Homília 2017 dec 10 Adv. II. vasárnap, B év

10. XII. 2017 ADV. II. VAS, B év.Készítsétek az Úr útját! Kedves Testvérek! Már meggyújtottuk az adventi koszorún a második gyertyát is, jelezve, hogy egy héttel ismét közelebb kerültünk Karácsony ünnepéhez. Elmúlt egy hét és az idei rövid adventi idő miatt, igazából már csak két hét választ el bennünket az Úr születésének ünnepétől.Ahogy haladunk előre december napjaiban, úgy növekszik a zsongás, megtelnek a boltok, üzletek, egyre fogy az idő. A Karácsony nem a legdrágább ajándékról szól. Szemben a világ fényfüzéreivel, szebbnél szebb karácsonyfáival és szemben a plázák és üzletek népes vásárlóival, templomainkban dísztelenséggel, kopársággal, a bűnbánat színének visszafogottságával találkozunk. És miért? Mert mi annak az Istennek a születésére készülünk, aki az embereket jött megváltani, nem pedig az üzleteket kivásárolni.A világ adventi bolondokházának hang és zűrzavarában hangzik fel a mai evangélium szava: „Készítsétek el az Úr útját.” Vajon mi is kell egy ilyen útépítéshez? Három lényeges dolog: a tervező, az alapanyag és a cél.Szent Márk evangélista Izajás próféta imént felolvasott jövendölését a júdeai pusztában fellépő Keresztelő Szent János személyében látja beteljesülni. A Jordán folyónál Keresztelő Szent János lesz az, aki a bűnbánat keresztségét hirdeti és így készíti elő a népet Isten Országának közelségére, eljövetelére. Mit jelent az, hogy Keresztelő János a bűnbánat keresztségét hirdette? Mit jelent az, hogy a nép megvallotta bűneit és megkeresztelkedett a Jordánban? Ma gyakori vád éri Egyházunkat, sokszor templomba járó testvérek közül is, hogy állandóan a bűnről beszélünk. Sokan érezhetik azt, hogy a pap állandóan ostorozza a Testvéreket. Hogy ahelyett, hogy a békéről a szeretet méz-érzéséről szólnának a magnyugtató prédikációk, az atya tükör elé állít, szembesítésre készteti a Testvéreket. Éppen a mai világ karácsonyi őrületét látva azonban nekünk is meg kell látnunk, hogy bizony milyen sokszor eltévesztjük mi is, vasárnapi hívek, mindennapi templombajárók is az irányt, az utat.Visszamenni a helyes útra, felhagyni eddigi hibáinkkal, bűneinkkel persze mindig nehezebb. Persze, hogy kellemesebb, a fülnek édesebb a dicséret szava. Persze, hogy csengőbb még a papnak is, ha megmondják és megdicsérik a prédikálót: „Atya, milyen szépen beszélt!”. Szépen lehet, de vajon igazat is? Éppen a karácsonyi szentgyónásokon látjuk meg igazán, hogy a hívő katolikusok is mennyire a plázák, a világ gondolkodása szerint élnek. Ha dicséretre van szükségük, menjenek vagy szektákhoz, vagy politikai pártokhoz.De mi nem fogjuk a Testvérek sohasem megdicsérni azért, hogy hitüket csak felszínesen gyakorolják. Vagy dicsérjük meg a Testvéreket azért, hogy például: csak ünnepek előtt gyónnak? Vagy azért dicsérjük meg egymást, mert képmutatóan éljük a hitünket? Vagy netán azért simogassuk meg a Testvérek vállát, hogy elválnak, hogy veszekednek, hogy gyűlölködnek, hogy haragot tartanak, hogy sokszor a sárga földig isszák le magukat, hogy önzők, hogy képtelenek a nagylelkűségre, a segítségre? Ezért dicsérjük meg egymást???Amíg világ a világ, szükség van olyan a pusztában kiáltott szóra, aki meg tudja mutatni, meg tudja tervezni, újra tudja tervezni az Istenhez vezető utat. Jobban mondva, Isten útját az ember felé próbálja egyengetni. Ezért a bűnbánatra való felszólításban a jobbító szándék van jelen, az ostor nem haragból, hanem a türelmes szeretet édes szálaiból van fűzve.Keresztelő Jánoshoz azért vonult ki Júdea egész környéke és Jeruzsálem minden lakója, mert bűnbánatra felszólító ostorozó szavai mögött ott volt Keresztelő János hiteles élete. Imádkozzunk olyan papokért, akik hiteles életükkel mindig egyengetik az utat: Isten útját az emberhez és az ember útját az Istenhez.A második gondolatunk az alapanyag, amivel építeni, egyengetni tudjuk Isten útját felénk.     Olvassuk a mai evangéliumban, hogy Keresztelő János milyen keményen élt: „teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett.” Mintha idegen lenne ebben a világban. Keresztelő János szinte megbotránkoztató életvitelében értjük meg még jobban a múlt vasárnapon elhangzottakat, hogy túlságosan belenőttünk ebbe a világba, hogy túlságosan ezzel a földi élettel vagyunk csak elfoglalva. A teveszőr-ruha, a sáska és vadméz étek azonban felkiáltó jel számunkra: ne erre a földi életre rendezkedjünk be! Ha vallásosságunk kimerül a vasárnapi szentmisében, az évi egy felszínes gyónásban és áldozásban, ha hagyományból imádkozunk és böjtölünk, persze, hogy a világ fogyasztói rohanó és kapcsolatinak tönkretevő gondolkodása veszi át az irányítást életünkön.     Ezért Keresztelő Jánosra tekintve meg kell értünk, hogy Isten újtát előkészíteni felénk csakis úgy lehet, ha egyre inkább Istenből élünk, világban, de nem ebből a világból. Mi a legjobb aszfalt ezen az úton? Ha igyekszünk lemondani kényelmünkről. Nagy dolog, tudom.De Keresztelő János is ehetett volna nagyokat, hiszem emberek tömegei vonultak hozzá, Heródeshez hasonló palotában lakhatott volna, mindenben követhette volna korának divatját. Mégsem tette. Ki kell lépni komfortzónánkból, másképp nem építjük az Isten hozzánk vezető útját. Mi azonnal panaszkodunk, ha nem lenne befűtve télen a pad a templomban.Azonnal morgunk, ha valami nem tökéletes, ha valami nem ízlik, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan elterveztük. Valljuk be őszintén, a kényelemre hajtunk, nyugati bérekre, nyugati életszínvonalra. Pedig csak el kell kezdeni és a hívő ember máris megtapasztalja, hogy ha a lemondás útján járva egy centi utat épít Isten számára, Isten máris megtoldja az kilométerek hosszú sorával. Mindegyikünk tudja, hogy hol vannak azok a lehetőségek, ahol lemondva kényelemszeretünkről utat tudunk építeni Isten számára szívünk felé. Keresztelő János tehát arra hív, hogy életünk végéig keményen dolgozni kell magunkon.És a harmadik pontunk nem más, mint a tervező által megmutatott és az áldozatok által megépített útnak a célja. Erre a célra mutat rá Keresztelő János, amikor kijelenti: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!”Mit jelentenek ezek a szavak? Hogy Karácsonyra való készülődésünkben sem szabad elfelejteni, hogy hitünkben nem rekedhetünk meg a gyerekek és a képes-biblai szintjén. Nem lehet infantilis a hitünk. Karácsonykor, ha követjük Keresztelő János útépítési tervezetét, nem a „kisjézuska” fog a szívünkben megszületni, nem a pásztorok, bárányok, jászol a lényeg.Krisztus, aki a Szentlélekkel keresztel minket, Ő akar megszületni az életedbe. Hogy betölthesse szíved vágyait, hogy megtanítson Téged igazságban szeretni, hogy a teljesebb élettel ajándékozzon meg és hogy elvezessen az örök életre. Minden ezt szolgálja, az Istennel való találkozást.Kedves Testvérek! Talán csodálkozunk, hogy Szent Márk nem az angyali üdvözlettel, nem a betlehemi éjszakával kezdi „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumát”, hanem Keresztelő Szent Jánossal. Teszi ezt azért, mert Keresztelő Szent János élete kész Betlehem, ahová megérkezhet, megszülethet a világ Megváltója.Szívleljük meg mindig a bűnbánatra való felhívást, lépjünk ki kényelmünkből, mélyüljön és komolyodjon meg a hitünk, hogy az Úr az így elkészített és egyengetett úton minden nap megérkezhessen Betlehem-szívünkbe. Ámen.

KARÁCSONYI GYÓNTATÁS – 2017

KARÁCSONYI GYÓNTATÁS – 2017

KASSÁN ÉS A SZEPSI ESPERESSÉGBEN

December 9. ADVENT II. VASÁRNAPJA ELŐTTI SZOMBAT	14:30	HÍM	Gábor, Fábry, Száraz (3)
	15:15	FELSŐLÁNC	Gábor, Fábry, Száraz (3)
	16:00	ALSÓLÁNC	Gábor, Fábry, Száraz (3)
	15:00	KOMÁRÓC	Harvilik, Szalay, Fedorka, (3)
	15:45	SZESZTA	Harvilik, Szalay, Fedorka, (3)
December 10. ADVENT II. VASÁRNAPJA	15.00	Somodi	Bartko, Fedorka, Takács, Gábor, Juhász, Harvilik, Száraz, (7)
December 12. KEDD	18:00	Péder	Takács, Gábor, (2)
December 13. SZERDA	15:00	Bodolló	Bartal, Bartko, Fábry, Fedorka, Gábor, Harvilik, Horňák, Szalay, Száraz, Takács, (10)
December 14. CSÜTÖRTÖK	17:00	Reste	Bartko, Fábry, Harvilik, Takács, Gábor, Száraz, (5)
December 16. ADVENT III. VASÁRNAPJA ELŐTTI SZOMBAT	9:00	JÁNOK	Harvilik, Gábor, Takács, Száraz (4)
	10:00	PÁNY	Belá, Fábry, Fedorka, Pásztor, Szalay (5)
	10:00	MAKRANC	Takács, Harvilik, Száraz, Gábor (4)
	11:00	BUZITA	Belá, Fábry, Fedorka, Takács, Pásztor, Harvilik, Szalay, Száraz, Gábor, (9)
	14:00	CSÉCS	Belá, Fábry, Fedorka, Pásztor, Harvilik, Szalay, Száraz,  Takács, Gábor (9)
	15:30	KASSA	Belá, Fábry, Fedorka, Gábor, Harvilik, Szalay, Száraz, Pásztor, Takács, (9)
December 17. ADVENT III. VASÁRNAPJA	15:00	Torna	Bartko, Fedorka, Takács, Gábor, Juhász, Száraz, Horňák Eigel (8)
December 22. péntek	9:45 10:30 szent- mise	Szepsi Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont diákjai és tanárai	Bartko, Fábry, Fedorka, Gábor, Gočík, Horňák, Juhász, Száraz, Takács, (9)
December 23. ADVENT IV. VASÁRNAPJA ELŐTTI SZOMBAT	9:30	NAGYIDA	Belá, Fábry, Fedorka, Gábor, Harvilik, Pásztor, Szalay, Száraz, Takács (9)
	11:00	PERÉNY	Belá, Fábry, Fedorka, Gábor, Harvilik, Pásztor, Szalay, Száraz, Takács (9)
	15:00	SZEPSI 17:00 Szentmise	Belá, Bartko, Fábry, Fedorka, Gábor, Gočík, Juhász, Pásztor, Harvilik, Szalay, Száraz, Horňák, Takács (13)

Pásztorlevél 2017 dec. 3.

A Szlovák Püspökkari Konferencia pásztorlevele

advent első vasárnapja alkalmából a katolikus önazonosságról

Drága Testvérek!

Ma, advent első vasárnapján új egyházi év kezdődik. Advent idejét évente lelki előkészületnek tekintjük Jézus születésére. Advent lelki mélységét a Márk evangéliumából vett részlet jelzi, amelyben az Úr Jézus éberségre szólítja fel tanítványait. Azt mondja, hogy legyenek éberek, mert nem tudják, mikor tér vissza a ház ura. Az éberségre való felszólítás megtérésünkre szóló meghívás. Lelkiismeretünket hívja meg arra, hogy életünk minden pillanatában igyekezzünk az evangélium szerint, s nem a világ szerint élni. Lelki megtérésünk az Úrra való örömteli várakozással párosul. A korintusiakhoz írt levélből vett második olvasmányban Pál apostol emlékeztet bennünket arra, mit készített Isten azok számára, akik követik őt: benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben, és mindvégig megerősít minket, hogy feddhetetlenek legyünk mindvégig (vö. 1Kor 1, 5-8).

A II. vatikáni zsinat Egyházról szóló konstitúciójának szavai szerint: „Az Egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkének birtokában az Egyház egész berendezését és az üdvösség minden eszközét benne elfogadják, és látható közösségében – a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékeivel – kapcsolódnak Krisztushoz, aki Egyházát a pápa és a püspökök által kormányozza. Az viszont nem üdvözül, aki beépül ugyan az Egyházba, de nem tart ki a szeretetben, és így „teste szerint” az Egyház kebelében marad, „szíve szerint” azonban nem. Az Anyaszentegyház gyermekei azonban el ne felejtsék, hogy kiváltságos helyzetüket nem saját érdemeiknek, hanem Krisztus különös kegyelmének kell tulajdonítaniuk; s ha nem válaszolnak rá gondolattal, szóval és cselekedettel, nem csupán nem üdvözülnek, hanem szigorúbb ítélet alá is esnek” (LG 14). Az igyekezetet saját életünk és Krisztus Egyházában való tagságunk kegyelme között, amely kezdettől fogva katolikus, „katolikus önazonosságnak” nevezzük.

A társadalomnak van bizonyos elképzelése arról, hogyan kell egy katolikusnak viselkednie, mik a jellemzői és hogy a társadalomban mennyire tevékenykedik. Ez a kép az emberi tapasztalatokon alapul, néha azonban helytelen, eltorzult is lehet, sokszor a történelem befolyása alatt állhat. Katolikusok vagyunk és büszkék vagyunk hitünkre és az Egyházra. Ez nem azt jelenti, hogy nem lennénk tudatában emberi gyarlóságunknak, amelyek az Egyház életében a történelem folyamán jelen voltak. Úgyszintén ez a büszkeségünk nem azt jelenti, hogy lenéznénk a más meggyőződésű embereket. Mély meggyőződésünk azonban, hogy Egyházunkban leginkább látható az a közösség, amelyet maga Jézus hozott létre, amikor megbízta az apostolokat azzal, hogy menjenek, hirdessék az evangéliumot, tanítsák a népeket, és kereszteljék meg őket az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.

A katolikus Egyház a mi otthonunk. Ez az a hely, ahová – mint a gyermekek a szülőkhöz – bármikor visszatérhetünk. Templomainkban az Oltáriszentségben az élő Krisztust találjuk, aki az apostoloknak megígérte, hogy velük marad a világ végéig. A szentségekben lelki erőt kapunk mindennapi életünkhöz, hogy Mesterünkhöz hűek maradjunk, és elegendő erőnk legyen leküzdeni azokat az akadályokat, amelyeket a mindennapi élet hoz magával. Minél mélyebben éljük meg az Úrral való közösséget, annál inkább hatja át életünket a katolikus hit. Minél gyakrabban járulunk a bűnbánat szentségéhez és tartunk bűnbánatot, annál könnyebben tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól.

Drága Testvérek! Az Istennel való személyes kapcsolat az emberi és a katolikus önazonosságunk alapja. A lelki élet és a külső vallási cselekedetek között szoros kapcsolat létezik. A katolikus ember számára természetes dolog a vasárnapi és ünnepnapi szentmiséken való részvétel és a szentgyónás. Amennyiben az ilyen ájtatosságokon nem vennénk részt vagy rendszeresen kihagynánk őket, komolyan fel kellene tennünk önmagunknak a kérdést, mennyire éljük meg és növeljük hitünket, és hogy az mennyire fontos nekünk. A vallás gyakorlása különösen fontos a gyerekek és az ifjúság nevelése esetében. Kedves szülők, megköszönjük nektek azt a vallási nevelést, amelyben részesítitek gyermekeiteket. Úgyszintén arra buzdítunk titeket, hogy nyitott szívvel szenteljetek családjaitokban időt az imának, és közösen látogassátok az istentiszteleteket. Benneteket, fiúk, lányok, kedves fiatalok, meghívunk arra, hogy legyen bátorságotok életeteket Krisztusra építeni. Legyen bátorságotok imádkozni, szentségekhez járulni és lelki életet élni. A katolikus Egyház a ti otthonotok. Mindig szívesen látunk itt benneteket. Egy napon majd ti lesztek azok, akik a családban a következő nemzedéknek fogjátok átadni az örömhírt.

A katolikus identitás a társadalmi életben is megjelenik. Olyan időket élünk, amikor az évszázadok alatt természetesnek tartott értékekért kell megküzdenünk. Hazánkra nagy kő nehezedik az abortusz törvény alakjában, amely sok szenvedést és lelki kárt okozott a hívők körében is. Hasonlóképpen küzdünk a férfi és a nő közötti házasság megvédéséért. A férfi és nő házasságából születik a család, amely rendkívüli értékű, és semmiféle más kapcsolat nem lehet vele egyenlő. Ez esetben azonban nem csupán jogi kérdésről van szó. Fontos, hogy döntéseinkkel igazoljuk, hogy mi ugyanígy gondolkodunk erről a dologról. Sok fiatal él együtt házasságkötés nélkül. Önazonosságunk egyik jele kéne hogy legyen, hogy tudunk döntéseket hozni, és nem menekülünk a felelősség elől. A családon belüli kapcsolatok nem albérlet, amelyet visszaadhatunk vagy kicserélhetünk. Amikor az emberek félnek az elkötelezettségtől, éppen a hívők feladata kimondani: „Számodra vagyok itt egészségben és boldogságban, betegségben és megpróbáltatásokban. Szeretni foglak életem minden napján!” Ne legyünk kicsinyhitűek: ne építsük a jövőnket homokra, „próbaházasságra”. Legyen bátorságunk hittel a szentség sziklájára építeni, mert erre támaszkodhatunk akkor, amikor az emberi gyengeség erőt akar venni rajtunk.

Ha feltesszük a kérdést, mi ellenkezik a katolikus önazonosságunkkal, azt kell mondanunk, hogy elsősorban a Jézus Krisztussal való kapcsolat elhanyagolása és az erkölcstelen élet. Ha az egyik oldalon részt veszünk a szentmiséken, ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy mint emberek valahol komolyan kudarcot vallottunk, a megtérés és a bűnbánat útjára kell lépnünk. Nem békélhetünk meg azzal a gondolattal, hogy életmódunkkal a hit közösségéről rossz példát mutatunk. Hasonlóképpen szól erről az igazságról Szent Pál is a korintusiakhoz írt első levelében. Ha szenved az egyik testrész, vele együtt szenved az egész test. A katolikus önazonossággal szemben áll a liberalizmus, amely relativizálja az alapvető emberi és természetes értékeket. Mi, katolikusok, nem helyeselhetjük az eutanáziát, a terhességről történő állítólagos döntésszabadságot, a nemek ideológiáját vagy a házasság fogalmának elferdítését. A katolikus önazonosságnak nem felel meg az a hazafiasság sem, amely a nemzetet minden más érték fölé emeli.  Tudatában vagyunk annak, hogy a különböző nemzetek, fajok és nyelvek együttélése nem egyszerű. Azonban mindnyájan Isten képmására lettünk teremtve, Krisztus
a keresztfán minden emberért meghalt. Semmiféleképpen nem sértegethetjük, nem alázhatjuk meg, és fizikailag nem támadhatjuk az embereket a bőrük színe, nemzetiségük vagy vallásuk miatt. A rasszizmus és az antiszemitizmus nem egyeztethető össze a katolikus vallással.

Minden katolikusnak, legyen akár választó, akár köztisztviselő, a közéletben úgy kell viselkednie, hogy magatartása összhangban legyen hitünkkel, és soha nem ellenkezhet vele. Ebből az ered, hogy a választások alkalmából soha nem támogathatjuk az olyan jelölteket, akiknek a nézetei szöges ellentétben állnak hitünkkel.

Kedves Testvéreink! Az Úr Jézus a mai evangéliumban éberségre szólít fel minket. Ezzel arra tanít minket, hogy tegyük elevenné lelki életünket, és tudatosítsuk annak fontosságát. Meghív bennünket az Úrral való mélyebb és örömtelibb közösségre. Minél komolyabban fogjuk élni lelki életünket, annál hitelesebbek lesznek annak külső jelei: a katolikus vallás következetesebben fog megmutatkozni a családban, a munkahelyen, és a közéletben. Köszönjük, hogy igyekeztek hűek maradni Istenhez minden olyan helyen, ahová az Isten vezetett el. Értékeljük, hogy a nehézségek közepette, amelyeknek leküzdésén naponta fáradoztok, az imában, az Isten Igéjében és az Eucharisztiában keresitek az erőforrást. Az előttünk álló adventi időszakba Nektek és szeretteiteknek a Fájdalmas Szűzanya közbenjárására sok kegyelmet kívánunk, hogy aztán kegyelmekben gazdag és békés karácsonyotok legyen, ami a boldog örökkévalóság előjele.

Szívből adjuk áldásunkat: Szlovákia püspökei

(A pásztorlevelet kérjük felolvasni advent 1. vasárnapján, 2017. december 3-án a homília helyett)

Hirdetések 2017 dec. 3

Advent 1. hete

1. Adventný týždeň

deň/nap	liturgický kalendár/liturgikus naptár	čas/időpont	úmysel/szándék
pondelok hétfő 4. 12.	Damaszkuszi szt. János, egyháztanító, v.emléknap	-----	szabad nap
utorok kedd 5. 12.	féria	17.00 J
streda szerda 6. 12.	Szt. Miklós püspök, v.emléknap	19.30 Ke	Kassa – régi rítus
štvrtok csütörtök 7. 12.	Szt. Ambrus, püspök és egyháztanító, emléknap	17.00 J
piatok péntek 8. 12.	SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA, FŐÜNNEP NEPOŠKVRNENÉ POČATIE PANNY MÁRIE, SLÁVNOSŤ	16.00 P 17.00 J
sobota szombat 9. 12.	féria	-----
nedeľa vasárnap 10. 12.	ADVENT 2. VASÁRNAPJA 2. ADVENTNÁ NEDEĽA	09.00 P 10.30 J

Hirdesések:

·         Pénteken parancsolt ünnep van:  a szentmisén való részvétel kötelező. /kivétel akik munka vagy betegség miatt akadályoztatva vannak. /

·         Gyóntatás minden szentmise előtt 15 p. Csütörtökön szentségimádás 16.30-tól.

·         Ma, adv. 1 vasárnapján van az Elsővasárnapi Ofera templomunk és a plébánia fenntartására. Adományaikat Isten fizesse meg