szombaton tilos volt a törvények szerint, ezért nem tetszett ez a farizeusoknak. Jézus jól ismerte a szombat megtartására vonatkozó zsidó törvényeket, mégsem adott igazat a farizeusoknak, hanem kijelentette: az Emberfia ura a szombatnak, felette áll a törvénynek.

     Azt könnyen elfogadjuk, hogy Isten felette van a törvénynek, hiszen ő a legfőbb törvényhozó. Azt viszont már nehezebben értjük, hogy a tanítványok, akik emberek, miért értelmezhetik így a törvényt. Világos, hogy itt nem szabadelvűségről vagy a törvények önkényes felülbírálásáról van szó, hanem arról, hogyha az emberi ésszerűség ezt diktálja, az emberi szükségletek elébe kerülnek a törvények szó szerinti megtartásának.

     Az ember akkor engedelmeskedik szívesen a törvénynek és az előírásoknak, ha belátja azok értelmes voltát, vagy azok valamilyen módon a hasznára vannak. A szombati nyugalomra vonatkozó ószövetségi törvény valóban az ember érdekét szolgálja, hiszen a pihenőnap beiktatása lehetővé tette, hogy az ember ne legyen a munka rabszolgája, hanem a megélhetés biztosítása mellett jusson idő önmagára és az istentiszteletre is. A heti egy pihenőnap az ember érdekeit szolgálta mindaddig, amíg nem kapcsolódott hozzá túl sok előírás.

     Jézus arról tesz tanúságot, hogy a szombati napra vonatkozó emberi törvények fölött áll, hiszen Ő Isten. Ez azonban nyilvánvalóan csak az ő személyére vonatkozik. A tanítványok parancsszegésével kapcsolatban ugyanakkor rávilágít a szombati törvények eredeti értelmére, vagyis hogy ezeknek feltétlenül az embert kell szolgálniuk.

     A törvények tisztelete és megtartása mellett a mai evangélium azt is tanítja nekünk, hogy igyekezzünk megtartani a heti pihenőnapot, és ne váljunk a tevékenységek rabjává. A keresztény ember számára már nem a szombat, hanem a vasárnap, az Úr Jézus feltámadásának a napja a pihenőnap. Ez a nap az istentisztelet céljára van keresztény közösségeinkben. A vasárnapi munkaszünet és a szentmisén való részvétel a mi javunkat és lelki feltöltődésünket szolgálja.

     Minden vasárnap kötelező ünnep, de egy falu életében jeles alkalom, amikor egy apostolutód bármi okból a faluba látogat. Tegnap Jánokon volt Alojz Tkács nyugalmazott érsek atya, hogy kiszolgáltassa a bérmálás szentségét fiataljainknak. És akkor is voltak üres padok templomunkban. Én nem értem, mi a baj, mit kell máshogy csinálni?

Ma is vasárnap van, az Úr napja: hol van a többi katolikus? A hűséges hívek többnyire itt vannak, akik vasárnapról vasárnapra járnak, de a többiek? És tegnap is:

     Egyesek pont a mise alatt zúgatták a kaszálógépet, mások a kóruson kommentálták az egész misét: amit mindent hallani le: ez kis templom, nem lehet sugdosni a kóruson, mert le hallatszik, azért mert eddig nem szóltam érte: nem jelenti azt, hogy nem hallani. Ugyan úgy hallani, ha valaki a sekrestyében sugdos, vagy a kóruson.

     Tehát, meg kell próbálni csendben maradni, ha már itt vagyunk az Isten házában, de még jobb volna, ha mások is felismernék, megértenék, hogy Istenre szükségem van.

     És ha valamilyen egyházi ünnepség van a faluban, az az én ünnepem is. Ide még Ferenc pápa is jöhetne Jánokra látogatóba, akkor is volna üres pad a templomban, ha az csak a többi jánoki emberen múlna, akik sose járnak templomba. Mi a baj? Mit kellene máshogy csinálni?

     Az első keresztényeknek egyáltalán nem kellett olyan parancs, hogy a vasárnapot szenteld meg, végy részt a szentmisén: mindenki kötelességének tartotta ott lenni. Olyan erős belső vágy volt bennük, hogy ott lenni, közösen ünnepelni, hogy még az üldözéstől sem féltek. Az üldözések idején számos vértanú adta életét azért, mert nem tagadta le, hogy részt vett a szentmise vasárnapi ünneplésén.

     Az Egyház napjainkban azt javasolja híveinek, hogy a vasárnapi pihenés ne váljon üressé, vagy az unalom forrásává számunkra, hanem szolgálja a lelki gazdagodást. Igaz, hogy semmittevéssel kevesen töltik idejüket, inkább az a veszély fenyeget, hogy vasárnap az Auparkba vagy az Optimába mennek sokan, vagy valamelyik fürdőhelyre, és nem jut idő a szentmisére.

Lehet menni vasárnap szórakozni: de gondolkozzunk el azon is, hogy azért, hogy ez vagy az a hely nyitva legyen, valakinek ott kell lenni vasárnap reggeltől estig.

     A vasárnaphoz mindenképpen hozzá tartozik a szentmise. Ha részt veszünk rajta, arról teszünk tanúságot, hogy közösségben vagyunk Krisztussal, az Egyházzal és embertestvéreinkkel.

     A Szentmisén Jézus tanítását hallgatva és az ő testét magunkhoz véve készülünk fel arra, hogy szembenézzünk mindennapi feladatainkkal, amik a következő héten várnak ránk.

     Kérjük a Mi Urunktól a megerősítést, hogy megújult erővel térhessünk vissza a hétköznapokba.

     Legyen ezért számunkra szent nap a vasárnap, az Úr napja. Ámen.