Február 20: SZENT FERENC ÉS JÁCINTA ünnepe
Marto Ferenc és Marto Jácinta az Istenanya buzdítása által megtanulták, hogy életüket buzgón az emberek megtérésének és üdvösségének ügyére szenteljék, és rövid időn belül eljutottak az evangéliumi tökéletesség felső fokára. Istennek e két szolgája Portugáliában született, egy Aljustrel nevű helységben, a Fatimai plébánia területén; Ferenc 1908. június 11-én és húga, Jácinta, 1910. március 11-én. Szüleik szegény földművesek és jó keresztények voltak, jámboran nevelték őket. Ezeknek a gyermekeknek még arra sem volt lehetőségük, hogy az írást-olvasást elsajátítsák, de így is megtanulták, hogy Isten útjain járjanak és gyakorolják azokat a keresztény és emberi erényeket, amelyek a Mennyei Atya gyermekei számára nagy kincsek.
Ferenc csendes volt és szerény, nem ingerelték fel a kellemetlen dolgok, és gyakran szemlélte a természet szépségeit; Jácinta ellenben heves és nyílt természetű, vidám, de akaratos volt.
Amikor 1916-ban a Loca do Cabeço közelében a nyájat őrizték, három alkalommal láttak egy angyalt, aki megszólította őket. Ferenc és Jácinta igyekeztek egyre buzgóbban imádkozni, és elkezdtek vezekelni azokért, akik nem hisznek Istenben, nem imádják Őt, nem remélnek Benne és nem szeretik Őt.
1917. május 13-ától október 13-áig a három kis pásztor Cova da Iriában egyedülálló és váratlan kegyelemben részesült, amikor szemtől szemben látták Szűz Máriát, aki anyai módon arra kérte őket, hogy imádkozzanak a bűnösök megtéréséért, és hozzanak áldozatot a lelkek üdvéért. Mária jelenéseit a néptömegek nagy megmozdulása, a hívek öröme, a hitetlenek ellenségeskedése, a kíváncsiak arcátlankodása és a helyi hatóságok fenyegetése kísérte. Ferenc és Jácinta örömmel szenvedtek Isten iránti szeretetből, mindent hősiesen viseltek el, és nem kívántak mást, mint hogy maradéktalanul teljesítsék a Szent Szűz kéréseit. Ferenc érezte, hogy Isten nagyon szomorú az emberek bűnei miatt, ezért áldozatok és ima által akarta Őt vigasztalni. A legmagányosabb helyeket választotta ki, hogy Istenre gondoljon és beszélgessen Vele. A templomban is hosszú időt töltött, hogy imádja a legszentebb Oltáriszentséget, amit csak halála előtt vehetett magához. Kitartóan haladt előre a lelki életben, az állandó és buzgó imában, és ezzel elérte az Úrral való teljes misztikus egyesülést. Miután 1918. Október 1-jén súlyos artéria- és tüdőbetegségbe esett, egészsége romlani kezdett. Panasz nélkül viselte el a nagy fájdalmakat: de mindez kevésnek tűnt számára az Úr Jézus vigasztalásához. 1919. április 4-én mosollyal az arcán távozott a földi életből.
Jácintát áthatotta az isteni kegyelem, s mintha égette volna a szeretet, így fejezte ki magát: "Annyira szeretem az Urat, hogy úgy érzem, mintha tűz égne a mellkasomban, de ez a tűz nem éget". Hogy a bűnösök megmentését kiesdje, áldozatként ajánlotta fel magát, testét állandóan sanyargatta, és imádkozott a lelkek üdvéért s a Szentatyáért, akit lelkében úgy látott, hogy nagyon szenved. Testvérének példáját követve gyakran imádkozta a rózsafüzért, s azért esedezett, hogy Mária Szeplőtelen Szíve és a béke uralkodjék a világon, és nagy buzgósággal áhította az örök életet. Felajánlotta Istennek hosszadalmas betegségének fájdalmait és azt a fájdalmat, hogy hozzátartozói távol vannak. 1920. február 20-án távozott el csendesen ebből a világból egy lisszaboni kórházban.
Ferenc és Jácinta életszentségének már életükben híre volt, haláluk után azonban kitűnt és fényesen megmaradt. Ezért a leiriai püspök 1952-ben elindította boldoggá- és szentté avatási perüket. Miután befejeződött mindaz, amit a jog előír, 1989. május 13-án felolvasták Előttünk a gyermekek hősi erényeiről beszámoló dekrétumokat. Ezután a Szentté avatási Kongregáció örvendetes eredménnyel kivizsgálta egy portugál asszony gyógyulását, amely 1987-ben történt, és azt Isten két szolgája közbenjárásának tulajdonította. 1999. június 28-án hozták nyilvánosságra a csodával kapcsolatos dekrétumot és elhatároztuk, hogy a jubileumi év folyamán Fatimába megyünk, hogy a boldoggá avatás szertartása által az Egyház gyertyatartójára helyezzük ezt a két lángot, amelyeket Isten azért gyújtott meg, hogy fényt adjanak az embereknek ezekben a sötét és nyugtalan időkben.
Ezért tehát ma Fatimában, az ünnepélyes szentmise keretében, a következő szavakkal végeztük el a boldoggá avatást: "Elfogadtuk testvérünk, Serafim, leiria-fatimai püspök kérését, amelyhez számos püspök testvérünk . sok hívő csatlakozott, miután meghallgattuk a Szent avatási Kongregáció véleményét, apostoli tekintélyül erejére támaszkodva engedélyezzük, hogy Isten tiszteletreméltó szolgáit, Marto Ferencet és Marto Jácintát boldognak nevezzék, és ünnepüket évente a jog által meghatározott helyen és az érvényes törvények szerint ünnepelhessék február 20-a legyen Marto Ferenc és Marto Jácinta ünnep Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében".
