Lelki megújulásunkért - szép és érthető előadások

Kovács Ervin Gellért premontrei atya, Gödöllőről,
nagyon szép és hasznos előadásai.
1. Húsvétról 
I. rész:
https://gloria.tv/audio/SWHYYabGTsP246DyLX9payv7A
II. rész:
https://gloria.tv/audio/V3uibC8uaobR3fsUwe6zQXcoJ

Az ókeresztény kor liturgiájáról: 
https://gloria.tv/audio/wNA6SYfkCtCo43NLLd9q94oH9

Nagyböjti téma: 
Jézus keresztre feszítése és sírba tétele: 
I. rész:
https://gloria.tv/audio/dfz8zZEejo982Dxk4kcMK3Bhc
II. rész:
https://gloria.tv/audio/ibq31KHBAZbL33FMMd1LUZo2j

A hagyományos liturgia és a kelet felé fordulás fontossága: 
https://gloria.tv/audio/NyTz4skdnN2u69seeDpt6QxxE

Gellért atya minden előadását nagyon ajánlom meghallgatni, sok-sok hasznos dolgot lehet belőle megtudni és tanulni,
és ami nagyon fontos, hithű, tiszta forrás. 

Hirdetések 2017 ápr. 24 - 2017 május 7.

Kisboldogasszony Római Katolikus Plébánia JÁNOK
Rímskokatolícka farnosť Narodenia Panny Márie JANÍK

* 044 05 Janík č. 31   ' 055/464 7212    + janik@rimkat.sk

 

Húsvéti idő 2. hete

2. týždeň Veľkonočného obdobia

deň/nap	liturgický prehľad/liturgikus naptár	čas/idő	úmysel/szándék
pondelok hétfő 24. 04.	Szent György vértanú, v.emléknap	-----	Szentkút
utorok kedd 25. 04.	SZT. MÁRK, EVANGÉLISTA, ÜNNEP	----	Szentkút
streda szerda 26. 04.	féria	-----	Szentkút
štvrtok csütörtök 27. 04.	féria	18.00 J
piatok péntek 28. 04.	Szt. Grignon Lajos Mária, áldozópap, v.emléknap	08.00 J
sobota szombat 29. 04.	SZIÉNAI SZT. KATALIN, SZŰZ ÉS EGYHÁZTANÍTÓ, EURÓPA VÉDŐSZENTJE, ÜNNEP	10.00 J 18.00 J	Előkészület I.áld.  Előesti szt.mise
nedeľa vasárnap 30. 04.	Húsvét 3. vasárnapja 3. Veľkonočná Nedeľa	09.00 P 10.30 J 15.00 J	Pro populo  + Ivanko Margit Régi rítusú szentmise

·         Gyóntatás – minden szentmise előtt 15 p.

·         Csütörtök – 17.30 szentségimádás

·         Betegellátás és temetés esetén hétfő-szerda helyettesít

·         a Somodi plébánia – Bartko Elek atya.

·         Az első hittanóra az elsőáldozásra készülő gyerekenek a templomban szombaton, 29.én 10 órától lesz.

·         Vasárnap délután 15 órakor régi rítusú szentmise is lesz templomunkban.

·         Az Isteni irgalmasság ünnepén teljes búcsú nyerhető, aki megtiszteli az Isteni irgalmasság képét, amit a templomban kiállítottak.  Ez a búcsú saját magunknak nyerhető el, vagy a tisztítótűzben szenvedő lelkek számára felajánlható. A szentmise után elimádkozzuk az Isteni irgalmasság Rózsafüzérét e kép előtt, a teljes búcsú elnyeréséért.

Húsvéti idő 3. hete

3. týždeň Veľkonočného obdobia

deň/nap	liturgický prehľad/liturgikus naptár	čas/idő	úmysel/szándék
pondelok hétfő 1. 05.	Szt. József, a munkás, emléknap	08.00 J	Rózsafüzér+mise
utorok kedd  2. 05.	Szt. Atanáz, püspök és egyháztanító, emléknap	18.00 J
streda szerda 3. 05.	SZT. FÜLÖP ÉS JAKAB APOSTOLOK, ÜNNEP	-----
štvrtok csütörtök 4. 05.	Szt. Flórián, vértanú, v.emléknap	17.30 AD 18.00 J
piatok péntek 5. 05.	Elsőpéntek	16.30 AD 17.00 P 18.00 J
sobota szombat 6. 05.	féria	08.00 J 10.00 J	Elsőszombati ájt.  Felk. I. áld.
nedeľa vasárnap 7. 05.	Húsvét 4. vasárnapja 4. Veľkonočná Nedeľa	08.00 ÚF 09.15 P 10.30 J 11.30 TOR	Pro populo

·         Gyóntatás – minden szentmise előtt 15 p.

·         Csütörtök – 17.30 szentségimádás

·         A második hittanóra az elsőáldozásra készülő gyerekenek a templomban szombaton, május 6.án 10 órától lesz.

·         Hétfőn és szombaton reggel 8 órától közösen imádkozzuk a Rózsafüzért és szentmise is lesz.

·         Ne feledkezzünk meg a május ájtatosságról. A szentmise végén elénekeljük a Loretói litániát.

·         Május 7.én, vasárnap Kassán Nyílt nap lesz a szemináriumban. A program 11 órakor kezdődik szentmisével, és este 6 óráig tart. Az érdeklődőket szeretettel várják. Ugyanúgy megtartjuk a gyűjtést a papságra készülő fiatalok számára. A papnevelés támogatására. Adományaikat egy külön perselyben helyezhetik el. Isten fizesse meg. Ezen a vasárnapon lesz az elsővasárnapi ofera is. Adományaik egy részét elküldjük apapságra készülők támogatására, másik részét templomunk fenntartására fordítjuk.

A rendőrség figyelmeztetése

A rendőrség figyelmeztetése:

Éjszaka megszólal a telefon: egy női, vagy férfi hang szól bele, elváltoztatva:

Az idős ember felveszi: te vagy az, Marika?

Én vagyok. Marika. Karamboloztam, kell 2000 euró, mert meg kell operálni engem.

Az orvos elküldi a segédjét, eljön a pénzért, jó?

Igen, igen, jöjjön csak.

Megáll az autó, valakinek odaadja a néni a pénzt, és arra már ihat hideg vizet.

Más eset:

Pista bácsi, vissza hoztam magának a visszajárót a gázból, 120 euró jár magának vissza, de nekem csak 520 euró van, fel tudja váltani az ötszázast?

Igen igen, várjál csak. A bácsi előveszi a pénzt, felváltja.

Jaj, Pista bácsi, még tudna nekem engedni két liter vizet ebbe az üvegbe?

Persze fiam. Engedek. Pista bácsi elmegy engedni vizet, majd odaadja a vizet, a vendég távozik,

És magával viszi az összes spórolt pénzt is.

Mi ebből a tanúlság?

Hogyha hív nekünk valaki éjjel vagy hajnalban, hogy karambolozott, vagy sürgősen meg kell operálni a lányunkat, fiunkat, és hogy kell 2000 3000 euró, ne higgyünk neki, hívjuk a 112- vagy 158at.

Ha van annyi lélekjelenlétünk, esetleg odacsalogathatjuk házunk elé a csalókat, de ki ne menjünk a házból éjjel soha, csak húzzuk az időt és hívjuk a rendőröket, próbáljuk ott tartani őket a ház előtt, hátha sikerülne elkapni egyet kettőt.

Förtelmes bűn ez, idős embereket meglopnak, akik egész életükben dolgoztak, spóroltak, kuporgattak: az ő jóhiszeműségüket kihaszálva egy kettőre elviszik a pénzt.

Még egy jó tanács: a bank azért van, hogy ott lehet, kell tartani a pénzt, pl. a banki könyv nem kerül semmibe. És nem tudja a csaló elvinni tőlünk a készpénzt. Vigyázzunk értékeinkre, vigyázzunk egymásra, nem kell beengedni semmilyen házaló ügynököt, hogy olcsóbb lesz az áram, a gáz, és ugyan úgy, ha valaki a visszajárót hozza: hogy vissza jár nekünk ennyi vagy annyi.

Ilyen korban élünk, nem szabad megbízni vakon valakiben, akit életünkben először látunk, mert lehet, hogy utoljára látjuk, és lelép a pénzünkkel együtt. Bármennyire is kedves valaki és szépen beszél, és magyarul beszél. 

Homília 2017 április 9, Virágvasárnap

9. 04. 2017 Virágvasárnap, 09.00 PÉD, 10.30 JÁN

Virágvasárnap van. Megkezdődik a Nagyhét, hitünk legnagyobb, legszentebb titkainak ünneplése. A misét barkaszenteléssel és ünnepi bevonulással kezdtük: emlékezve Jézus ünnepi Jeruzsálemi bevonulására. Jézus bevonult Jeruzsálembe. Mi bevonultunk a templomba, mert a templom a Mennyei Jeruzsálem előképe. Jézus dicsőségesen vonult be, a nép éljenzett, Hozsannát kiáltott neki, és ugyan az a nép öt nappal később márt azt kiáltotta Feszítsd meg, feszítsd meg őt. Jézus szamárháton vonult be, hogy ezzel is beteljesedjék Zakariás próféta jövendölése: a Messiás szamárháton fog bevonulni. Jézus mint Messiás vonult be a városba, mert várta őt a választott nép: a nép ismerte az írásokat, az Ígéreteket: de ettől megijedtek a főpapok és a nép vénei.

         Barkaágakkal a kezünkben vonultunk be: amely a pálmaágakat jelképezi, amely jelképezi a győzelmi pálmát: meg vagyunk hívva mind arra, hogy győzzünk életünk végén: mert a Hozsanna és a Feszítsd meg együtt megy életünk folyamán. És a barka ág emlékeztet erre a vértanúi meghívásra. És oda kell figyelnünk arra, hogy nekünk is készen kell állnunk arra, hogy tanúskodjunk, a mártír szó tanút jelent: életünkkel, ha kell vérünkkel is.

         A régi barkaszentelés a templom szentélyében zajlott, úgynevezett száraz mise közben, majd az ágakat kiosztották mint a szentáldozáskor, és úgy indult a körmenet ki a templomon kívülre. Majd vissza térve a templom ajtaja zárva volt: a zárt ajtó előtt gyönyörű hódolati himnusz volt Krisztus Király előtt, majd e dicsőítő himnusz végeztével a szubdiakónus vagy ennek hiányában a pap ezen az ajtón bekopogott háromszor a kereszttel: jelképezve hogy a Messiás érkezik, és kopogtat szívünk ajtaján is. vajon beengedjük e őt?

A szentmise lényeges része következik, az áldozat liturgiája. Most kicsit máshogy fogjuk ünnepelni a szentmise központi részét, ez hallatlan: a pap háttal fog misézni. Valóban? Szeretném megmagyarázni, hogy miért van ez így, mi ennek a lényege, mondanivalója, szimbolikája és magyarázata. Hogy jobban megértsük a szimbólumok, jelképek nyelvét, amelyen állandóan beszél a mi templomunk is.

Tudjuk, hogy minden templomnak két fő része van: a hajó, ahol a hívek ülnek, és a szentély, ahol a pap bemutatja a szentmisét. Minden templomban a szentély el van választva a hajótól. Ott van a nagy boltív, ami egyértelműen meghúzza a határt. Emellett pedig szintén általános jelenség, hogy a be akarunk menni a szentélybe, akkor mindig csakis egy felfelé lépéssel tehetjük ezt meg, mert a szentély sosincs egy magasságban, egy magassági szintben a hajóval. Egy lépcső választja el a két helyszínt. Ez mind pedig azt jelképezi, hogy a szentély egy más, kiváltságos része az Isten házának. Ez egy elkülönített rész, magyarul szent.

Ez az elválasztás, elkülönítés pedig gyönyörűen rámutat arra, hogy Krisztus Egyháza állandóan úton van a mennyei haza felé, s egyben azt is, hogy a földi Egyház, amit zarándok egyháznak is nevezünk állandó kapcsolatban van a megdicsőült Egyházzal, mert a szentmise legszentebb része alatt a hívek is mintegy fölemelkedhetnek az örökkévalókhoz.

 Nagyon fontos szerepet játszik itt ez a lépcső, magaslat, mert ennek köszönhetően az örök élet kenyerét a szentáldozásban így szemléltetve fentről kapjuk. Láthatjuk, hogy éppen a leghétköznapibb dolgokban vannak elrejtve a legmélyebb tanítások.

A templomok általában hegyen, esetleg dombon, de mindenképpen egy magaslaton állnak, mert ezzel az örökkévalóságot jelképezi. Őseink így építették templomainkat, mert még értették a szimbólumok nyelvét. De ha esetleg nem tudták hegyre építeni, akkor is mindig ott volt, s ott van a lépcső a templom bejáratánál, lépcsőn kell felmenni a szentélybe, azon belül pedig lépcsőkön kell felmenni az oltárhoz. Ezek a lépcsők azt jelentik, hogy az ember nem csak horizontálisan ismeri az irányt (kelet, nyugat), hanem a lelki embernek sokkal fontosabb a vertikális irány: felfelé menni. Amikor az ember felállt két lábra, azonnal szétosztotta a teret fentre és lentre. Az alantas dolgok alul vannak, a fönségesek fönt. Felfelé menni tehát azt jelenti: győzelem az alantas dolgok, győzelem a kísértések felett, a szentmise alkalmával kilépni a hétköznapokból s felhagyni minden bűnnel, bűnös vággyal. Az oltár lépcsői a mi templomunkban is hasonlóan figyelmeztetnek, mint Mózest az Úr szava: Vedd le lábadról sarudat, mert a hely, ahol állsz, szent hely. Szent, elválasztott - Istennek elkülönített hely. Ezzel a lelkülettel kell, hogy menjen mindig a pap fel az oltárhoz. Hisz az egész keresztény életünk egyfajta felemelkedés – a földről a mennybe, lentről fel. Ezért van ideális esetben az oltár egy magaslaton, magasabban, mint ti, a hívek és magasabban, mint bárki más a szentélyben is. Ez az egyik ok, hogy miért gazdagabb jelképekben ha kelet felé fordulva van bemutatva a szentmise, és nem egymásra bámulunk közben, mert nem az a lényeg.

Az oltár egyben a Kálvária hegyet, a Golgotát is jelképezi szintén, mint magaslat, Az oltár maga a Kálvária, ahol minden szentmisén találkozik a menny a földdel, ahol a menny feláldozza magát a földért.

A legtöbb templom kelet irányba néz. Úgy volt építve, hogy az egész közösség – beleértve a papot is – kelet felé legyen fordulva az egész liturgia alatt. Kelet felé, mert ott kel föl a nap, ami jelképesen az örök, soha le nem nyugvó napot, Krisztust jelenti. Még akkor is, ha valamelyik templom nem pontosan keletre épült, a lényeg ugyanaz: a pap és  a hívek egyaránt, együttesen egy irányba, az Isten felé vannak fordulva.

Mostanság azonban egy eléggé meghamisított és megmásított felfogásmód uralkodik: azt mondják, s talán mi is azt mondjuk, hogy a pap háttal misézik. S már maga ez a megfogalmazás is azt fejezi ki, hogy mennyire megfogyatkozott a szimbólumok iránti érzékünk. Mert ha azt mondjuk, hogy a pap háttal misézik, akkor az olyan, mint ha a nép lenne a fő vonatkozási pont. Mint ha a pap a híveknek mutatná be a miseáldozatot, mintha a hívekhez imádkozna, nem pedig az Istenhez.

Talán segít ezt megértenünk, ha elgondolkozunk azon, hogyan is ülnek itt a templomban a hívek. Hisz a hívek mindannyian egy irányba vannak fordulva, s annak, arra, aki előttetek ül, nem mondjuk, hogy nekem háttal ül. Ez egy mélyreható jelkép, ami kifejezi az egységet, hogy ő is, én is, mind egy irányba vagyunk fordulva – egy irányba – az Isten felé.

Ezért nagyon fontos, hogy a zarándok Egyház, azaz mi állandóan Isten felé irányuljunk – horizontálisan előre, vertikálisan pedig fel. Így a mi sem egy zárt, hanem egy Isten felé nyitott közösséget alkotunk.

S maga a háttal misézés kifejezés egy másik oldalról is sántít: A pap csak magánál az áldozatnál, az áldozat liturgiája alatt „van nekünk háttal”, az egész igeliturgiában szemtől szembe van – tanít Krisztus példájára.

Talán sikerült kicsit jobban megértenünk a szent liturgia, s e szent hely mélyebb mondanivalóját, szimbolikáját. Igyekezzünk ezt állandóan gyarapítani, s mindenben felfedezni azt a mélységes tanítást, mit évezredek alatt épített ki Egyházunk, Istenünk sugallatára.

Íme, most már felértünk Jeruzsálembe, ahol a Mi Urunkat ünnepelve fogadták, majd pár nap múlva kiáltották: feszítsd meg. Tegyünk félre mostan minden földi gondot, ahogy énekli a keleti görögkatolikus liturgia, és figyeljünk hitünk legmélyebb titkaira.

Innen, az Isten házából, a szentmiséből, a liturgiából meríthetünk áldást és kegyelmet magunknak, Isten dolgaival foglalkozva, ebben elmélyülve.

Adja Isten, hogy ezt megértsük, komolyan vegyük. 

Nagyhét és Húsvét Egyházközségünkben

NAGYHÉT,

SZENT HÁROMNAP

ÉS

HÚSVÉT

EGYHÁZKÖZSÉGÜNKBEN

Virágvasárnap

09.00 Péder

10.30 Jánok

Nagycsütörtök

18.00 Jánok – Az Utolsó vacsora miséje

Nagypéntek

11.00 Keresztút

15.00 Szertartások Jánokon

Nagyszombat

10.00 Szentsír látogatás 19.30-ig.

18.00 Péder - ételszentelés

20.00 Húsvét Vigíliája Jánok

Húsvétvasárnap

07.30 Ételszentelés – Jánok

08.00 Zsarnó – ünnepi mise

09.00 Péder – ünnepi mise

10.30 Jánok – ünnepi mise

Húsvéthétfő

09.30 Jánok - szentmise

10.30 Péder - szentmise

A szentek és a vértanúk útján járok - interjú

Forrás: http://www.katolikus-honlap.hu/1201/varoslod3.htm

A szentek és a vértanúk útján járok

Interjú főtisztelendő Simon Gábor atyával

2007. június 22-én Veszprémben pappá szenteltek két papnövendéket, Simon Gábor és Cséry Gergő kispapokat. A két frissen szentelt pap első útja Rómába vezetett, ahol fogadta őket az Ecclesia Dei pápai komisszió akkori titkára, Msgr. Perl, aki egyrészt közölte velük, hogy a tridenti rítusú szentmise engedélyezéséről szóló pápai Motu Proprio megjelenése a napokban várható [mint ismeretes 2007. július 7-én ez meg is jelent], másrészt megerősítette a hazai főpásztoruktól kapott engedélyüket a tridenti rítusú szentmise bemutatására.

Ez az interjú 2012-ben készült, de ma is aktuális, sok dolgot meg lehet érteni belőle. 

Kérdés: Miért ragaszkodik a tridenti rítushoz, miért ebben a rítusban mutatta be annak idején újmiséjét, és miért ebben fogja bemutatni a jubileumi miséjét is?

Gábor atya: Az újmisémet nem egyfajta fellángolásból vagy a régi iránti nosztalgiából mutattam be az Egyház hagyományos rítusában, hanem már a szemináriumba való belépésem előtt eldöntöttem, hogy újmisémet csakis így fogom celebrálni. Ez nem külsőség. Annak ellenére, hogy én már a NOM-ban nevelkedtem, minél többet olvastam, és minél jobban értettem a katolikus vallás lényegét, annál kevésbé éreztem magam otthonosan az új rítusban. Egyre kevésbé éreztem, hogy abban katolikus módon lehet imádni Istent. Úgy éreztem, hogy az Oltáriszentség nem kapja meg az őt megillető tiszteletet. Ezt már akkor is így éreztem, amikor még nem is tudtam, hogy valaha más mise volt. A józan paraszti ész alapján tudtam, hogy itt komoly ellentmondás feszül. Ugyanis érthetetlen, hogyha hisszük, hogy az Oltáriszentségben jelen van Krisztus, és tudjuk, hogy Ő az ég és a föld királya, akkor miért fordul Neki hátat a pap, mintha Krisztus ott se lenne. Ugyanígy megbotránkoztatott a kézbeáldoztatás – én soha nem áldoztam így. 

     A régi rítussal könyvekből ismerkedtem meg. Ez a rítus – ellentétben a NOM-mal – számomra végre tökéletesen azt fejezte ki, amit a katolikus vallás tanít, és amit a katolikusoknak hinniük kell. 

     Az Egyház hagyományának megismerésében nagyon sokat köszönhetek a Szent X. Papi Közösségnek, mert általuk a valóságban is megismerkedhettem a tridenti misével. Életreszóló élményt jelentett számomra a 2006-os Zaitzkofen-i papszentelésükön való részvétel is. 

     Az én hivatásomban a legfontosabb, az egzisztenciális kérdés a tridenti mise bemutatása.

Kérdés: Köztudott, hogy a tridenti mise bemutatása még a Summorum Pontificum motu proprio megjelenése után sem akadálytalan. Ön, főtisztelendő úr, hogyan celebrálhatta annak idején újmiséjét ebben a rítusban?

Gábor atya: Engem pár nappal a motu proprio nyilvánosságra hozatala előtt szenteltek. Viszont akkor már nyílt titok volt, hogy erre a pápai engedélyre hamarosan sor fog kerülni. A Summorum Pontificum óriási jelentősége, hogy kimondta, hogy a régi mise soha nem volt betiltva, következésképpen engedély sem kellett a bemutatásához. Szent V. Pius pápa örök időkre elrendelte az ú. n. tridenti rítus engedélyezését. De hogy az engedetlenségnek még a látszatát is elkerüljem, Rómában elmentünk Msgr. Perl, az Ecclesia Dei pápai bizottság akkori titkárához, aki megerősítette, hogy szabad a hagyományos misében celebrálnom, amihez főpásztorom is áldását adta.

Kérdés: Az újmiséje óta pontosan öt év telt el, ráadásul egyéves káplán-évei óta Városlőd plébánosa, vagyis független. Tehát negyedik éve, plébánosként, melyik rítusban mutatja be a szentmiseáldozatot?

Gábor atya: Amióta plébános vagyok 90 százalékban a hagyományos rítusban celebrálok, de ha nem, akkor a NOM-t is csak a főoltárnál, és úgy, hogy a prefációt és a kánont a régi miséből veszem, és kizárólag térdelő híveknek és nyelvre osztom ki a szentostyát.

Kérdés: Ez nem jelenti a rítusok keverését, mely tudomásom szerint nem megengedett?

Gábor atya: A tridenti misének nagyon pontos előírásai vannak, azt nem is szabad „keverni” semmivel, de ezt nem is teszem. A NOM-nál viszont nem előírás, hogy a néppel szembe kellene misézni és nem a főoltárnál Istenre tekintve. És az sem előírás, hogy ne lehessen latinul mondani, hiszen maga a pápa is gyakran mondja a mise egyes részeit latinul. Arról nem is beszélve, hogy a katolikus Egyház hivatalos nyelve továbbra is a latin.

Kérdés: Ezek szerint birítusú, vagy ön, főtisztelendő úr, hogyan definiálná magát tekintettel a rítusra?

Gábor atya: A papi identitásom a hagyományos szentmiséhez kötődik. Az új mise szentségileg természetesen érvényes, de lelkileg nincs rám pozitív hatással.

Kérdés: Összefoglalná a véleményét az új miséről?

Gábor atya: Ahogy az előző válaszomban mondtam, az új mise érvényes mise, de szinte ez az egyetlen pozitív dolog, ami róla elmondható. A NOM egy elkeresztényesedett és gyökereitől elszakadt hanyatló kor silány terméke. Mint liturgiával sokat foglalkozó ember, kijelenthetem, hogy a NOM szövegeinek 70-80 százaléka szakít az Egyház tradíciójával. Az új mise Egyház- és Isten-képe nagyon sok protestáns jelleggel rendelkezik. De legalábbis protestáns és katolikus értelemben is magyarázható, a kétértelműség viszont tilos a katolikus vallásban. Az új misében kevés az Istenre való figyelés, a hitnek a jelekkel való megvallása. Például a régi mise számtalan térdhajtásából az új misében mindössze három maradt meg. Káplán koromban gyakran kellett az új misét a szemben álló asztalnál celebrálnom. Bevallom, hogy bármennyire igyekeztem, nem tudtam átélni azt, ami ott történt.

Kérdés: Hogyan fogadják általában a hívek a hagyományos misét?

Gábor atya: Egy részüknek idegen. A mélyen vallásos emberek, akiknek fontos az Oltáriszentségben jelen levő Krisztus, nagyon hamar megkedvelik.

Kérdés: Nem érzi magát egyedül, már ami a rítust illeti?

Gábor atya: Nem, mert nagyon sok olyan fiatal pap van Magyarországon és Európában, akik kezdik felismerni az Egyház kétezer éves kincseit. Még 6-7 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, ami mára bekövetkezett, nevezetesen, hogy ma a fiatal papok jelentős része észszerű kritikával áll szemben a II. Vatikáni Zsinat utáni felelőtlen újításokkal és az azóta elterjedt eretnek teológiai irányzatokkal.

Kérdés: Papi életében hogyan viszonyul olyan mai elvárásokhoz, modern egyházi szokásokhoz , melyekkel nem ért egyet, mint például az ökumené?

Gábor atya: Szinte teljesen katolikus faluban vagyok plébános, a más vallásúak száma elenyésző. 

     Ebben a kérdésben is követem az Egyház csalatkozhatatlan tanítását, mely szerint – ahogy ezt a pápák kimondták – a protestánsok, mégha egy részük jóhiszeműen is, eretnek vallást követnek. Ezért az igaz ökumené csak a katolikus Egyházba való visszatérésüket jelentheti. Természetesen magánemberként szeretettel tekintek minden Istent kereső emberre, de azt a véleményemet, hogy a katolikus Egyház Krisztus egyetlen Egyháza, velük szemben sem rejtem véka alá. Éppen a másvallásúak iránt – is – érzett szeretet sarkall arra, hogy ne erősítsem meg őket tévedésükben, hanem elvezessem őket Krisztus igaz Egyházába. 

     Ebből a meggyőződésemből logikusan következik, hogy felszentelt papként egyszer sem vettem részt, és a jövőben sem fogok részt venni ökumenikus megmozdulásokon és ú. n. ökumenikus istentiszteleteken.

Kérdés: Mi a véleménye az Egyház helyzetéről hazánkban és általában a világban?

Gábor atya: Magyarországon a katolikusok 90 százaléka gyakorlatilag hittagadó. Nemcsak nem teljesítik vallási kötelességeiket, hanem még meg is vetik Krisztus Egyházát, és egy szolgáltató intézmény szintjére degradálják. Sajnos, még a templomba járó híveknél is nagyon kevés buzgóság tapasztalható. Nagyon sok helyen a vasárnapi szentmisék a nyilvános szentségtörések és tiszteletlenségek színhelyei. Még a templomba járó hívek egy részes sincs a kegyelem állapotában (még húsvétkor sem gyónnak). Nagyon sok helyen élettársi kapcsolatban élőket és elvált újraházasultakat áldoztatnak meg szentségtörően. A katolikusok sem ismerik a katolikus hitet, mert nagyon sok templomban éveken keresztül ideológiákat kellett hallgatniuk, nem pedig Krisztus szavait. Az értelmiségi hívek gondolkodását szinte teljesen áthatotta a modernizmus. 

     Véleményem szerint az európai egyháznak radikálisan meg kell térnie, és meg kell hódolnia Krisztus Király előtt, és az emberi jogok és a liberalizmus helyett végre megint Isten törvényeit kell hirdetnie. Inkább Isten kedvében kell járnia, mint arra törekedni, hogy a szabadkőművesek, az EU és az Egyház ellenségeinek tessen. Újra meg kell tanulni a feketét feketének és a fehéret fehérnek nevezni.

Kérdés: Pusztán emberi szemszögből nézve, lát-e erre valamilyen esélyt?

Gábor atya: Krisztus azt ígérte, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt az Egyházán, de azt nem mondta, hogy ezen az európai egyházat érti. Szent Ágoston korában virágzó katolikus közösségek voltak Észak-Afrikában, mára csak az emlékük maradt meg. És lám, az Egyház mégis áll. 

     Nagyon sok nyugat-európai püspöknek – akik se a katolikus hit szent törvényeinek, se a pápának nem engedelmeskednek, és akik nap mint nap kiárusítják az Egyházat, mint egy rossz ruhát, akik megengedik, hogy egyházmegyéikben már egyáltalán ne gyóntassanak, hogy szentségtörő liturgiákat ünnepjenek – el kellene gondolkodnia azon, hogy nehogy egyszer ezeket a szavakat hallja: megmérettettél és könnyűnek találtattál.

Kérdés: Végezetül azt kérdezném, hogy nem magányos a harcában?

Gábor atya: Egyáltalán nem, hiszen az Egyház összes szentje és vértanúja ezen az úton járt, ezekhez az igazságokhoz ragaszkodott, ezek szerint az elvek szerint élt és szolgált Szent Ágostontól Aquinói Szent Tamáson és Néri Szent Fülöpön át Pio atyáig. Ha ez számukra az üdvösség útja volt, akkor ezen az úton én is bátran haladhatok.