17.VI. 2018 ÉVK. 11. VAS, B év
A növekedést Isten adja
Gyerekek
kapják feladatként, hogy ültessenek egy babszemet vagy valamilyen más növényt,
és figyeljék meg, mi történik vele. A gyermek pedig rácsodálkozik a kibújni
kezdő növényre, majd annak fejlődésére.
A templomkert füve a száraz nyári hónapokban sokszor
szinte elsárgul. Majd amikor kap egy kiadós esőt, szinte pillanatok alatt újra
zöldellni kezd. A természet szépségében észrevehetjük a csodát. Ez pedig
felfelé emelheti tekintetünket.
A
magvető alakja a mai evangéliumban nem a munkálkodó, a veszteségeken el nem
keseredő, hanem a türelmesen várakozó embernek a képe. Én megtettem, amit
kellett. A többi már nem az én feladatom, felelősségem.
Persze
jó kérdés, mi az a mag, amit elvetek? Mert szavaimmal, életemmel vethetem a
szeretet, az odafigyelés, a melléállás magvait, de szórhatom a gyűlölet, az
önzés, a megvetés ocsúját is. És milyen nehéz az elvetett gyomot eltávolítani!
Magvető
feladatunk végzéséhez szükséges a rácsodálkozás, az Istenre való ráhagyatkozás.
Ehhez kapunk a mai szentmisében kegyelmet, erőt, lendületet, kitartást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése