Homília Advent IV. vasárnapján

20. 12. 2015 Advent IV. vasárnapja, 09.00 PÉD, 10.30 JÁN

         Krisztusban kedves testvérek.

         Lukács evangélista ma két anya találkozásáról beszél, akik örülnek a találkozásnak, és Keresztelő János, aki még csak magzat – mégis amikor az Úr Anyjának hangját hallja, felujjong anyja méhében, mert a Fiút hordozza ez az Anya. Keresztelő János hasonlóképpen ujjong, ahogy Dávid király ujjongott, aki az Úr Ládája, a Frigyláda előtt táncolt, amely Isten jelenlétének jele volt. Keresztelő János is ujjong, mert Mária, mint Szent Frigyláda az ő ölében, méhében hordozza az Urat.

         Jánosban, aki örvendezik az Úr jelenlétének, elénk jön az egész Ószövetség, amely várja és befogadja az éppen érkező, épp kinyilatkoztatásban lévő Újszövetséget. Erzsébet, ez az idős, terméketlen asszony, nagy csodákat lát öreg napjaiban, amikor Isten válaszol a nép vágyakozására és várakozására: a nép Krisztusra, a Megváltóra várakozik: és épp Erzsébeté az a megtiszteltetés, hogy először köszöntheti a Megváltót, mert ebben a találkozásban, felismeri, anélkül, hogy ő maga ezt tudatosítaná, hogy épp erre a gyermekre várt ő, és az egész Ószövetség. Erzsébet nem tudhatta, csak egyedül a Szentlélektől, hogy Mária, aki alig pár napja várandós, hogy méhében ott az Isten Fia.

         Isten Fia, aki ember lett – az öröm forrása, mert megvalósítja azt, amire minden ember hivatott, hogy Isten gyermekévé, Isten fogadott fiává legyen, amint ő Isten valóságos Fia.

         Mária elfogadja Erzsébet köszöntését, amelyben újra elhangzik, hogy kegyelemmel teljes és boldogságos, mert hitt Isten ígéretében.

         Boldog aki hitt annak beteljesülésében, amit Isten mondott neki. Ezek Erzsébet szavai. Ennek az adventnek a végén arra vezetnek minket ezek a szavak, hogy a saját hitünkről elgondolkodjunk. Mária hitét az Isten ígéreteihez való ragaszkodás jellemzi. Mária biztos abban, hogy Isten meg akarja tartani és meg is tarthatja adott szavát. Isten titka eddig el van rejtve a gyermekben, ahogy az összes gyermek először édesanyjuk méhében rejtőzködik. De ő hitt abban, és ezért már most meggyőződhet arról, hogy Isten az ő tervét sikeresen véghez is fogja vinni.

         Ez igaz miránk is. ha nincs bennünk hit, soha nem fogjuk megtapasztalni, hogy Isten ajándéka titokzatos módon megnyilvánulhat a mi életünkben is.

         Mária hitének kifejeződése az is, hogy meglátogatja idős rokonát Erzsébetet. Máriát elsősorban emberi célok vezérlik: a gyermekszülés nem könnyű dolog, az idős Erzsébetnek jól fog esni Mária segítő keze. De nem csak az emberi segítség e látogatás célja: Mária szeretne találkozni egy másik emberrel, akit szintén különleges módon megérintett Isten.

         Ezt nekünk is el kellene sajátítani, hogy mi is meg tudjuk látni, fel tudjuk fedezni, mit tesz Isten a mi életünkben, és mit tesz felebarátaink életében. Ma Mária és Erzsébet arra tanítanak minket, hogy megosszák egymással azokat a nagy dolgokat, amit Isten tett az ő életükben. Egyik sem önmagáról beszél, hanem arról, mit tett Isten az ő személyes életükben.

         Mária hite arra tanít minket, hogy mi is legyünk olyan alázatosak, és egyszerűek, mint az Úr szegényei, mint az Úr kicsinyei, akiket ő felmagasztal.

         Épp a kicsinyek, az alázatosak hirdetik az Úr nagy tetteit. Az ő életüket jellemzi az állandó igen, az állandó egyetértés Isten terveivel, ahogy a zsoltárostól hallottuk a mai második olvasmányban: Íme jövök Istenem, hogy akaratodat teljesítsem.

         Az Úr hozzánk érkezik, szembe jön velünk, és megadja a kegyelmet, hogy mi is fel tudjuk őt ismerni. Az Egyház közel hozza hozzánk Istent, úgy ahogy Mária hordozta szíve alatt Krisztust, hogy meglátogasson minket, és felébressze, felélessze bennünk a hitet.     

         Kérjük az Úrtól, hogy mi is tudjunk örülni, hogy közel jön hozzánk, hogy eljön hozzánk, hogy nekünk is részünk lehet abból a látogatásból, amikor Erzsébetet meglátogatta Szűz Mária szíve alatt Isten Fiával.

         Kérjük, hogy újítsa meg lelkünkben a Szentlélek ajándékát, hogy mint Erzsébet, mi is szívesen fogadjunk mindenkit, aki Istenről beszél nekünk, és hogy szüntelenül keressük Istent ott, ahol meg lehet őt találni, ahol találkozni lehet vele, az Egyházban.

         Urunk Jézus, a Te látogatásod, a mi életünket is találkozássá változtatja, amelyben szüntelenül az Atya szól hozzánk.

         Urunk, Születésed ünnepe már közel van, kérünk, add, hogy felismerjünk téged Mária szavaiban, és ugyanúgy, ahogy ő hirdette a világnak mindazokat a hatalmas dolgokat, amiket vele műveltél, mi is felismerjük Isten műveit életünkben, és mi is hirdethessük azokat.

Add, hogy a kicsinyek közé tartozhassunk és az Istenfélők közé, az alázatosak közé.

         Már csak egy néhány nap van hátra, és ott fogunk állni Jézus jászola előtt. Addig is, készítsük szívünket bűnbánatban, alázatosságban, kicsinységben, örülve annak, hogy Isten mindig közel van hozzánk, amikor Igéjét hallgatjuk, és amikor leszáll az Oltárra, a kenyér és a bor színe alatt.

         Urunk, jöjj el immár, és ne késlekedjél. Ámen.