20. VI.
2021 ÉVK 12. VAS B ÉV
Krisztusban kedves
testvérek. A mai evangéliumban egy drámai helyzetről olvastunk. Láttunk már
háborgó tengert, legalább a tévében, de élőben sokkal félelmetesebb volt, még a
tapasztalt halászok is azt hitték, nem sokára elsüllyednek.
Mi is hányszor gondoltuk
már, hogy az életben, a világban elsüllyedünk, mert sok a vihar körülöttünk.
Ki csendesíti le ezeket a viharokat körülöttünk?
A kis bárkában Jézus csendesen aludt. Vánkoson aludt, amit az
apostolok adtak neki. Azt gondolták, hogy pillanatnyilag nincs szükségük
Jézusra. Láttak ők már vihart, azt akarták, hogy Jézus most pihenjen, aludjon.
Jézus alszik. Valahogy ez a mi benyomásunk is, amikor a mai
világot, a mai Egyházat nézzük. Miért alszik Jézus? Mert mi küldtük el őt
aludni, mondván, hogy mi is megbirkózunk a háborgó hullámokkal.
A mai társadalom tényleg furcsán viselkedik Istennel szemben.
Próbálja megtiltani, hogy jelen legyen a közéletben. Egyre nagyobb teret nyer a
szabadelvű élet szemlélet, amely mindenkit megért, mindenkit elfogad, befogad,
kivéve a keresztényeket. Nyugat Európában
eltávolítják a feszületeket, néha a hitoktatást is megtiltják, Jézust, úgymond,
elküldik aludni: jól megvagyunk mi nélküle is, tudjuk nagyon jól, hogyan kell
evezni, hogyan kell megoldani a gazdasági válságot, hogyan kell békét teremteni
a földön. Ismerjük, hogyan teremtik a békét: háborút indítanak mindenki ellen,
aki nem ért velük egyet.
Kitiltják Istent az erkölcs teréről is, kérdőre vonják még a
pápát is, ha hirdetni merészeli a változatlan erkölcsi normákat, szavait
kétértelműen magyarázzák.
Sokan azt hiszik, nincs szükség Istenre a házasságban, a
gyermekek nevelésében, az egészség ápolásában.
De egyszer csak eljön a vihar, amely megrémít bennünket, mert
meghaladja emberi erőnket, és elkezdünk össze vissza kiabálni.
Ekkor már rimánkodunk, sőt, felelősségre vonjuk Istent, hogyan
engedi meg azt a sok rosszat, ami körülüttünk van: a háborút, a járványok
terjedését, a bűnözést, a gazdagok kapzsiságát…
Ekkor szinte meghallhatjuk Jézus csendes, kissé talán sértődött
hangját, amellyel minket is megró: Ne engem okoljatok, én azt igértem, hogy
veletek vagyok minden nap, egészen a világ végéig, de ti elküldtetek engem
aludni.
Így tettek az apostolok is: felébresztették Jézust. Jézus nem
haragudott rájuk, csendesen helyreigazította a dolgokat.
Nézzük meg még egyszer az apostolok és Jézus párbeszédét: hogyan
ébresztették fel Jézust? Úgy, hogy kiabáltak, rimánkodtak, sőt, szemrehányást
tettek neki: Nem félsz, hogy elveszünk.
Jézus nem sértődött meg. Neki fontos volt, hogy bajba jutott
tanítványai rá gondoltak, hozzá fordultak.
Ekkor Jézust fölkelt és parancsolt a szélnek. Utána megrótta
tanítványait: miért féltek ennyire?
Még mindig nincs bennetek
hit?
Két tanulságot vonhatunk le ebből az eseményből. Először, tegyük
fel a kérdést, hogyan viszonyulunk mi Jézushoz?
Megbízunk-e benne?
Másodszor, ha néha talán úgy tűnik, hogy Jézus alszik,
emlékezzünk arra, hogy álmaiban is ránk gondol.
Ha úgy tűnik, hogy távol van az Isten tőlünk, sok a hullám, nem
látjuk a kiutat: kiáltsunk mi is, mint az apostolok.
Isten mindig készen áll segíteni, enyhíteni bajainkon, de nekünk
kell megtenni az első lépést.
Tegyük meg.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése